Zivatar és napfény

31. fejezet: Piton titokzatos gondolatai

    - Szegény Potter, szinte vonzza a baleseteket – mondta Scarlett.

- Hát igen. De a dementorok! Hihetetlen. Tényleg nagyon örülök, hogy nem mentük le a meccsre – mondta Raven. – Semmi kedvem látni őket, amíg nem muszáj.

Ekkor megütötte a fülüket Malfoy hangja, amint szokás szerint Harry Pottert és a griffendéleseket gúnyolta. Scarlett lejjebb csúszott a fotelben, amiben ült, és keresztbe fonta a karját.

- Ha tényleg belém esett, akkor óriásit fog hasalni – morogta a fiú felé sandítva. – De figyeltem. Nem nézett erre. Akkor nem tetszem neki, ugye? Ugye, Raven? – lett egyre magasabb és idegesebb a hangja.

- Gondolom – vont vállat Raven. – Én a legilimenciát várom. Utána lehetünk benne biztosak.

- Úgy csinálnék neki egy komoly sérülést, amihez visszatehetné a kötését és amihez aztán nem kell majd szimulálnia...

Severus a hét első felében kicsit lógatta az orrát, mert Piton immár nem helyettesítette Lupint, a másik felében viszont ismét lelkes volt, mert érdekes témához értek a tananyagban. Mindemellett most a szokásosnál pár nappal több kihagyás után Tóni is meglátogatta.

- Na, Severus, beszélgessünk az érzéseidről – kezdte a kecske.

- Hmm... hát, most van ez a Black-ügy, amit már említettem korábban párszor. Ugye bejutott a kastélyba... én emiatt igazából nem aggódom nagyon, mert hát mégiscsak itt vannak a tanárok. Meg velem biztos nincs dolga. Nem hiszem, hogy bármi veszélyeset is tudna csinálni, ha utóbb sem sikerült neki. De az aggaszt, hogy Per bá' mérges lett rám. Azért, mert szerinte keveset törődöm Ravennel, de megkérdeztem őt, szerinte nem. És szerintem sem. Akkor mi lehet itt a baj?

- Én úgy értelmeztem, a nagybátyád a húgod félelmeire próbált rávilágítani.

- Hmm, igaz, hogy ő elég félős típus, illetve tavaly a Titkok Kamrájával kapcsolatban az volt – gondolkozott el Severus. – Most is azért sokan rettegnek, hogy Black bejön és mindenkit megöl. Kecske Tóni, szerinted én nem veszem elég komolyan a dolgokat? – nézett a kecskére a fiú.

- Nos, ez egy érdekes kérdés, Severus. Én úgy gondolom, hogy az események olyanok, ahogy hozzájuk állunk. Véleményem szerint te nem veszed az eseményeket komolyabban, mint arra szükséged lenne.

- Ó... ezen még rágódom egy kicsit, de nagyjából értettem – bólintott Severus.

- Én összességében azt tanácsolom neked, hogy ha bizonytalan vagy, nézz magadba, és idővel meg fogod találni a válaszokat. Erre persze én is itt vagyok, azonban most egy pár hétig nem fogunk találkozni bokros teendőim miatt. Elő kell készítenem pár dolgot, pont miattad.

- Ó! – lepődött meg Severus. – Milyen dolgokat?

- Egyelőre nem beszélhetek róla, de amint újból találkozunk, mindent meg fogsz tudni. Most pedig búcsúzzunk. Jó reggelt, Severus.

- Viszlát, Tóni!

Aztán a fiú felébredt. Valóban nem álmodott Tónival a következő hetekben, a tanácsát viszont igyekezett hasznosítani minden helyzetben, és folyamatosan Ravent és Scarlettet szórakoztatta. Lassan beköszöntött az ünnepi hangulat a Roxfortba. Piton pedig közölte a testvérpárral, hogy ezúttal ő a karácsonyt az iskolában fogja tölteni.

- Miii?? – értetlenkedett Severus. – De hát Per bá'! Mi történt??

- Ne aggódj, Severus. Lupin professzorra kell ügyelnem, ugyanis a gyengesége a szünet alatt is bájitalkezelést igényel.