Unexpected - Magyar

4.Fejezet

Örülök, hogy Baileyt látom meg, amikor kinyitja a busz ajtaját. Egyenesen felém néz.
- Hát itt vagy - mosolyog. - Gyere be és készülődj, mert próbánk van tizenöt perc múlva.
A buszhoz sétálok és sikerült a nagy bőröndömet az ajtón keresztülhúzni.
- Van ma próbánk? - kérdezem rápillantva az órámra. - Majdnem este nyolc óra.
Bailey nevet és megmutatja, hol van az ágyam a buszon.
- Üdv a vándoréletben, Samantha - veregeti a vállam.
Egy mosolyt erőltetek magamra, sokkal jobban örülnék, ha végre ágyba bújhatnék és aludhatnék, de úgy teszek, mintha oké lenne, hogy még táncolnom kell.
- Hé, Samantha - hallok egy hangot mögülem, és ahogy megfordulok, látom a többi lányt ott állni.
- Sziasztok - mosolygok, majd mindannyian elkészülünk a próbára.
***
Eléggé ideges vagyok, ahogy tíz perccel később az aréna színpadán állok. Még mindig nem szoktam hozzá az erős fényekhez és a különböző emelkedőkhöz meg miegyébhez. Bailey észreveszi, ahogy ott állok totál összezavarodva és megpróbál lenyugtatni.
- Samantha, nagyon jó táncos vagy, hamar hozzá fogsz ehhez szokni - mondja, miközben nekem tolja a csípőjét, ezzel kibillentve egyensúlyomból. Kinevet, ahogy arrébb botlok.
- Remélem - halkan kuncogom. Hálás vagyok Baileynek, amiért ilyen kedves hozzám, ezzel könnyebbé teszi számomra ezt az egész helyzetet.
- Oké, a srácok bármelyik percben itt lehetnek, készüljetek el és végigvesszük a listát, mielőtt végre elkezdünk próbálni - egy ismerős hang szól mögülem. Megfordulok és felismerem a férfit, aki kiszúrt engem a balett meghallgatáson. Rám mosolyog.
- Szia, Samantha, jó téged újra látni.
- Üdv, Mister... - érzem, hogy égni kezd az arcom, amiért elfelejtettem a nevét.
- Pete, csak hívj Petenek - mondja széles mosollyal.
- Üdv, Pete - mondom és nevetni kezd.
Bailey bekapcsolja a zenét az arénában és azonnal relaxálni kezdek. A zene mindig megnyugtat, és ezt élvezem. Sosincs önbizalmam, vagy érzem magam felszabadultnak, de ez mind megváltozik, amikor zenét hallgatok vagy táncolhatok.
Tíz perc várakozás után a fiúk még mindig nincsenek itt és Pete egyre idegesebb. Bailey próbálja kihasználni az időt és elmagyaráz pár tánclépést, amit nem ítélek annyira nehéznek, ezért könnyen tudom utánozni és csak reménykedem, hogy később is emlékezni fogok rájuk.
- Többször kell mozgatnod a csípőd - mondja Bailey, miután átvettük a mozdulatokat. - Szexinek kell kinéznie, valahogy így. - Még egyszer megmutatja a mozdulatot, mire a lélegzetem is elakad. Sosem táncoltam még így. És soha nem is táncolnék így.
- Nem biztos, hogy meg tudom csinálni - mondom neki, mire nagy szemeivel rám néz.
- Tedd túl magad rajta, tudom, hogy menni fog. Nézz magadra, majdhogynem ilyen mozdulatokra lettél kitalálva. - Kinyújtja a nyelvét, én meg ironikusan nevetni kezdek.
- Ha-ha, nagyon vicces, Bailey - ugratom, mire még hangosabban nevet.
- De most komolyan, bárcsak olyan testem lenne, mint neked. Na, próbáld meg. Tartsd így a segged és csak hagyd, hogy a zene vezessen - sétál elém, hogy még egyszer megmutassa a mozdulatot.
