Unexpected - Magyar

11.Fejezet

Másnap miután felébredek, azonnal körbenézek a szobában. Csodálkozom, hogy hol vagyok. Azt valójában tudom, hogy ez egy hotel szoba, és amit még látok, hogy nem az enyém. Kiugrom az ágyból, ránézek a másik felére a király méretű ágynak, ami üres. A szívem gyorsabban ver, ahogy próbálok visszaemlékezni, mi történt tegnap éjjel, de semmi. Részeg voltam? Megrázom a fejem. Nem olyan jó ötlet, mert azonnal lüktetni kezd még jobban, úgyhogy lassan visszaülök az ágyra. Nem érzem jól magam. Innom kell valamit, a szám száraz és az íze is borzalmas. Óvatosan állok fel és az ajtó felé sétálok, ami remélem a fürdőbe vezet. Kinyitom és besétálok. Egy sikoly hagyja el a számat, megugrom, és akkor látom meg Harryt, ahogy ott áll. Pár pillanattal később kijön, meglepődve néz rám.
- Már azt hittem, sosem kelsz fel - mondja vigyorogva. Csak egy törülközőt visel a csípője körül, teljesen rálátok a meztelen felsőtestére annak ellenére, hogy próbálok másfele figyelni.
- M-mi történt tegnap éjjel? - kérdezem összezavarodva, amint rádöbbenek, hogy az egyik pólóját viselem.
Ránézek, miközben elsétál mellettem. A teste tökéletesen lebarnult és hihetetlenül izmos. A meglepően széles mellkasa tetoválásokkal van fedve, amik folytatódnak a vállánál és oldalánál. Tudtam, hogy van tetoválása, de azt nem, hogy ennyi. A bőröndjében keres valami után és imádkozom, hogy az egy póló legyen. Kidomborodnak az izmai, akárhányszor mozgatja a kezeit. A nagy lepkére nézek a hasán, csodálkozom, hogy milyen jól áll neki. Sosem gondoltam, hogy egy tetoválásos fiú jól nézhet ki. Mondjuk, be kell valljam, sosem szerettem a tetoválásokat. Ahogy felém sétál, megrázom a fejem, elhessegetve a gondolatokat. Felém nyújt egy fehér gyógyszert.
- Ez majd segít a fejfájás ellen - mondja.
- Köszönöm - suttogom és próbálok másfele nézni, kényelmetlenül érzem magam, mert félmeztelen.
- Ne legyél szégyenlős - vigyorog. - Aludhattam volna meztelenül melletted, pedig nem tettem.
Levegőért kapkodok a szavai hallatán és a szemeim nagyra nyílnak. Mit mondott? A reakciómat látva nevetni kezd és visszafordul, hogy odamenjen a szekrényhez.
- Vicces egy este volt - mormolja és hitetlenkedve nézek rá.
- Harry - kezdem remegő hangon. - M-mit csináltál tegnap éjjel? - Meg kell kapaszkodnom a faajtó keretében, hogy egyesen álljak. Még mindig kissé szédült vagyok és a fejem őrülten fáj.
Harry nevet a szavaimon. - Fordulj el egy pillanatra, át kell öltöznöm - utasít.
Óvatosan megfordulok és várom, hogy megválaszolja a kérdésem.
- Oké, most már visszafordulhatsz - mondja, és úgy teszek, csak hogy sikítok egyet.
Ott áll, csak a fekete boxerét viseli, ami szűk és nem tehetek róla, de a testére meredek. Nem tudom, hogy az sokkolt, hogy egy fiút látok, akin alig van ruha vagy egy fiút, akinek a testétől eláll a lélegzetem. Kezeimmel eltakarom a szemem, mire nevet.
- Válaszolj a kérdésemre - emlékeztetem.
- Melyikre? - kérdezi, rá se kell néznem, tudja jól, hogy melyikre. Egy fiús vigyor ül a száján.
- Mi történt tegnap éjjel? Mit csináltál? - ismétlem meg, és megpróbálok erősnek hangzani.
- Hogy én mit csináltam? - nevet. - Megmentettelek egy fiútól, aki megpróbált felfalni.
- Mi? - Eláll a lélegzetem és most már lerakom a kezem, hogy ránézzek. Legalább már farmer is van rajta.
- Megcsókoltál egy fiút. Még csak nem is nézett ki jól, de úgy tűnt nagyon bejött neked - folytatja Harry és nem tudom eldönteni, hogy kínozni próbál, vagy csak a féltékenység jelei mutatkoznak meg az arcán.
