Zivatar és napfény

60. fejezet: Új felállás

   A hármas a Fonó sori házba hoppanált, és helyet foglaltak a földszinti könyvtárhelyiségben. 

- Dumbledore haldoklik - jelentette ki Piton.

- Hogyhogy? - ütközött meg Severus. 

- De hát... már nagyon öreg, nem? - kérdezte Raven. 

- A sajnálatos dolog az, hogy nem természetes úton - magyarázta nagybátyjuk. - A horcruxokról mind hallottatok már, de arról nem, hogy a Sötét Nagyúr elkészített nem is egyet, hanem hetet. Tudomásom szerint kettő elpusztult ebből, a másodikat maga Dumbledore semmisítette meg, de ennek ára volt... ezért maradtam távol eddig, többek között. Sikerült egy évet nyernem neki, de nem többet. 

A testvérpár néhány percig szólni sem tudott. Piton hagyta, hogy megemésszék a hírt, amennyire jelen helyzetben lehetett.

- Várj... a Sötét Nagyúr... hét horcruxot készített el? - nézett fel lassan Severus kicsit később. - De hogy? Hiszen egy is rengeteg erőt igényel...

- A Sötét Nagyúr az egyike a világ legerősebb varázslóinak. Megvan hozzá az ereje. Az, hogy képes volt hetet elkészíteni, nem bizonyít mást, csak hogy bármire képes a halhatatlanság elérése érdekében. Szó szerint bármire. Egy élőlény megölése nem jelent neki többet egy puszta pálcamozdulatnál.

- És persze valamennyi élvezetnél...

- És... mi lesz ezután? - kérdezte Raven.
- A Sötét Nagyúr elsődleges tervei között szerepel Dumbledore kiiktatása. Így ez végül is beteljesül. Tudhatjátok, mivel jár, ha az egyetlen varázsló, akitől még ő maga is fél, nem lesz többé. Épp ezért lépnünk kell most. Ha nem volna ez az ügy... soha nem lenne képes senki megölni az igazgatót. De más a helyzet.

A professzor kis szünetet tartott. A testvérek várták a folytatást.

- Ez egy váratlan fordulat volt. Nem erre terveztünk, és most felgyorsultak a dolgok – méghozzá a rossz irányba. Alapesetben a Roxfort közelébe sem engednélek titeket többé, de nem azok vagytok, akiket megvédeni kell. Én annyi idős voltam, mint Raven, mikor először halálfalókkal találkoztam. Így tudom, hogy ti igenis meg tudjátok csinálni, amit rátok bízok.

- Mi lesz az? – kérdezte Severus.

- Igyekszem úgy intézni a dolgokat, hogy a lehető legbiztonságosabban megússzátok, de nem garantálhatom, ezt ti is tudjátok. Úgyhogy hamar elérkezhet az a pont, amikor nagyon fontos lesz a segítségetek.

- Halálfalók leszünk mi is?

- Nem. Nem kaptok Sötét Jegyet. A személyes segítőim lesztek. 

- Per bá', köszönöm, hogy így megbízol bennünk – hatódott meg a fiú. – Beviszel a halálfalók közé, ez... véglegesen elismerted az egyetlen dolgot, amit még nem: a felelősségteljességemet! 

- Kezd visszatérni a színpadi Sev valahonnan a múltból - mondta Raven. 

- Ne dramatizáld túl, Severus. Ez nem megtiszteltetés. Inkább kínzás. Főleg akkor, ha végül szemtől szemben találkoztok magával a Sötét Nagyúrral. Amire nem tudlak felkészíteni, de azt hiszem, elmondanom, mivel jár ez, nem kell újra. Ameddig viszont nem kaptok feladatot, illetve ha kaptok, de én azt mondom, akkor a Roxfortot és a gyógyítóképzést tekintsétek elsődlegesnek. Ha nem kaptok feladatot tőlem, akkor van minden rendben. Addig szeretnélek biztonságban tartani titeket, amíg lehet. Azonban Fawnnal... neki már elmondtam. Jó ideig a következő lesz az utolsó alkalom, amikor bármilyen módon szót válthattok egymással. Túl kockázatos. Ha mégis lelepleződnénk, már elterveztem, hogyan mentsük meg őt, de az lenne a legjobb, ha nem kerülne erre sor.