Zivatar és napfény

82. fejezet: A háború után

   Kedves Scarlett és Tracey!

Remélem, minden rendben veletek. Én rendben vagyok, Severus is. Valószínűleg mostanra eljutott hozzátok a csata híre, és Voldemort bukásáé is. Talán a nagybátyámról is hallottatok. Ő elesett a harcban.

Nagyon sajnálom, ami az utóbbi évben történt. Perselus bácsi kettős ügynök volt, és Severusszal úgy döntöttünk, mellé állunk. Ez magába foglalta, hogy azt kellett hinnetek, árulók vagyunk. Nagyon sajnálom. Remélem, találkozhatunk valamikor, hogy tisztázzuk a történteket.

Május hetedikén lesz Perselus bácsi temetése. Örülnénk neki, ha mint tanítványai, el tudnátok jönni. A Malfoy család biztosan ott lesz, és Harry Potter is eljön.

Írjatok vissza mihamarabb.

Raven

Elküldte a levelet Ékhóval, majd pedig felállt az íróasztaltól, és kinyújtózott. Severus épp ekkor lépett ki a hálószobából, és hárman Fawnnal hoppanáltak a Fonó sorba, hogy kitakarítsanak kicsit a házban, majd pedig elkezdjék szervezni a temetést. Piton végrendelete igazán pitonos volt: mindent hármukra hagyott, illetve hogy rendelkezzenek az ingóságai felett, ahogy szeretnének.

- Büszkén hordom majd a ruháit - jelentette ki Severus. - Persze a talárokat, a többi nem nagyon jó rám.

- A talárok se - mondta Raven. - Perselus bácsi kicsit masszívabb volt, mint te.

- Nem baj, majd kicsit átszabatom.

A páros épp nagybátyjuk szobájában ült a földön. Piton ruháit és használati tárgyait előző nap elhozták a Roxfortból, és ott találkoztak Harry Potterrel, aki elmesélte nekik részletesen, amit látott a merengőben.

- Olyan kár, hogy sosem tudtuk, Per bá' szerelmes volt - mondta a fiú.

- A helyében talán én sem mondtam volna senkinek. Elég tragikus szerelem volt sajnos. Néha gondolkoztam rajta, miért nem nősült meg... végül is, vannak még ilyenek, ezért nem találtam furcsának, de szerintem aranyos lett volna apukának.

- Ú, igen - vigyorgott Severus. - De ha tudtam volna... próbáltam volna felvidítani.

- Ne haragudj, de nem hiszem, hogy elfogadta volna... persze tudta volna, hogy fontos nekünk és segíteni szeretnénk. Szerintem nagyon örült ennek.

Severus nem mondott semmit, csak egy kis vinnyogásra hasonlító, halk hangot hallatott. Raven felnézett, és látta, hogy bátyja a padlót nézi és lefelé görbül a szája.

- Severus...

- Megígérem, hogy büszke lesz rám! - szegte fel a fejét a fiú, és nagyot szipogott. Raven lágyan elmosolyodott.

- Én úgy gondolom, eddig is az volt.

- És majd, ha öreg leszek, és oda kerülök, ahol ő van... akkor majd elmondom neki minden viccemet és előadásomat, amit addig kitalálok, amíg nem találkozunk.

- Öh, Severus - pislogott Raven -, szerintem... ezzel a kijelentéssel most elintézted, hogy Perselus bácsi minden követ megforgasson, hogy addig tartsanak idelent téged, amíg az utolsó sejted bírja.

- Nem baj, akkor sem ússza meg - vont vállat Severus, Raven pedig hangosan felnevetett.

A szertartást abba a temetőbe szervezték, ahol Anabelle Frey, Daniel Frey és az idősebbik Daniel Frey nyugodott. Ez egyike volt a kevés dolognak, amiről Piton konkrét kikötést tett a végrendeletében. A nővére közelében szeretett volna nyugodni. Tizenegy órakor a meghívottak összegyűltek a sírhelynél. Scarlett és Tracey válasza az óta sem érkezett meg Ravennek, így ők nem voltak jelen, de eljöttek Malfoyék, néhányan a Roxfort tanárai közül, és Harry Potter. Utóbbi elmondta a testvéreknek, elintézte, hogy Piton portréját is feltegyék az iskola igazgatói szobájába. Ennyien vettek részt a hivatalos szertartáson, egy órával későbbre azonban a tanítványokat várták, akik meg akarták látogatni házvezetőjüket.