Zivatar és napfény

29. fejezet: Éjszaka a nagyteremben

   Mi másra is számítottak volna, mint hogy az iskola már most Malfoy balhéjaitól lesz hangos? Raven és Scarlett csak a fejüket fogták, főleg mikor a fiú a klubhelyiségben szenvedett éppen a hippogriff által okozott sérülése miatt. Sajnos gyakorlatilag képtelenek voltak nem meghallani. Severus nem bírta tovább, és felajánlotta szolgálatait arra, hogy cipeli Malfoyt, hiszen biztosan annyira fáj a karja, hogy már járni sem tud. A két lány majdnem kidurrant a nevetéstől.

A sötét varázslatok kivédése mindhármuknak nagyon tetszett, bár Severus azt mondta, ő egyelőre nem látja azt Lupin professzorban, mint ami megfogta Mógusban és Lockhartban, de Raven és Scarlett nagyon értékelték, hogy az új tanáruk normális és még jól is tanít. Persze, a két lányon kívül minden mardekáros Lupin kinézetén szörnyülködött, még a klubhelyiségben is gyakran lehetett erről beszélgetve hallani őket, így ők csak rájuk hagyták, hogy nekik semmi sem jó. Aztán elterjedt a hír, hogy a mumus Pitonná változott a harmadévesek sötét varázslatok kivédése óráján, mire Raven és Severus jobbnak látták egy ideig nem látogatni a professzort. Severus előadta Scarlettnek, hogy ilyenkor nagyon érzékeny a lelke, a lány pedig már nem bírta nevetés nélkül.

Ami a legendás lények gondozását illeti, Severus szokásához híven igyekezett fellelkesíteni az önbizalmát vesztett Hagridot az első órája után. Persze, a fiú nem járt túl sok sikerrel, de nagyon lelkesen gondozott minden állatot, ami csak előkerült a tananyagban. Már ott tartottak, hogy a többi diák nem is csinált semmit, mert úgy vették észre, Severus bőven el tudja látni az ő feladataikat is. Mióta pedig a fiú tudta, hogy a tankönyvet csak meg kell simogatni, annyira jóban lett vele, hogy azt átölelve aludt.

Severus ezután mindenki döbbenetére úgy döntött, ezúttal nem vesz részt a kviddicscsapat válogatásán.

- Úgyis csak tartaléknak mennék megint, és ezelőtt sem játszottam, és amúgy is, Kométát biztos nem használhatnék már megint – mondta. – Úgy döntöttem, ebben az évben felkészülök az RBF-ekre és a pályaválasztási tanácsadásra. Sosincs túl korán elkezdeni! – mondta elszántan. – A tanácsadásra egy egész listát fogok írni! Már alig várom.

Ezt a listát pedig nem is egyedül készítette: Kecske Tóni nagyon gyakran látogatta, és együtt beszélték meg a fiú terveit a jövőre nézve.

***

Telt az idő és már a Halloween is a nyakukon volt, meg persze egy roxmortsi hétvége. Severus, akárcsak tavaly, gyorsan megjárta a falut édességekért, és rohant vissza Ravenhez és Scarletthez a klubhelyiségbe. Scarlett nagyon kíváncsi volt Roxmortsra, ezért a testvérpár mesélt neki róla; abban azért egy véleményen voltak, hogy a dementorok mellett való elsétáláshoz senkinek nem fűlött a foga, még ha csak pár pillanatig tart is a találkozás.

- Apukám járt már az Azkabanban egyszer, mármint nem ítélték el, csak el kellett intéznie ott pár dolgot – mesélte a szőke lány. – Aztán amit mondott, azok után már szinte nem is akartam idejönni, mikor meghallottam, hogy dementorok védik majd az iskolát.

- Legalább arra jók, hogy Black ide nem jön be – mondta Severus.

- Igen, ez jó... de másokért azért aggódom. Csak kapják már el.

Halloween estéjén aztán gyomrukat alaposan teletömve visszatámolyogtak a klubhelyiségbe, és mindhárman úgy döntöttek, elindulnak lefeküdni. Erre azonban nem került sor. Tanári utasításra vissza kellett térniük a nagyterembe, méghozzá aludni.

