Zivatar és napfény

64. fejezet: Körvonalazódó gondolatok

   Reggeli után Raven kölcsönadta Dracónak az említett könyvet, aztán körülbelül két óráig egyikük sem mozdult a folyosóról, mert újra bájitalokról kezdtek beszélgetni, és annyira belemerültek, amennyire tegnap is. Aztán Draco az emeletre indult tovább, Raven a kertbe. Ebéd után együtt tértek vissza az udvarra, és folytatták eszmecseréjüket. 

- Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire szereted a bájitaltant, és ennyit tudsz róla - mondta Raven. 

- Megleptelek? 

- Meg. Crakot és Monstrót mióta ismered? – váltott témát Raven. 

- Nagyon régóta. De nem mondhatnám, hogy olyan sokat találkoztunk a Roxfort előtt. 

- És mit csináltok, mikor együtt vagytok?

A fiú elgondolkozott.

- Ők esznek. Én beszélek.

Raven felnevetett. Aztán olyan gyorsan el is komorodott.

- Várj, van egyáltalán neked valaki, akit igazi barátodnak mondhatsz? Nem hinném, hogy Crak meg Monstro ilyenek volnának. 

- Nott-tal többet találkoztam gyerekkoromban. De ő magának való típus.

Raven észrevette, hogy Draco alaposan kitért a kérdés elől.

- Nem is volt játszótársad vagy mit tudom én?

- Mire gondolsz?

- Alaposan el vagy te szigetelve azon a helyen, már értem, miért vagy hülye. 

- Te biztosan mugli gyerekekkel barátkoztál.

- Miért barátkoztam volna muglikkal?

- Akár mugli a nagyanyád, akár nem, azt tudom, hogy Piton egy mugli településen lakik.

- Á, értem. De tévedsz, nem ismertem a környéken élőket személyesen. Elővigyázatosságból. Severus össze-vissza varázsolt, ötéves koromtól én is, bár, én azért nem kevéssel visszafogottabb voltam. De én meg nem tudtam kezelni pár évig. Szóval te... tényleg ennyire egyedül voltál?

- Nem voltam egyedül. A szüleim nem dolgoznak, mindketten vittek rokonokhoz és a minisztériumba is. 

- Neked nem volt gyerekkorod. Már ha az elkényeztetést nem vesszük bele. Mekkora mázlista vagy, annyit eszel és nem hízol.

- Befejeznéd a kritizálásomat?

- Hé, az utóbbit kifejezetten bóknak szántam. Viszont nagyon magányos lehettél. Azért korodbeliek gyakori társasága nélkül... hallod, ez mindent megmagyaráz.

- Nem akarok veled lelkizni, Frey. 

- Nem is kell, még szerencse, hogy a legtöbb embert könnyen kiismerem. Szóval, hogy is van Kecske Tó...

- Fogd be a szád, Frey! – emelte fel a hangját Draco. Raven csak felvonta a szemöldökét és elfojtott egy nevetést.

- Nyugi, Malfoy, nem tudja meg senki.

Farkasszemet néztek, amit végül a lány szakított meg, mert el kellett nevetnie magát, látva Draco arcán az egyre nagyobb rózsaszín foltot.

- Még mindig hanyagolod a prefektusi melót? – váltott témát, nekidőlve a mögötte lévő fának.

- Bőven elég, ha Pansy végzi. Nincs annyi munka.

- Szóval ugráltatod?

- Nem ugráltatom, ő is nagyon jól tudja, hogy sokkal fontosabb dolgom van, mint a járőrözés. Bár nem utolsó szempont, hogy tavaly nagyon élveztem, mikor pontot vonhattam le a Weasleyktől.