Zivatar és napfény

71. fejezet: Magyarázatok

   A maradék szüneti nap is úgy telt el, mint ez az újévi. Draco délelőtt elment a feladatát végezni, de most korábban tért vissza, és a csókolózást, vagy a pihenések közbeni beszélgetéseket, nevetéseket nem tudták megunni. Minden olyan volt, mintha minden rendben lenne. Raven nem hagyta a gondolatait más irányba terelni, legalább ma nem, még ha nagyon sokszor (egyébként Dracónak is) felmerült is a fejében, hogy mégis hogy lehet, hogy Raven Frey és Draco Malfoy együtt vannak, ráadásul hogy így jöttek össze? Egyáltalán kik jönnek össze így? Draco is kapott alaposan azért, mert nemesi varázsló létére komolyan felelsz vagy merszezni akart.

De nem is csinálták volna máshogy. Raven megírta Severusnak, ami történt, bátyja pedig természetesen nagy gratulációkat küldött. Mindemellett Draco amilyen nyúzott volt eddig, most egész nap tele volt energiával, aminek okáról ugyan nem beszéltek, Ravennek nem kicsit hízelgett.

Azonban mindkettejüket lelombozta, hogy már csak egy nap és újra megtelik a Roxfort. Az utolsó szüneti estén is szokásukhoz híven a kanapén feküdtek a klubhelyiségben.

- Olyan jó így csak ketten – mondta Raven. – Kár, hogy mostantól nem lehetünk így itt...

- Miért nem?

- Te bevállalnád? – nézett a fiúra. – Azt hittem, titokban tartjuk. Mert hát, mindkettőnk részéről mit szólnának a többiek. Szóval akkor nem szólunk senkinek? Mert én Severusnak már írtam róla, de rajta kívül senkinek nem tervezem.

- Igazad van, nem tartozik másra. De Pansyt végre lepattinthatnám vele.

- Csak most? – nevetett fel Raven. De Draco túl jól értett ahhoz, hogy elhallgattassa, amikor folytatást várt.

És másnap visszatértek a roxfortosok, hogy megkezdjék a második félévet.

Annak ellenére, hogy Draco és Raven volt, hogy napokig csak étkezésekkor látták egymást, a lány egy szempontból mégis izgalmasnak találta az egészet. Ha találkoztak, köszöntek egymásnak és összeért a kezük egy pillanatra, ha biztosak voltak benne, hogy más nem látja őket. De Ravennek sokat kellett tanulnia, Draco továbbra is eltünedezett, és ritkán esett meg, hogy hétvégén együtt tanultak a könyvtárban vagy egy üres teremben. Persze nem csak ennyi volt az együtt töltött idejük, amikor mindketten ráértek fél-egy órára, ami körülbelül hetente kétszer történt meg, szintén felkerestek egy üres termet, ahol ezt az időt kettesben töltötték beszélgetéssel a tanóráikról meg Draco megkezdett hoppanálás-tanulásáról és csókolózással. Inkább csókolózással. A lány igazából azt várta, hogy Lumpsluck újra partit rendezzen és együtt mehessenek Dracóval, de ez nem történt meg, a tanár nem adta jelét, hogy tervez ilyet, bár az okát sem említette.

Raven megállapította, hogy tulajdonképpen jobban is élvezi, hogy átlagosan hetente kétszer vannak kettesben, mintha minden nap jutna erre idejük. De ezzel együtt elkezdett körvonalazódni benne a bűntudat. Most nem amiatt, hogy különböző céljaik miatt nem lenne szabad ilyen kapcsolatban lenniük Dracóval, ezt megbeszélte a lelkiismeretével, hogy elengedi; hanem azért, mert ugyan közel került a fiúhoz, mégsem tudott kideríteni semmit. Mindig elismételte magában Severus szavait, hogy ne aggódjon emiatt, hiszen itt volt Piton is, de ha Dumbledore-ra gondolt, nem tehetett mást.

Amikor végre tudomása lett arról, min is ügyködik Draco titokban, az teljesen véletlenül történt. Raven épp a kastélyt rótta szokásához híven, ezúttal asztronómiakönyvvel a kezében, mert a folyosón nagyobb valószínűséggel volt csend, mint a klubhelyiségben vagy a hálótermében, a könyvtárat pedig már unta. És mint rájött, jobban is ment a tanulás, ha közben sétálgatott. Most azonban hirtelen nagy zsivajra lett figyelmes, és a következő pillanatban elszáguldott mellette Adelaide-et támogatva Daphne Greengrass, Sally-Anne Perks és Millicent Bulstrode.