Zivatar és napfény

59. fejezet: Vizsgák és eredmények

   Közeledett június, így közeledett az RBF és a RAVASZ is. Maguk a hetedévesek, mint már gyakorlott vizsgázók, nem voltak annyira idegesek, bár megesett, hogy közülük is gyengélkedőre kerültek egy páran túlhajszoltság miatt. Megszaporodtak bizonyos agyserkentőnek beállított szerek árusításai is az iskolában, amik igen csábítónak bizonyultak, Mandy azonban kijelentette, ő nem vesz olyat, aminek nem ismeri az eredetét, ebben Tracey és Megan hallgattak rá, Severus pedig büszkeségből mindenképp saját kútfőből készült bemutatni tudását. Ő egyébként egyszer a folyosón összefutott Potterékkel, és megállt, hogy sok sikert kívánjon nekik, az ő nagy meglepetésükre.

- K-köszönjük – bólintott némiképp ledöbbenve Ron Weasley.

- Neked is sok sikert a RAVASZ-hoz – mondta Hermione Granger.

- Mondd, a húgod miért van Malfoy bandájával mostanában? – kérdezte hirtelen Harry Potter. Severus meglepődött, de aztán leesett neki, hogy Raven említette is, látta a griffendélesek csodálkozó pillantásait, mikor észrevették őt a jelvénnyel.

- Jaa! Nyugalom. Azért csatlakozott, mert így engedélyt kaptunk mi elkapni az új kopogószellemet. Hallottátok, nem? Fontos nekünk elkapni, mert sokat segítene a sötét varázslatok kivédése vizsgámban. Nem fog ő pontokkal gonoszkodni, azt már a többiek elintézték – legyintett. – De ez titok! Na, én megyek. Sok sikert a meccsetekhez is. – Weasley vállára tette a kezét. – Jó őrző vagy! Csak bízz magadban. Most búcsúzom! – azzal elszelelt. Illetve úgy tett. Merthogy a következő sarokban beugrott a fal mögé, felkapta a táskájából kirántott alakváltó köpenyt, és lassan követte őket egy darabig.

- Szerintem akkor sem normális - mondta Ron Weasley. - Bár még mindig jobb, mint amit Piton unokaöccsétől vártam...

- Maradj már, Ron, szerintem Hagridnak volt igaza! - torkolta le Hermione Granger. - És tudom, mit mondanál, Harry, de ez is csak azt támasztja alá, hogy Piton a Rend oldalán van! Severus és Rowena rendesek, Hagrid és Ginny is mesélte, mennyit segítenek az óráján, és Csikócsőr ügye is érdekelte őket.

- Teljesen mindegy, a világért sem venne rá senki, hogy megbízzam egy mardekárosban - mondta Harry Potter.

- A srácról nem tudom megállapítani, de szerintem a csaj biztosan színészkedik - tette hozzá Ron Weasley. - Nekem nagyon mű a viselkedése.

- Jó, meg se próbáljatok letenni a felesleges gyanúsítgatásról, mindegy, hányan mondják az ellenkezőjét - fújt egyet a lány. - Úgy emlékszem, utólag rájöttetek, Severus volt, aki néha megdicsért és meg is látogatott a gyengélkedőn, Harry.

- Én nem értem őt, de az álláspontomon nem fogok változtatni.

Severus közben a környezetébe olvadva araszolt és raktározta magában az információkat, amikor aztán hirtelen megbotlott a köpenyében, és felborított egy lovagi páncélt. Gyorsan bokszra kényszerített még három másikat a pálcájával, hogy elterelje magáról a figyelmet, és begurult a folyosó elágazásába.

Ezzel nem lesz bajom, ha úgy adódik, mondta magának. Gyorsan eligazgatta magán a köpenyt, miközben a három griffendéles kivont pálcával állt egymás mellett.

- Mi volt ez? - értetlenkedett a vörös fiú.

- Vagy van itt valaki álcában - mondta Harry -, vagy az az új szellem, amelyikről Piton unokaöccse beszélt.

- Szerintem menjünk - javasolta Hermione.

Ekkor arról a folyosóról, amelyen Severus is megbújt a fal mellett, szapora léptek hallatszottak, és nemsokára tulajdonosaik is felbukkantak: