Unexpected - Magyar

9.Fejezet

Rázom a csípőmet és testemet a zene ritmusára és kezdem élvezni a figyelmet, amit kapok a fiúktól. Látom a pillantásokat, mit egymásnak adnak és hirtelen csak egy fiú táncol velem. Közelebb jön hozzám és megragad a csípőmnél. Megijedek egy kissé, de amikor velem együtt kezd táncolni, azonnal megnyugszom. Ránézek, sötétbarna haja van, ami frufruval végződik. A szemei zöldes barnák és körülbelül egy fejjel magasabb nálam. Rámosolygok, mire édesen mosolyogni kezd. A kezei erősebben fogják most már a csípőmet, ahogy megfordít, és a mellkasának húz. Kezei fel-le mozognak a testemen; tudom, hogyha józan lennék, elfutnék, csak mert a keze mindenhol ott van rajtam. De az alkohol az ereimben csak még jobban biztat a táncolásra, nekinyomom a csípőm az övének, élvezem, hogy be van indulva. Néhány számot áttáncolunk, és a kezei megállnak a csípőmnél megint, ahogy megfordít. Hátratolom a hajam, mire abbahagyja a táncot. Lassan érintve a bőröm, kezeit felhúzza. Kezdem megkedvelni a mély kivágású pólóm, amiért érintése libabőrt hagy rajtam. Lélegzetem is visszafogom, ahogy ujjai a melltartóm anyaga alá csúsznak és jelezve hátralépek. Kuncog a reakciómon, miközben visszahúz magához és megragadja a csípőmet erősen, egyre közelebb hajolva. Érzem a leheletét a számon és a szívem gyorsabban kezd verni, ahogy rájövök, hogy mit akar. Próbálok a cipőmre nézni, lassan táncolok is, de megállít és nekinyom a mellkasának. Ledöbbenek a kemény mozdulatai miatt, és újra és újra nekinyom erősen a csípőjének. Nem tudom, mit tegyek, ahogy megint lehajol, az ajkainkat csak centik választják el egymásétól. Behunyja a szemét. Ahogy az ajkaink találkoznak, én is behunyom a szemem. Még sosem tapasztaltam meg ehhez hasonlót. Most már erősebben csókol, és a keze a tarkómnál van, kényszerítve, hogy a szám az övén legyen. Próbálok hátrébb lépni, de nem enged, míg végül feladom a harcot erős karjaival szemben. A nyelvét is mozgatni kezdi, meghökkenek az ízétől. Érzem, hogy alkoholt fogyasztott. Azonnal kinyitom a szemem és megpróbálok minél messzebb kerülni a kényszerítő ajkaitól.
Hátralépek, hogy kiszabaduljak, kezeimmel a mellkasánál fogva próbálom ellökni magamtól, de a teste nem enged el. Sóhajtok, némileg feladom és hagyom, hogy az ő szája mozogjon, miközben nyelve végignyalja az ajkamat, engedélyt kér, hogy kinyissam azt. Morog válaszul a makacsságomra, és kezeit lejjebb csúsztatja a hátamon, ismét magához húz, de most sokkal erősebben, mint ezelőtt. Felsikoltok, ahogy érzem a növekvő dudort odalent, amint magához húz és kuncogni kezd megint.
- Igen, ezt teszed velem - suttogja a ajkaimba és megdermedek a hangszínét hallva. Ismét nekem nyomja a száját. Lehunyom a szemem és lassan megadom neki, bármi is legyen, amit kér. Percről percre szédültebb leszek az alkoholtól és megragadom a kezét, hogy egyenesen tudjak állni. Félreérti a mozdulataimat, mert magához húz még egyszer.
- Szerintem, most már elég lesz - hallok egy ismerős hangot magam előtt, mire kinyitom a szemem.
Harry ellöki tőlem a fiút, olyan erősen, hogy az elbotlik. A fiú rám néz egy zavart pillantással, míg én totál megsemmisülve állok ott, nézem, ahogy lassan újra megtalálja az egyensúlyát és Harry hátához közeledik.
- Harry - sikítok, mikor a fiú felemeli a kezét, hogy megüsse.
Harry megfordul és megragadja a fiút a csuklójánál fogva, mormol valamit a fogai között. Elengedek egy mély sóhajtást, ahogy a fiú meghátrál, mint egy megázott kölyökkutya. Látom, ahogy elmegy, miközben mond rám valamit, ami minden csak nem barátságos.
- Mi a franc? - kérdezi Harry, miután ismét felém fordult. Közelebb lépek hozzá, nekidőlök. Nem reagál, csak áll ott, érzem, ahogy a mellkasa lassan emelkedik fel-le.
