Zivatar és napfény

47. fejezet: Belita és Rebekka

   A következő napokban természetesen egy cseppet sem enyhült az izgalom és a felháborodás sem.

- Láttátok a jelvényeket? - kérdezte egyik ebédnél Scarlett.

- A „béna Pottereset"? Hát persze – bólintott Raven. - De engem most nem tud érdekelni. Elég volt belőlük, én csak pazarlom az energiámat, ha ezen puffogok.

- Jó, ebben igazad van. És te, Severus?

- Hagyd, most nincs itt - legyintett Raven, ugyanis bátyja evés közben balra tekintgetett elég intenzíven, és valószínűleg nem is hallotta a lányok beszélgetését. Scarlett nevetett. – Egész biztos vagyok benne, hogy alapesetben felkeresné Pottert és biztosítaná róla, hogy ő hisz az ártatlanságában. Aztán eltűnne. Viszonylag sokszor beszélt már vele, de biztos, hogy Potter még mindig nem tudja, ki ő és melyik házból. Hát, most Severus túl elfoglalt – kuncogott.

Raven tűrőképességét egyébként nem kicsit próbára tette, mikor a negyedéves mardekárosok a hasukat fogva mesélték másoknak, mi történt egyik bájitalóra előtt. Tisztában volt vele, hogy nagybátyja természetéből adódóan képes eddig elmenni, megalázni egy griffendéles lányt, akinek megnőttek a fogai egy átok miatt, de az igazságérzete kicsit bezavart. Nem agyalt rajta sokat, de szerette volna megbeszélni Severusszal.

- Te mit gondolsz? - kérdezte, mikor ketten ültek a klubhelyiség egyik sarkában.

- Hát... szerintem is messzire ment. De Per bá' ilyen. Most nem mondom, hogy nem érdekel a lány megaláztatása, de attól ő még Per bá'. Nekem nem igazán meglepő. Biztos több ilyen történik, csak nem tudunk mindről... nálam is rendszeresen talál kifogásokat azoknak a griffendéleseknek a munkájában is, akik amúgy szerintem jól dolgoznak. Nem értem, miért, és nem is értek vele egyet. De valahogy úgy érzem, ez olyasmi, ami csak rá tartozik. Nem akarok érzéketlennek tűnni, de ezért nem gondolkoztam el ezen eddig nagyon.

- Jó, ebbe persze nem szólhatunk bele – bólintott Raven. – Én is egész biztos vagyok benne, hogy a griffendélesekkel szembeni utálata valahol máshol gyökerezik, minthogy ők egyszerűen egy másik ház. Ezt gyanítottam egy ideje, és ennél az esetnél most nagyon érzem.

- Igen, ez megalapozottnak tűnik. Megkérdezném, de biztos kidobna a szobájából. Hát, Per bá' csak... Per bá'. Van olyan része, amivel nem értek egyet, de hát elvégre nem vagyunk egyformák, és a többi részét meg imádom.

- Igazad van - mosolyodott el a lány. - Figyelj, nem mész oda ahhoz a lányhoz? Legalább a nevét tudd meg.

- Jó, ez ennél bonyolultabb. - Severus arca kicsit pirosabbra váltott a szokásosnál. - Már csomószor elképzeltem, hogy kéne, de nem merem...

- De hát nincs ebben semmi! Te nem ilyen vagy, megvan a terved és odamész.

- És ha belebotlok a mondandómba zavaromban és kinevetnek?

- De te nem azt akartad eddig, hogy rajtad nevessenek? Ebben vagy a legjobb! Ki tudod ebből húzni magad viccesen. Figyelj, csak... szerintem csináld úgy, hogy ne a lányra figyelj, hanem úgy összességében a társaságra. Vagy ha egyedül van, akkor meg ne arra, hogy kinevethet. Sőt, inkább viccelődj, szerintem azt a legtöbb lány értékeli - vigyorgott Raven.

- Jó, köszi - mosolyodott el Severus is. - Még mindig kicsit új nekem, de jó lenne, ha beszélnék vele... Majd még átgondolom, és majd ha kint leszünk, odamegyek. Raven, ha neked tetszik majd valaki, te is elmondod nekem?

- Ja, persze - bólintott a lány. - Efelől ne legyen kétséged.

Volt egy cikk a Reggeli Prófétában, amin először Scarlettnek akadt meg a szeme. Egy egészen regényes életrajzi írás volt Harry Potterről.