- Nem emlékszem - mondom halkan.
- Azt látom - néz rám, zöld szemei olvashatatlanok, mint mindig. - Visszahoztalak ide, miután a folyosón akartál aludni - folytatja, mire a földre nézek.
Nem hiszem el, amit mond. Ez nem is én vagyok.
- Én öltöztem át ebbe a pólóba? - kérdezem, mire megrázza a fejét.
- Nem, én öltöztettelek át. Annyira mélyen aludtál, hogy nem tudtalak felébreszteni - mondja.
Minden szó hallatán egyre jobban szorít a mellkasom és szégyellem magam. Elpirulok és könnyek gyűlnek a szemembe. Próbálom visszafojtani őket. A fehér pirula a kezemben emlékeztet a fejfájásomra, úgyhogy lassan eltűnök a fürdőbe. Nem hallom Harryt, hogy utánam jönne, de gyengéden megragadja a kezem és megállít. Felemeli a fejem az államnál fogva és mélyen a szemembe néz. Alig látom a könnyeimen keresztül, amit próbálok visszapislogni.
- Semmi sem történt - mondja rekedt hangon. - Csak átöltöztettelek az egyik pólómba, hogy ne kelljen a topodban aludnod. - Lehajol, hogy egyenesen a szemembe nézzen. - Ígérem, semmi nem történt.
Bólintok, mert képtelen vagyok bármit is mondani. A könnyek most már lefolynak az arcomon és nincs erőm őket letörölni.
- Bár minden erőmbe beletelt, hogy ne érjek hozzád - mondja a semmiből és a szívem is megáll. Ránézek, ismét visszatért a vigyorához és könyörtelen énjéhez.
- Undorító vagy - mondom, miközben a fürdőbe megyek. Hallom a zárt ajtón keresztül, hogy kuncog, miközben töltök magamnak egy pohár vizet, hogy bevegyem a gyógyszert. Leülök a földre, fejemet a kezembe temetem és próbálom visszafojtani a zokogást, de nem megy.
Sosem gondoltam volna, hogy lerészegedek és Harryvel egy hotel szobában végzem. Átöltöztetett az egyik pólójába, látott, miközben csak egy melltartó volt rajtam. Hozzám is érhetett volna, megcsókolhatott volna és egyikre se emlékeznék. Nem is emlékszem a tegnap éjjelre, azt leszámítva, hogy elutasítottam Harryt, mielőtt Lindával táncolt volna, aztán a bárhoz mentem és a legerősebb italt kértem, ami volt. Emlékszem az ízére, de ennyi, ezután minden homályos.
Úgy tűnik, már jó ideje itt ülök, ezért felállok és kimegyek, hogy megmondjam Harrynek, vigyen vissza a szobámba. Az ágyon fekszik, póló nélkül, és a tévét bámulja. Megköszörülöm a torkom, ahogy belépek, mire rám néz. Tekintete levándorol a testemen és szerfelett bizonytalan leszek.
- Meg tudod mondani, melyik szobában vannak a lányok? - kérdezem tőle, de nem nézek rá.
- Bocsi, Samantha, de a lányok két szobát foglaltak le és már mindegyikük megtelt. Próbáltak egy háromágyasat megszerezni, de nem tudtak, mert nem voltál velük - mondja Harry, de tekintete még mindig a tévére fókuszál helyettem.
- Ugye viccelsz? - kérdezem, a hangom sokkal erőteljesebb, mint akarom, hogy legyen.
- Nem, Sammy, ez nem vicc - mondja, még mindig nem néz rám.
- Ne hívj Sammynek - csattanok fel, majd megkerülöm az ágyat, hogy a telefonomat megtaláljam.
Emlékszem, hogy odaadtam Baileynek, miközben a klub felé utaztunk, miután láttam, hogy anya hívott és nem tudtam, hogyan reagáljak rá.
- Hol van a pénzem? És a pénztárcám? És a táskám? - kérdezem Harrytől.
- Ott van az éjjeliszekrényen, Sammy - gúnyolódik és nyújtózik egyek az ágyon.
Gyorsan odamegyek és leellenőrzöm a táskám. Megtalálom a szájfényem, a pénztárcám, benne a személyimmel és pénzemmel, de sehol sincs a telefonom.
- Francba - mormolom, és Harry megint kuncog.
Felállok, megragadom a tárcám és az ajtó felé sétálok.
- Most meg hová mész? - állít meg Harry hangja.
- Lemegyek és megkérdezem a recepcióst, hogy hol van Bailey - mondom neki és újra elindulok.