- Oké, de ne nevess - mosolygok szégyenlősen és megpróbálom a lehető legjobban utánozni őt.
Amint befejeztem, Baileyre nézek, aki tágra nyílt szemekkel mered rám.
- Ez még annál is jobb volt, ahogy álmaimban mozgatnám a csípőmet - mondja csillogó szemekkel.
- Igazad van Bay, pokoli jó látvány volt, kösz, Sam - hallok egy rekedt hangot mögülem, és ahogy megfordulok, a zöld szempárba nézek. Elpirulok és rögtön a földet pásztázom.
- Mióta néztek minket? - Bailey kérdezi a fiúkat.
- Um, mondjuk tíz perce - mondja a szőke hajú fiú és beleharap a szendvicsébe.
- Niall, nem megmondtam már korábban, hogy nem szeretem, ha titokban bámulsz? - Bailey próbál határozott lenni, de nem sikerül neki.
- Mindegy, Bay - szólalt meg a göndör hajú fiú. - Tudod, hol van a turnébuszom, abban az esetben, ha így akarod mozgatni a csípőd - suttogta a fülembe, mikor elment mellettem.
Összerezdültem a szavaira, amit a többiek biztos észrevettek, mert kínosan kuncogtak.
- Fiúk, késésben vagytok. Niall, tedd le azt a szendvicset és készülj el! - Pete utasította a fiúkat és rögtön körbesietett, hogy odaadja a jegyzeteket és mikrofonokat.
Bailey megveregette a vállam, ezzel elérve, hogy ráfigyeljek.
- Minden rendben? - kérdezte bizalmasan. Bólintottam. - Oké, akkor kezdjük el, hogy minél hamarabb mehessünk lefeküdni. Fáradtnak tűnsz - vallja be és közelebb húz a helyhez, ahol a fiúk ülnek.
- Oké, fiúk, lányok - Pete mondja. - Egy hetünk van, hogy a műsort tökéletesítsük, az egész koreográfiának le kell nyűgöznie a tömeget, az énekes előadásnak pedig fantasztikusnak kell lennie. Ha keményen dolgozunk, meg tudjuk csinálni. Fiúk, már amúgy is egy hete gyakoroltok, lányok, ti pedig már ismeritek a koreográfiát. - Rám néz, és az arckifejezésemből látja, hogy még nem ismerem a teljes koreográfiát.
- Bailey majd tart plusz edzéseket, hogy felzárkózz a többiekhez - mondja, és bólintok. Megint a papírra fókuszál, amire az összes jegyzetét leírta. - Oké, szóval ma elpróbáljuk az első négy dalt és azt szeretném, ha mindenki koncentrálna, hogy hamar befejezhessük. Van valami kérdésetek? - Mindenki megrázza a fejét, úgyhogy Pete feláll és a színpad mögé megy.
- Oké, mindenki a helyére, két perc és kezdünk - hallom a hangját a bemondóban.
A fiúk elhelyezkednek a színpadon, mi pedig mögéjük megyünk a helyünkre.
- Ugyanazzal a dallal kezdünk, mint legutóbb - Bailey mondja, és örülök, hogy minden táncmozdulatra emlékszem.
A fiúk elkezdenek viccelődni és rajtakapom őket többször is, hogy felém pillantanak. Akárhányszor egymás fülébe suttognak valamit, gyorsabban ver a szívem, mert olyan, minta rólam beszélnének.
- Oké, egy, két há'! - Hallom Pete hangját a hangszórón keresztül és a zene elindul.
Az első lépés után elfeledkezem a világról és csak a mozgásomra koncentrálok, hogy melyik irányba kell mennem és mikor kell helyet cserélnem az egyik lánnyal. Eltart egy ideig, mire felnézek az erős fényre, ami időről-időre rám esik. Pár másodperc alatt megszokom, sőt tetszik is. A mozdulatok annyira egyszerűnek tűnnek, és erőltetés nélkül mosolygok. Élvezem a táncot a többiekkel és imádok háttértáncos lenni.
A zene megáll és minden lány rám néz, elégedetten bólintanak.
