Zivatar és napfény

44. fejezet: Izgalmas új tanév

   Valóban a történtektől volt hangos a varázslóvilág a következő napokban, és erre a folyamatosan érkező újságcikkek csak rátettek egy lapáttal. Piton nem mondott semmit, Fawn nem értett annyira a témához, hogy hozzászóljon, és Raven, Severus és Scarlett családja sem foglalt igazán állást, pedig a Reggeli Próféta aztán egyenesen buzdította erre az olvasókat. Vagyis inkább főleg a minisztérium ellen igyekezett fordítani őket. Azért mire a gyerekek elmentek az Abszol útra megvenni új tanszereiket, már alig lehetett erről embereket beszélgetni hallani. Ők is egész nap csak magáról a meccsről társalogtak.

- Azért örülök, hogy olyan sokat nem késtünk, mert kár lett volna kihagyni, ahogy Severus elájul a vélák láttán – nevetett Raven, ahogy eszébe jutott az eset. – Meg hát maga az eredmény, az se volt persze semmi.

- Igen, teljesen hihetetlen még mindig – bólogatott Scarlett. – Na, én meg azért örülök, mert ti elmentetek, egyébként meg nem lett volna senki, akitől tudom a részleteket.

- Nagypapád jobban van már? – kérdezte Severus.

- Igen – bólintott a lány. – Már nem is szorul ápolásra, csak pihennie kellett. Tegnap már haza is jöttünk. Ti vesztek új talárt?

- Nekem kell, igen – mondta Raven. – De hát mindenkinek kell, írták, hogy most dísztalárt is vigyünk.

- Ó, igaz! Akkor mind megyünk a talárszabászatba.

A dísztalár kiválasztása volt a legviccesebb része a vásárlásnak mindannyiuk számára. Severus és Scarlett szemszínükhöz illőt vettek, a fiúnak így sötétkék, a lánynak tengerkék ruhája lett, Raven pedig pirosat választott. Ezután megvették tankönyveiket és egyéb tanszereiket, majd elbúcsúztak a nap végén, a testvérpár Pitonnal, Scarlett a szüleivel tért haza. De nem voltak olyan sokáig távol egymástól: nemsokára ugyanis elérkezett szeptember elseje, amikor minden roxfortos tanuló kivonult a 9 és háromnegyedik vágányra, és felszállt a vonatra.

A hármas immár egy fülkében utazott. Ettek, beszélgettek, odakint pedig egyre erősebben kopogott az eső az ablakon. Mire megérkeztek, ez csak fokozódott, minden diák szaladt, hogy minél gyorsabban elfoglalhasson egy fiákert. De ha még nem kaptak volna még így sem elég vizet a nyakukba, hát Hóborc a bejárati csarnokban kárpótolta őket. Már épp a nagyterem ajtaja előtt jártak, mikor meghallották a loccsanásokat.

- Hóborc! - puffogott Severus, miután megfordult és meglátta a szellemet. Felgyűrte ruhája ujját, amit sem Scarlett, sem Raven nem értett. - Na, adok én neked mindjárt...

De mielőtt egy lépést is tehetett volna, Raven elővigyázatosságból gyorsan behúzta a nagyterembe, és a mardekáros asztal felé terelte. Inkább bele sem kezdett annak elképzelésébe, mire is készült most Severus.

- Szerintetek ki lesz az új sötét varázslatok kivédése tanár? - kérdezte Scarlett. - Nem látok új arcot a tanároknál. Piton professzor mondott nektek valamit?

- Nem - rázta a fejét Severus. - Bár igaz, nem is kérdeztük, de biztos tudja... szerintem megint elhanyagoltuk kicsit. Mostanában olyan komor képet vágott mindenhez. Azt meg biztos mondta volna, ha ő kapja meg, szóval ez biztos nem történt meg sajnos...

Nem kellett sok időnek eltelnie, megérkeztek a csuromvizes elsősök, hogy felsorakozzanak a Teszlek Süveg előtt.

- Ó, Raven, két éve mi álltunk ott - mondta Scarlett.

- Most nem tűnik annyira messzinek az – mondta Raven, majd hirtelen elkerekedtek a szemei. - Hé! Hát most már mehetünk Roxmortsba!

- És ez neked most esett le? - nevetett a szőke lány. - A levélben is benne volt.