Zivatar és napfény

15. fejezet: Raven beosztása

Mire a Freyek háza újra megtelt Ravennel, Fawnnal és Severusszal, de főleg Severusszal, Borzaska örülhetett: a család gazdagodott egy fehér, sűrű barna csíkos, Raven által Ékhónak keresztelt testes bagollyal, aki rögtön oda is repült hozzá barátkozni. Borzaska mutatott felé valami érdeklődést, mert néha rápillantott, és rekedten huhogott egyet, mire Ékhó visszahuhogott.

Ami azt illeti, Severus útját rögtön a fürdőszoba felé vette, mert a bevásárlás után a fagylaltozónál történt egy kis baleset... szóval, Severus fagylaltja valahogyan a fején kötött ki, de úgy, hogy Raven is kapott belőle, ezért Fawn elküldte hajat mosni mindkettőjüket. Egyszerre mentek, és elég viccesen festett, hogy egymás mellett a kádba hajolva felváltva használják a sampont és a zuhanyrózsát, közben pedig azon tanakodnak, vajon hogy került a fagyi a fejükre. Mindemellett a nyitott ajtón berepült Borzaska és Ékhó, helyet foglaltak a vécé tetején, és huhogva bámulták a testvérpárt. Kétség sem fért hozzá, hogy „a két idióta" kifejezés elhangzott bagolynyelven.

Aztán hajmosás után Raven és Severus beleásták magukat az új tankönyvekbe. Raven akkor is olvasta a régieket, amikor még nem járt iskolába, főleg a bájitaltanosakat – alig várta már az első bájitaltanórát. Valószínűleg Piton is várta, hogy egy „teljesen normális" rokona is megmutathassa a többi „tökkelütött" diáknak a tudását már az első órán. Raven büszke volt rá, hogy a nagybátyja így gondolja, de azt leszögezte magának, hogy nem fog kitűnni a többiek közül, nem akart olyan gőgös címet szerezni, mint Severus. Severusnak jól jött, mert ő nem akarta a valódi énjét megmutatni a többieknek, de Raven szeretett volna barátokat szerezni, feltéve, hogy talál normálisakat, amennyiben a Mardekárba kerül. De végső esetre is, ők ketten ott voltak egymásnak mindig, így senki sem aggódott.

- Öhm, a könyvesboltban... - kezdte Raven vacsoránál, de bátyja félbeszakította.

- Jaj, tudtátok, hogy Gilderoy Lockhart lesz az új sötét varázslatok kivédése tanárunk? – kapta fel a fejét Severus, ahogy eszébe jutott ez a könyvesboltról.

- Én tudtam – morogta Piton, aki aznap velük vacsorázott.

- Pedig azt hittem, téged vesznek fel, Per bá', de biztos Lockhart is jó fej... elvégre ingyen odaadta a könyveit Harry Potternek, aki szintén ott volt!

Piton erre csak mordult még egyet.

- Ki az a Gilderoy Lockhart? – kérdezte Fawn.

- Híres könyvíró, aki nagy kalandokat élt át, és mindenhez ért, igaz, Raven? – fordult Severus a húgához, és most vette észre, hogy a lány egy kissé vörös ismét. – Jaj, ugye nincs lázad? Mama, mi van, ha Raven lázas, nem lehet beteg, most kezdődik a tanév! – pattogott a fiú, mire Raven még vörösebb lett.

- Hadd nézzem – tette Fawn a kezét Raven homlokára, majd elvette. – Nem lázas. De ha el is kapott volna valamit, még majdnem egy hónap van hátra, kilábalna belőle. De nyár van, biztosan nem vagy beteg, Raven.

- Akkor jó – fújta ki magát Severus. – Jaj, bocsánat, Raven, akartál mondani valamit.

- Ja, csak annyit, hogy...

A lány elmesélte, ami a Czikornyai és Patzában történt, már a Harryvel és Malfoyjal kapcsolatosat.

- Ó, én Dracóval és Mr Malfoyjal pont utána találkoztam – mondta Severus.

- Tudjátok, én már az első repülésóra után, Severus beszámolója alapján gyanítottam, hogy Draco Malfoy féltékeny Harryre – mondta Fawn.

- Hogy ne lenne féltékeny, mikor Harry Potter hírnévvel született – mondta Piton. – Minden gyerek féltékeny Harry Potterre, de nem veszik észre, hogy emiatt milyen arrogáns és gőgös lesz valaki. Draco is jobban tenné, ha inkább arra összpontosítana, hogy ugyan Potter híres, de egyáltalán nem kiemelkedő varázsló, ő viszont kifejezetten ügyes bájitaltanból, és nem kizárt, hogy nagy jövő áll előtte.