Óvatosan átölelem karjaimmal a testét, meg is lepődöm azon, hogy milyen puhának tűnik, pedig minden egyes izmot érzek. Kis idő múlva Harry is felemeli a karjait, gyengéden körbeölel. A fejem szédül és fogalmam sincs, mit csinálok, csak állok ott, ahogy a valóság utolér és halkan sírok Harry mellkasán. Nem reagál, csak tart és megkönnyebbülten sóhajtok, amiért erősebben fog, lassan ringat a zenére.
Az emberek meglöknek egy-két oldalról, míg mi ott állunk a tánctéren. Miután lenyugszom, hátrébb lépek, hogy Harry szemébe tudjak nézni. Körbenéz a klubban, és ahogy megmozdulok, lenéz rám. A normál esetben zöld szemei most sötétebbek, látom rajta, hogy mérges, ahogy összeszorítja a fogát.
- Szerintem ideje lenne hazamenned - mondja összeszorított fogakkal, közben ujjaival eltünteti a könnyeimet az arcomról.
- Nem akarok menni, inkább innék valamit. - Magamat is meglepem, ahogy a szavak elhagyják a számat, majd eltolom magamtól a kezét.
- Szerintem eleget ittál már, Samantha - mondja, majd kilépek az öleléséből.
- Elég idős vagyok már - mondom neki, majdnem kiabálva, de közben elvesztem az egyensúlyom és megragad a csípőmnél megint.
- Még csak egyenesen sem tudsz állni segítség nélkül - kuncog és megnyugszom, hogy a dühe kezd lecsillapodni.
- Meg tudok állni magamtól is, nézd - mondom neki, lefejtem magamról a kezeit, csak hogy megmutassam, hogy igazam van.
Sóhajt, miközben enged a fogásán és hagyja, hogy hátrébb lépjek. Csak az emberek formáját látom mozogni és táncolni, olyan, mintha az egész klub forogna körülöttem, ahogy lenézek a földre, azt hiszem, hogy egy hajón vagyok. Minden mozog és forog körülöttem, és megint elveszítem az egyensúlyom. Megbotlok és beleesek valaki karjaiba.
- Óvatosan, hölgyem, hazaviszlek, amikor csak akarod, nem kell erőltetni - hallok egy ismeretlen hangot suttogni a fülembe.
- Vissza, ember, velem van - morogja Harry a férfira és megragadja a kezem, hogy a lábamra állítson. - Meg tudok állni magamtól is - utánoz engem, mire kinyújtom rá a nyelvem válaszul.
- Táncolni akarok Harry, táncolj velem - kiabálom és elkezdem mozgatni a csípőmet előtte. Harry szemei kikerekednek, ahogy lenéz a testemre. Látom, hogy szemei egyre sötétebbek lesznek, és a vágya láthatóbbá válik. Megnyalja az ajkát, ahogy mélyen beszívja a levegőt.
- Az előbb elutasítottad az ajánlatom, most már haza mész - válaszol, és csípőmnél fogva leállít.
- De nem akarok - mondom neki kölyökkutya szemekkel, akkor sem állok le a mozgással Harry előtt.
- Nem érdekel - mondja szigorúan és a kezemnél fogva lerángat a tánctérről.
Körbenéz a klubban és sóhajt egyet, mielőtt előveszi a telefonját és pötyög rajta valamit. Amint visszarakja, fogása megerősödik a karomon és a kijárat felé sétál.
- Egy taxit, légy szíves - mondja a kijárat mellett álló férfinak, aki megmutatja, hova kell mennünk - Kösz - motyogja és magával húz.
- Nem kell pórázon tartanod, mint egy kutyát - mondom, miközben megbotlom mögötte, próbálom lefejteni a kezét rólam.
- De igen - válaszolja egyszerűen, még mindig sétál előre.
- Ne fuss ilyen gyorsan, vissza akarok menni oda. Szórakozni akarok - beszélek, de a szavaim összefolynak, mire megáll, felém fordul.
- Szerintem már kiszórakoztad magad azzal, hogy megcsókoltál egy idegen embert - mondja, mielőtt ismét megfordulna, és maga után húz.
- Csak jól éreztem magam - suttogom. Próbálok lépést tartani vele.
Amint beülünk a kocsiba, az ablakra hajtom a fejem és nem tehetek róla, de hirtelen rám tör a fáradság.
- Csak menjen a város felé, majd sétálunk a hotelünkhöz - mondja Harry és nevetek azon, hogy próbálja elrejteni a brit akcentusát.
- Viccesen beszélsz - motyogom, mielőtt bealszom.
