Zivatar és napfény

58. fejezet: Umbridge mesterkedései

   Raven hétvégén meglátogatta Pitont a szobájában. Korán volt, Severus is aludt még, de a lány tudta, hogy nagybátyja mindig fent van már ilyenkor.

- Bejöhetek, Perselus bácsi? – kopogtatott.

- Gyere! – hallotta Piton hangját. Raven benyitott és becsukta maga után az ajtót. – Mi járatban?

- Nos, öh... arról az újságcikkről szeretnék kérdezni. A Prófétában.

- Nincs semmi, amit mondhatnék róla.

- Nem is az, hanem úgy amúgy... jó, gondolom, ez egy fontos dolog... de hogy történt-e valami, amihez közünk lehet.

- Egyelőre nem, és más információt sem adhatok ki nektek, amíg nem indokolt – nézett Piton Ravenre. – Az indokolt azt jelenti, hogy lesz feladatotok. Mondtam, hogy nem arról volt szó, hogy titkos Rend-tagok vagy halálfalók lesztek. Azért kértelek fel titeket, mert szükségem lehet majd a segítségetekre, és az életkorotoknál fogva mindkettőtöknek joga és oka is volt csatlakozni hozzám.

- Jó, rendben – bólogatott Raven. – Csak érdeklődtem. Mostanában néha nem vagy ott a vacsoránál... ja, ez is a munka?

- Nem éppen. – Piton szája sarka megrándult, és lesajnáló mosolyra húzódott. – Vagyis, akár annak is nevezhetjük. Potternek tartok okklumenciaórákat.

- Ó! – lepődött meg Raven. – Hogyhogy?

- Ami azt illeti, karácsony előtt történt egy kis baleset. Potternek álmai vannak arról, amit a Sötét Nagyúr éppen csinálhat. Ez esetben azt álmodta, hogy a kígyója megtámadja Arthur Weasleyt. És igaza is volt. Weasley felépült, de Dumbledore azt akarja, Potter ne lásson bele többé a Sötét Nagyúr fejébe.

- Várjunk, Mr Weasley megsérült?! De ez nem volt lényeges információ amúgy?

- Számotokra nem gondolom, hogy az volna. Nincs vele dolgotok. És gondolhatod, hogy Potter tanítása sem egy megtisztelő feladat.

- Miért nem kell belelátnia a Sötét Nagyúr fejébe? Ja, mert a visszájára is fordulhat?

- Úgy van.

- Hát, igen, az problémás... és Potter hogy halad?

- Gondolhatod. – Piton gúnyos mosolya kicsit szélesebb lett. – Szerintem még csak nem is próbálkozik. Nem képes felfogni ennek fontosságát.

- Hát, csak sikerül neki – sóhajtott a lány, majd észbe kapott. – Ja, uh, most nem szegtünk meg egy számozott törvényt, vagy mit?

- Umbridge professzor nem említette a tanár és diák közti rokoni beszélgetéseket – fordult vissza Piton az íróasztalához.

- Ó, ez tetszik – vigyorgott Raven. – Na, visszamegyek, már éhes vagyok. Ja, azt mondtuk mama barátainak, hogy háztartástant tanítasz – fordult vissza az ajtótól, mert látni akarta nagybátyja reakcióját erre.

- Lefogadom, Severus ötlete volt.

- Igen, de nagyon frappáns! – bólogatott Raven, majd ahogy észrevette Piton ismét rángatózó szájsarkát, elköszönt és kihátrált a szobából.

Teltek a napok. Elérkezett a február. Valentin-napon Scarlették levonultak Roxmortsba, és ott töltötték az egész napot, Severus és Raven pedig maradtak a kastélyban gyakorolni. Másnap viszont együtt ünnepelték meg Raven tizenötödik születésnapját.

A következő időszakban a mardekárosok igen jól érezték magukat, ugyanis a griffendélesek csúfos vereséget szenvedtek a kviddicsmeccsükön. Severusék persze itt a Hugrabugnak szurkoltak, hiszen Lily és Megan hugrabugos volt, bár abban mind egyetértettek, hogy a Griffendél csapata erősen meggyengült, mióta Umbridge kitiltotta a játékból a terelőket és a fogót, így a küzdelem nem lehetett egyenlő. Ezután viszont a legnagyobb hangú mardekáros társaság, azaz Malfoyék visszavettek kicsit a lendületből. Megjelent Harry Potter vallomása a tavaly történtekről egy Hírverő nevű, eddig népszerűtlen újságban, és bár Umbridge ennek birtoklását is megtiltotta a diákoknak, természetesen aki akart, az hozzájutott. Egyértelmű volt, hogy még többen pártoltak át Potter verziójához az iskolában, akiknek pedig rokonait nevezték meg halálfalókként, kicsit visszavonultak. Raven és Severus megkockáztatták, hogy megkérdezik erről Pitont.