Zivatar és napfény

28. fejezet: Bunyó egy könyvvel

   Miután szeptember elsején reggel Severus és Raven elbúcsúztak Fawntól, belekapaszkodtak Pitonba, aki egy az állomás közelében lévő sikátorba készült hoppanálni velük, csakhogy nem ment ám ez zökkenőmentesen, és éppen a Szörnyek szörnyű könyve miatt. Az ugyanis nem engedte begyömöszölni magát a ládába, ezért Severus azt találta ki, hogy egy rövid madzagra ráköt egy összegyűrt tejesdobozt, amit a könyv majd remélhetőleg bekap, és ebben a pillanatban Piton hoppanálhat úgy, hogy mindenki épen megérkezzen a célhoz. Az „épen" nem sikerült, mert a madzag túl rövid volt a könyv szájához képest, és az a tejesdobozzal együtt bekapta Severus kezét is – viszont Piton azonnal hoppanált, és hát ahogy megérkeztek...

- ÁÁÁ!! – üvöltött Severus az indulástól a hoppanáláson át még most a sikátorban is, kezére csukódott tankönyvét bámulva kidülledt szemekkel.

- Severus, csend legyen! – szólt rá Piton. Raven a szája elé kapva a kezét bámulta Severust.

- DE PER BÁ'!! – üvöltött most Severus nagybátyjára ugyanolyan kidülledt szemekkel és hangerővel.

- Hogy szedjük le?? – rémüldözött Raven.

- Hadd nézzem – lépett közelebb Piton, Severus pedig eltorzult arccal várta az eredményt. – Mennyire fáj?

- Igazából nem fáj – rendezte Severus az arcizmait, mire Raven a homlokára csapott.

- Akkor majd a vonaton leszeded, most siessetek, mielőtt elindulna.

- De Per bá', nem mehetek így!

- Adok egy ruhát, csavard bele – túrt elő Raven a bőröndjéből egy kardigánt, amibe betekerték a fiú kezét, aztán elbúcsúztak Pitontól és elindultak az állomáshoz.

- Szegény kezem, hogy néz most ki... - szomorkodott Severus.

- Nyugi, mindjárt előkaparunk neki még szemetet. A Roxfortban bőven lesz mit ennie.

- Ja. De remélem, ha elfogy, nem az én fülemre harap rá, hanem legalább valamelyik troll szobatársaméra.

- Nekik is van, úgyhogy már biztos megtörtént.

A vonaton lepakoltak egy üres kupéban, majd sikeresen lecsalogatták a szörnyű könyvet némi fincsi szeméttel. Legalábbis a számára biztosan az volt.

- Figyelj csak, Severus – szólt Raven, mikor már a vonat javában zakatolt –, az jutott eszembe, hogy... szerinted nem furcsa, hogy iderendelték a dementorokat? A Roxforthoz.

- Miért lenne furcsa? Hiszen Blacket kell elkapni.

- Nem úgy. Hanem miért jönne Black pont ide? Ahol Dumbledore mindenről tud? Nincs benne logika.

- Black őrült, nem? Nem is kell, hogy legyen benne logika – vont vállat Severus.

- Igazad lehet. Nem is arról van szó, hogy nem kell őrség... csak az, hogy rögtön a dementorokat hívják. Akkor tényleg úgy gondolhatják, hogy nagy az esélye, hogy idejön, nem?

- Lehet. De biztos hamar elkapják, ha már dementorok.

A testvérpár alaposan feltankolt a büfés néninél, majd miután mindent felfaltak, az ülőhelyeken végigfeküdve beszélgettek. A könyv még hangosan lakmározott a hozott szemétből, és odadobták neki a büfékocsiból vásárolt édességek csomagolópapírjait is, úgyhogy nem állt fenn a veszély, hogy kifogynak belőle és megvadul. Mármint hogy emiatt vadul meg. Mikor lassítani kezdett a vonat, és aztán hirtelen megállt, Severus bőröndje úgy esett le a poggyásztartóról, hogy a sarkával a fiút rendesen gyomorszájon vágta.

- Severus! – kiáltott fel Raven.

- Jól vagyoook... - nyögte a bátyja.

Aztán minden elsötétült.

- Nahát, mi a...