- Sirius Black bejutott a kastélyba... már megint nem alszom – dörmögte Raven, miközben három hálózsákot felkapva ő, Severus és Scarlett helyet kerestek maguknak.

- Ne aggódj, Raven, tudod, ha veszély jön, nekem van egy csodálatos terelőütőm... - kezdte Severus, de Raven csak sóhajtott.

- Azzal akarod megvédeni magad egy őrülttől, aki robbantással embereket ölt?

- Na, Raven, szerintem túl borúlátó vagy – mondta Scarlett. – Jó, ez ijesztő, de tudjuk, hogy nincs biztonságosabb hely, mint a Roxfort, főleg, amíg itt van Dumbledore. Habár ezt most én mondom az után, hogy megbeszéltük, a dementorok miatt Black legalább nem jön be ide...

Scarlett nem vette észre, hogy épp egy csapat trolltermetű mardekáros mellett haladtak el, viszont Severus felfigyelt az utálkozó pillantásaikra. Épp a nyelvét akarta nyújtani, de Raven meg erre lett figyelmes, és még épp időben állt lábujjhegyre és fogta be a bátyja száját.

- Mi az? – fordult hátra meglepetten Scarlett.

- Mhmh? – értetlenkedett Severus is.

- Sev, ha ezek itt kezdenek el üldözni, az veszélyesebb lesz, mint a Black-dolog – magyarázta Raven.

Végül megtalálták a helyüket, és elkezdtek lefekvéshez készülődni. Raven két oldalára telepedett le Scarlett és Severus.

- Szóval Raven, ha Blacknek valahogy sikerült is bejutnia, amíg a tanárok a közelben vannak, nem lesz itt semmi baj, még ha szembejön is. Persze, remélem, hogy ez nem fog megtörténni, én is félek... de igyekezzünk pozitívak maradni.

- Igyekszem, amennyire lehet...

Severus szokásához híven hamar elaludt, de azért készenlétben tartotta maga mellett a varázspálcáját, hátha mégis szükség lenne arra a bizonyos terelőütőre. Raven és Scarlett még ébren voltak, amikor az egyik prefektus rászólt két diákra, hogy szálljanak már le egymásról, és a két lány hangtalanul összenevetett. Scarlett aztán hamarosan szintén elaludt, legalábbis Raven sejtette, hogy igen, de ő még bámulta egy ideig a csillagos eget; lassan végül érezte, hogy elálmosodik, így oldalára fordult, Scarlett felé, és eközben pont Malfoyon sikerült megakadnia a szemének. Már megszokta annyira a sötétet, hogy lássa, nyitva van a fiúnak is a szeme. Mit néz ez errefele... ó, jaj, Scarlettet nézi... erre nagyon kíváncsi vagyok, veszek majd pár órát legilimenciából. Ó, jaj. Lehet, hogy ő már vett pár órát – tette hozzá gondolatban, mikor Malfoy a scarlettes észrevétele után elkapta a tekintetét, és elfordult.

A diákok egyike sem aludt túl sokat, vagy mert későn aludt el, vagy mert korán kelt fel. Mikor hajnalodott, Raven és Scarlett már ébren voltak, és a világosodó eget figyelték, ámuldozva, hogy milyen szép. A többiek is lassan ébredeztek, a suttogásból nemsokára rendes hangerejű beszéd lett, és aztán az is felkelt, aki eddig aludt: Severusnak sikerült olyat horkantania, amire még ő maga is rémüldözve kelt fel, Raven és Scarlett pedig mellette majd' megpukkadtak a nevetéstől. Hát még ezután:

- Jó reggelt, barátaim – hajolt meg ülve feléjük fordulva Severus. És az volt a ráadás, hogy látszólag senki nem jött rá, honnan származott a hang, csak forgolódtak nevetve. Severusnak aztán eszébe jutott, hogy meg akart kérdezni valamit Dracótól már egy ideje, és ekkor még egyet alkotott: úgy pattant fel, hogy a levegőben rúgta le magáról a hálózsákot kalimpálva, majd meg sem állt földet érve, rohant tovább. – Draco, hadd kérdezzek valamit!

Raven és Scarlett pedig már visítoztak. Valahogy mások mégsem látták egyik produkciót sem.