- Te is - válaszol egyszerűen, majd felveszi a napszemüvegét és hátradől az ülésre.
Amikor a taxi megáll, Harry megfogja a kezem és kihúz a kocsiból. Botorkálok mögötte, miközben magával húz és gyorsan sétál.
- Harry, furán érzem magam - mondom neki gyenge hangon, mire azonnal megáll.
- Ne mondd, hogy hányni fogsz, mert senkinek nincs ideje arra a szarságra. - A szemeiben látok egy kis aggódást, amint belenézek.
- Nem fogok hányni - kapok utána. - Lassabban kell mennem, tudod, rövidebbek a lábaim, nem úgy, mint a tieid és nem igazán vagyok most formában, hogy sprinteljek. - Próbálok viccesen hangzani, de nem sikerül.
- Oh, bocs. - Harry még mindig nem ereszti el a kezem. - Gyere, rövid láb, menjünk lassú tempóban.
Folytatja a gyaloglást és észreveszem, hogy próbál kisebb lépéseket tenni. Örülök, hogy fogja a kezem, különben össze-vissza mennék utána.
- Fáj a lábam, le kell vennem a cipőmet - panaszkodom és próbálom rávenni, hogy megálljon.
- Nem, nem kell, legalább próbálj meg józannak kinézni, kérlek. Nem akarom, hogy az emberek hülyeséget gondoljanak, amikor visszaérünk a hotelhez - magyarázza, és megint folytatja az utat.
- Mindig ilyen durva vagy? - motyogom, és tudom, hogy hallotta, amit mondtam, mert erősebb lett a fogása a karomon.
- Nem, kivéve, ha rövid lábú lányok idegesítenek, míg próbálom őket visszavinni a hotelhez anélkül, hogy a biztonságiak panaszkodnának, hogy miért részegek. - Nem néz rám, de hallom a hangján, hogy próbál szigorú és mérges is lenni, de ugyanakkor visszafolytja a mosolyát.
- Nem vagyok kicsi, vagyis, rövidek a lábaim, de nem vagyok kicsi és nem vagyok részeg... É-én nem szoktam hozzá a járkáláshoz, miközben minden forog körülöttem, tudod milyen érzés... - Harry a szavamba vág, azzal, hogy megfordul és egyenesen a szemembe néz.
- Csak csöndben tudnál maradni? Egész éjjel beszélhetsz a szobádban, de most tartsd magadban - szűri a fogai között és lélegezni is elfelejtek.
Nem beszélek, míg el nem érjük a hotelt, ahol Harry elengedi a kezem, a lift felé tol.
- Azt sem tudom, hol van a szobám - panaszkodom, amint az ajtók bezáródnak és sóhajt egyet.
- Totál idiótának tűnök a számodra? - kérdezi tőlem, de nem nagyon néz rám.
- Az attól függ - mondom halkan, miközben kuncogok.
Harry a szemét forgatja és a lift falának támaszkodik.
Van valami vicces Harryben ma este, de nem tudom, mi az. Talán, ahogy a göndör fürtjei állnak a homlokán, és ahogy próbálja elrejteni a nagy kezeit a zsebében, miközben mellettem áll a liftben, és ettől még jobban kuncognom kell. Arra gondolok, hogy amerikai akcentussal próbál beszélni mindig, mikor nem akarja, hogy tudják, nem amerikai. Hagyom, hogy a tekintetem fel-le vándoroljon a testén és azon csodálkozom, hogy miért viseli még mindig a szemüvegét, de úgy döntök, inkább nem kérdezem meg. Nem szeretem, amikor ilyen morcos és mérges, akkor kedvelem, amikor vicces.
Kicsit meglepődök a gondolataimon, hogy kedvelem Harryt, amikor ezelőtt nem is igazán kedveltem. És azt se tudom, hogy ő kedvel-e engem, amikor az a furcsa és kábult érzés tör rám, de ebben a pillanatban örülök, hogy itt van. Csuklok, miközben őt ellenőrzöm, és felém fordul. A tekintete le-fel megy rajtam és a szívem rögtön elkezd gyorsabban verni. Próbálok nem rá nézni, de azt látom, ahogy az ajkát rágja és a mély kivágású pólóm nézi. Minden erőmbe beletelik, hogy ne üljek le a földre, mert körülöttem minden forog és megfogom a metál csövet a liftben, hogy megtartsam az egyensúlyom.
Amint a lift hirtelen megáll, majdnem kicsúszik a talaj a lábam alól, de Harry felajánlja a kezét és hálásan karolok bele. Hallom, hogy kuncog, de nem érdekel, csak remélem, hogy elkísér a szobámba, ahol aztán aludhatok.