- HÉ!!! – üvöltött fel Severus, és aztán hallani lehetett a könyv morgását is, ahogy valószínűleg nekiesett Severusnak. – Könyv, ne már!! Légy szíves!!

- Severus, mi van?! – kapkodta a fejét Raven, és felpattant.

- Semmit nem látok! Legalább a nap sütne!

- De hát mindjárt hat óra... na, hadd segítsek!

- Ne, téged is széttép!

- De ne csak téged tépjen már szét! Megosztjuk, úgy mindenkinek kevesebb jut!

- Ez bátyádhoz méltó ötlet, Raven!

- Na, várj, csak nem talállak...

- Hát én se, de ez BELEHARAPOTT A FENEKEMBE! Na mindjárt adok én neked!!

Motoszkálás meg egy puffanás hallatszott a morgás mellett, aztán Severus kiáltása, és valami suhintás:

- NESZE!!

Ekkor újra kigyúltak a fények, olyan hirtelen, hogy Ravennek be kellett csuknia a szemét. Mikor kinyitotta, ilyen látvány fogadta: Severus a nadrágját lóbálta a levegőben, mint egy lasszót, a végén pedig ott kapaszkodott a tankönyve. Aztán elindult a vonat, Severus hátraesett az ülésre, a könyv pedig a kupéajtó ablakának csapódott, ami előtt épp állt egy szőke kislány – ő ettől sikítva rohant el.

- Sev, mi a... - kezdte Raven, majd megakadt. – Neked miért van kecskés alsód?

- Ja, ezt én festettem rá – mondta a fiú. – Tudom, nem valami élethűek, de szerintem aranyosak lettek. Nyáron ebben aludtam, mert meg akartam mutatni Kecske Tóninak, de mindig akkor jött, mikor mama rám szólt, hogy cseréljek már pizsamát...

- Jah... jó – próbálta Raven feldolgozni az információkat.

Legalább a könyvet kicsit kiütötte az ütődés, úgyhogy nyugtuk volt az út hátralévő részében. Severus gyorsan bezárta a ládájába, miután átöltöztek, majd amint a vonat beért az állomásra, igyekeztek minél hamarabb kijutni a tömegből a fiákerekhez. Az úton a kastély felé volt alkalmuk megfigyelni a dementorokat is a kapunál.

- Te jó ég – mondta Raven, majd megborzongott. – Ma már nem alszom. Remélem, minél hamarabb meglesz Black.

- Szerintem biztos jófejek – bámulta őket Severus. Ravennek eszébe jutott újra, mint a szünet vége felé sokszor, hogy Black miért is van körözésben: halálfaló volt. Gyorsan elterelte inkább a gondolatait, és arra gondolt, hogy a dementorok, amennyire ijesztőek, remélhetőleg épp annyira hatásosak. A nagyteremben aztán megtalálták Scarlettet, és a testvérek boldogan üdvözölték őt, majd leültek egymás mellé az asztalhoz. Természetesen a mardekárosoknál futott végig a leggyorsabban a hír, hogy dementor járt a vonaton és Harry Potter elájult. Raven sóhajtásra sem méltatta a tényt, hogy Malfoy terjesztette ezt el, úgy döntött, tavaly annyit botránkozott a fiún, hogy már meg sem akarja hallani. Scarlett is így volt vele, Severus meg csak legyintett, hogy ilyet nagy dobra verni.

Scarlett azt mesélte, ő egyedül utazott és látta is a dementort, Ravenék pedig azon gondolkoztak, hogyan nem vették észre, ha végigment a vonaton – aztán rájöttek, hogy valószínűleg a könyv terelte el ennyire a figyelmüket.

- Pedig én éreztem azt a hátborzongató aurát is... messziről, de éreztem. Nagyon rossz volt – mondta a szőke lány.

- Kell neked egy Severus meg egy ilyen tankönyv – mondta Raven, mire mindannyian felnevettek.

A hármas témája a lakoma alatt az új sötét varázslatok kivédése tanár és Hagrid kinevezése volt, mind kíváncsian várták, milyenek lesznek az órák, illetve az utóbbiról való beszámolót Severustól várták. A vacsora végeztével aztán nyugovóra tértek, akárcsak a többi roxforti diák.