- Nagyszerű voltál, Samantha - mondják boldogan és rájuk mosolygok.
- Köszi, mindent megpróbáltam - mondom nekik és a befonott hajam hátrarakom.
- Nem volt annyira rossz - hallom Pete hangját. - De Harry és Louis, próbáljatok meg egy kicsit jobban koncentrálni a részetekre, különben extra órákat fogtok venni. A ti döntésetek, srácok - mondja.
- Oh, ugyan már, Pete, nyugodj meg - panaszkodik a göndör hajú, mire egy másik kínos nevetésbe kezd. Ezek szerint az egyikük Harry, a másik pedig Louis. Csak azt tudom, hogy a szőke az Niall. Meg kell kérdeznem Baileytől, hogy ki kicsoda.
- Harry, ne húzd ki a gyufát - utasítja Pete a hangszórón keresztül, mire a göndör hajú vicces grimaszt vág. Ezek szerint ő Harry.
- Oké, készüljetek a következő dalra. Három, kettő, egy.
A zene elindul és rögtön Baileyre nézek döbbenten. Fogalmam sincs, hogy mit kell csinálni erre a számra, amit még nem is hallottam, és amire a táncot még be se tanultam. Bailey rám kacsint és utasít, hogy figyeljem őt. Szóval odaállok a színpad végébe és nézem, ahogy a négy lány már rutinosan táncol, próbálom memorizálni a különböző mozdulatokat.
***
Ahogy befejezzük a próbát két órával később, fáj a lábam és sokkal inkább érzem magam halottnak, mint élőnek.
- Szóval, lányok, kezdjetek készülődni a bulira - sétálnak felénk a fiúk és minden lány bólint egyetértően.
- Ja, persze, menjünk és szórakozzunk - mondja a göndör hajú lány, azt hiszem, ő Danielle.
- Jössz Samantha? - Bailey kérdezi.
- Nem, bocsi, csak aludni szeretnék - motyogom, ahogy a busz felé sétálunk.
- Ugye, tudod, hogy a legjobb dolgot hagyod ki? - hallom, hogy valaki kiabál a hátam mögött, de nem érdekel. Túl fáradt vagyok, hogy két óra táncolás után szórakozni menjek.
Valójában, nem tudom, hogy a többi lány, hogyan bírja ezt, de nem is nagyon érdekel. Ahogy a buszhoz sétálok, mindenre gondolok, ami az elmúlt napokban történt. Sosem gondoltam volna, hogy egy fiúcsapatnak fogok táncolni, öt fiúval, akik nem igazán viselkednek közömbösen a lányok közelében. Láttam azt a pillantást, amit az egyik rövid hajú srác adott Daniellnek. Úgy tűnik, van közöttük valami. És még ott van a göndör hajú is, Harry, aki úgy tűnik a legveszélyesebb, mindig minden lánnyal flörtöl. Flörtöl? Nem is tudom, hogy lehet-e flörtnek nevezni. De mind közül talán az zavar, hogy nem érzem magam mellettük feloldódva. Még sosem töltöttem ennyi időt fiúkkal. Anya mindig gondoskodott róla, hogy a saját korombeli lányokkal legyek, és próbáljam meg elkerülni a fiúkat amennyire lehet. Ez az, amiért nem tudom, hogyan viselkedjek körülöttük és most itt vannak öten, egyik szemtelenebb, mint a másik.
Mélyen elgondolkodva nyitom ki a busz ajtaját és gyorsan levetkőzöm, majd megkeresem a zuhanyzót. Megkönnyebbülten sóhajtok, ahogy a forró víz alatt állok, ami ellazítja az izmaimat. Nincs megnyugtatóbb egy forró zuhanynál edzés után. Ahogy végeztem, gyorsan átöltözöm pizsamába és ágyba bújok. Úgy döntök, inkább holnap hívom anyát, és beállítom az ébresztőórám, hogy még reggel elmehessek futni. Kényelembe helyezem magam a kis ágyamon és azonnal elalszom.