Unexpected - Magyar

67.Fejezet

Samantha szemszöge

Kissé össze vagyok zavarodva, ahogy Harry elsétál Eddel, és utánuk nézek, mikor hirtelen Harry megáll, megfordul. Rám néz nagy szemeivel és ő is zavarodottnak tűnik.

- Jössz? - kérdezte, mire vállat vontam.

Harry visszajött hozzám, kezei megtalálták útjukat a hátamhoz.

- Minden rendben? - suttogja nekem. Ha nem lenne annyi ember körülöttünk, valójában lelökném magamról kezeit és nevetnék ezen a vicces kérdésen.

- Minden rendben - sikerül szűrnöm fogaim között a szavakat, és nem érdekel, ha dühösnek hangzott.

- Hé, Styles, nem jössz? - hallom meg Ed kiáltását, Harry pedig elindul.

Megragadja a kezem és magamra veszek egy hamis mosolyt, így követem őt. Amint odaérünk Edhez, odaad egy pohár pezsgőt Harrynek, majd rám néz.

- Szeretnél egy pohárral? - A mosolya valójában nagyon aranyos.

- Igen, légyszi - válaszolok udvariasan, mire Ed halkan felnevet.

Lenézek a cipőimre, és Harry mellettem megköszörüli a torkát. Kínos csend vesz körül minket, és nagyon örülök, mikor Ed visszatér a poharammal, mert így van mire néznem.

- A nagyszerű estére - emeli fel Ed a poharát, és Harryvel koccintunk.

- A nagyszerű estére - motyogom, mire Harry felém fordul.

Úgy tűnik, hangosabban mondtam, mint ahogy akartam. Tekintete találkozik az enyémmel, de én más merre nézek. Nem bírok a tökéletesen zöld szemeibe nézni, egyszerűen nem megy. Hallom, ahogy vesz egy mély levegőt, majd Ed felé fordul, és valami furcsa dologról kezdenek beszélgetni. Ennek a kettőnek tényleg saját nyelvjárása van, mert nem tudom követni a beszélgetést. Próbálom pár pillanatig, de feladom. Először is, nagyon gyorsan beszélnek valamiről, másodszor pedig, Harry akcentusa megváltozott. Nagyon imádom az angol kiejtését, de sokkal erősebb lett, ahogy Eddel beszél.

Körbenézek és a hely tényleg lenyűgöző. Az előtér, ahol állunk, hatalmas és tökéletesen van berendezve. Még sosem láttam ilyesmit közelről. A képek megjelennek a fejemben arról, ahogy végigsétáltunk a vörös szőnyegen. Őrület volt és nem éreztem helyesnek, de ugyanakkor meg tetszett. Örülök, hogy először ilyesmit Harryvel éltem át, és el kell ismernem, akármikor hozzám ért, libabőrös lettem, és ez az érzés a gyomromban, nem is tudom szavakba önteni. A tőlem telhető legjobban próbáltam boldog barátnőnek tűnni, és szerintem jó munkát végeztem. Azt hiszem, a büszkeség felvillanását láttam szemeiben. Ahogy közelebb húzott magához, biztonságban éreztem magam, és rádöbbentem, hogy mindig egyre közelebb húzott, amikor megálltunk egy-egy riporternél. Harryre pillantok, és nevet, beszélget Eddel. Látom a boldog mosolyát. Nem láttam ilyet, mióta velem szemben ült az étteremben, mióta minden szörnyen furcsa lett közöttünk, és ezt utálom. Nagyon utálom. Nézem őket pár pillanatig, mielőtt befejezem a pohár pezsgőmet és visszaviszem. Harry észre se vette, hogy elsétáltam, így körbepillantok az előtérben. A tekintetem egy hatalmas képernyőn állapodik meg, ahol egy ma készült képet látok. Képeket a vörös szőnyegről. Megállok és bámulom, úgy tűnik, váltakoznak három másodpercenként. Megannyi híres embert ismerek fel, aztán pedig magamat. Kétszer kell megnéznem, hogy megbizonyosodjak róla. A lány emellett a kicseszettül vonzó fiú mellett tényleg én vagyok. Pislogok. Nem hiszek a szememnek, tényleg jól nézünk ki együtt és meglepetésemre, még boldognak is tűnünk. Valamennyire boldognak, úgy nézünk ki, mint egy örömteli pár. Megborzongok, ahogy látom a képet, ahol Harry közel tart magához és kezét a derekam köré teszi. Hirtelen azon gondolkozom, hogy milyen érzés volt ilyen közel lenni hozzá.