Zivatar és napfény

73. fejezet: Az első ostrom

   Mivel Potter büntetőmunkája egybeesett az utolsó kviddicsmeccsel (Piton persze szándékosan intézte így), nem játszhatott, így hát a nézőközönség már eleve úgy indult el a lelátókra, hogy a Griffendél a leghátsó helyre csúszik a bajnokságon idén. Annál nagyobb meglepetés érte őket: ugyanis nem csak a meccset, de a kupát is megnyerték. Ravent legalább az nyugtatta, hogy ha Dracót saját bevallása szerint a kviddics már nem érdekli, ezen csak nem borul majd ki. Végeredményben bosszankodott egy keveset, de miután kiengedték a gyengélkedőről, szinte nem is lehetett órákon kívül látni, mert még gyakrabban járt a Szükség Szobájába.

Ahogy közeledett a június, Raven nem csak az RBF-ek miatt aggódott, hanem minden más miatt is, ami közeledett. Már korábban elmesélte Pitonnak, hol találta meg Dracót, ami ugyan még csak kiindulási pontként sem szolgálhatott, de úgy tűnt, a professzornak elég volt: azt mondta, innentől csak ő figyeli majd a fiút, és adott a lánynak egy megbűvölt pénzérmét, Severusnak pedig bagolypostával küldött egy másikat, hogy nagy távolságból gyorsabban kommunikálhassanak. Pitont is alig lehetett mostanában látni azon kívül, hogy órát tartott. Raven nem merte szó szerint leírni Severusnak, mennyire aggódik, de enélkül is értették egymás leveleiből a lényeget, hogy a fiú is épp annyira érezte rosszul magát a helyzet miatt. De tudták, hogy ennél többet nem tehetnek most. Raven, akárcsak korábban, beletemetkezett a tanulásba, és igyekezett elfeledni mindent legalább addig, amíg Dracóval néhanapján együtt tudtak tölteni egy fél órát. Akkor néha el tudta képzelni, hogy minden rendben van, de valójában egyre jobban felemésztette a bűntudat és a tehetetlenség.

Elérkezett hát a június, elérkeztek az RBF-ek Raven, Scarlett és Lily számára. Raven, bár nagyon sokat tudott a vizsga menetéről Severustól és Dracótól is, természetesen izgult, akárcsak évfolyamtársai és a RAVASZ-t letenni készülő hetedévesek. Ha el is törpült ugyan a vizsga az aggodalmai mellett, igyekezett visszavezetni a gondolatait oda, hogy igenis van esélye annak, hogy lesz még béke, és akkor a roxforti megpróbáltatások lesznek ismét mindenki legnagyobb baja. És egy ideig nem is volt olyan nehéz erre gondolnia: kapott ám leveleket Severustól tömkelegével, melyben a bátyja szurkolt neki a sikerért, és Fawn üzenetét is átadta, akivel ismét beszélhetett pár órát. A vizsgahét úgy tűnt, nagyon lassan telik el, de végül fellélegezhettek a diákok, és a lány is úgy érezte, úgy teljesített, ahogyan szerette volna. A fárasztó napok után az ötödévesek végre már csak pihentek, más dolguk nem volt egészen június végéig. Dracónak volt még tanítás, de ahhoz képest is kevesebbet találkozhattak a lánnyal – Raven úgy találta, valami sikerült neki, mert sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnt, mint az utóbbi hónapokban. A lány visszatért Scarlették társaságához, hogy lekösse az agyát, ha már Piton szintén nagyon elfoglalt volt, Severus pedig év végi vizsgájára készült. De az elkerülhetetlen is megérkezett.

Egyik éjszaka, éjfél körül, egy nem túl nyugodt álomból riadt fel: a megbűvölt pénzérmén, amelyet párnája alatt tartott, megváltozott a felirat. Megnézte és megdermedt: majd a következő pillanatban felpattant, a hálóingére húzta a talárját és felkapta a pálcáját.

- Scarlett! – rázta meg finoman a lányt, akinek nyomban felpattant a szeme és felült.

- M-mi a baj, Raven?

- Szólj Traceynek és ne engedjetek ki senkit a klubhelyiségből! Kérlek! – Raven otthagyta az értetlen Scarlettet, és rohant Piton utasításának megfelelően a férfi szobája felé. Félúton, egy folyosón találkoztak is.

- Raven, menj be egy terembe! Szólok, amint ki kell jönnöd. Addig ne csinálj semmit!

Piton továbbrohant, Raven pedig gondolkodás nélkül úgy tett, ahogy nagybátyja mondta. Üres termet keresve egy ablakon át meglátta a csillagvizsgáló torony felett a Sötét Jegyet, de nem állt meg, tovább szaladt: sokáig tartott megtalálnia a megfelelő helyet, mert mindenképpen oda akart menni, ahonnan látja a tornyot.