- Oké, de ne lepődj meg a paparazzin, akik képeket csinálnak rólad az én pólómban, és ahol úgy nézel ki, mint aki most szexelt - mondja, és a gyomrom felfordul a szavai hallatán.
- Senki sem fog meglátni - próbálom magam meggyőzni, jobban, mint Harryt.
- Jól van, mondogasd magadnak ezt, miután meglátod a képedet az újságban és a tévében - mondta lemondóan, mire kedvem támadt volna behúzni neki egyet.
Sosem voltam még ennyire mérges rá, hogy feküdhet ott csak úgy azon a hülye ágyon ilyen nyugodtan, miközben én meg megőrülök? Hogy tudott nyugodt maradni, és miért nem viselt még mindig egy pólót? Ez volt, ami a legjobban zavart, még mindig félmeztelen volt és minden erőmbe bele tellett, hogy ne bámuljam őt, inkább elfordultam.
- Kölcsönvehetem a telefonod? - kérdeztem kedvesen, amennyire csak lehetséges volt, mire felült az ágyon.
- Ahh, újra barátságosak vagyunk, mi? - cukkolt és felállt.
Nem válaszoltam, csak óvatosan közeledtem felé. Megragadta a telefonját és felém nyújtotta. A testét bámultam és a nagy kezét, ami még mindig a készüléket tartotta. Tekintetem széles mellkasára vezettem, és a hasizmai gyakorlatilag ugráltak. Tényleg jóképű volt és sportos. Késztetést éreztem arra, hogy megtapintsam az izmait. El kell ismernem, a tetoválások a mellkasán tényleg jól néztek ki a napbarnított bőrén. A tekintetem a vállára és a véletlenszerű tetoválásaira vándorolt. A fekete rajzok jól álltak neki. Megköszörülte a torkát, mire összerezdültem. Most komolyan megbámultam? Biztos, hogy még részeg vagyok.
- Kösz - motyogtam, miközben elvettem a telefont.
- Semmi baj, Sammy - kuncog és elsiklok a felett, hogy Sammynek hív minden alkalommal. Legalább megengedi, hogy használjam a telefonját.
- Legalább feloldanád? Nem tudom a kódot - mondom neki, lassan kezdek frusztrált lenni.
- 0003 - mondja reménytelenül és visszaesik az ágyra.
Sóhajtok, ahogy megfordulok és a nagy konyhába sétálok, ami a hotel szobában van. Körbenézek, közben pedig Baileyre várok, hogy felvegye a telefont. A hotel nagyon stílusos, és azon gondolkozom, mennyibe kerülhet itt egy éjszaka. Örülök, hogy nem nekem kell kifizetnem. Idegesen sóhajtok, amiért Bailey nem válaszol, ráadásul a második csöngés után egyenesen hangpostára irányít.
- Nem veszi fel - mondom Harrynek, majd visszaadom a telefonját.
- Ő már csak Bailey - válaszol.
Fogalmam sincs, mit csináljak. Körbenézek a szobában, ahol találok egy széket, amire leülhetnék. Harry arrébb megy, megveregeti az ágyat maga mellett. Megrázom a fejem, mire forgatja a szemét.
- Gyerünk, nem fogok hozzád érni. Nem állhatsz egész nap, és van itt elég hely - mondja. - Mellesleg, nem volt ellene kifogásod, hogy mellettem aludtál az éjjel.
Összeszorított fogakkal nézek rá, de ő csak nevet. Elragadóan néz ki, mikor nevet, de leginkább boldognak. Még sosem láttam őt ilyennek, mindig mosolyt szimulál, legalábbis azt hiszem, hogy csak megjátssza magát. Bármikor találkozik a rajongókkal, felveszi a nem-érdekel-olyan-boldog-vagyok mosolyát. De észreveszem a különbséget, most a bolgod Harrynek tűnik.
- Csak hogy tudd, utállak - szűröm a fogaim között.
- Kösz - mondja és a vigyor azonnal eltűnik az arcáról.
Lenézek az ágyra, melléülök. Nem nézek rá, mert kezd bűntudatom lenni. Megbánom a szavaim, nem is igazán gondoltam volna, hogy meghallja. Feltolja magát és arrébb gurul. Az ágy végében ül és váltogatja a csatornákat. Meg tudom mondani, hogy nem is igazán figyel a tévére, de úgy döntök, hogy nem szólók, még ha utálom is, ahogy szörföl a különböző csatornák között.
Azon gondolkozom, hogy mi a problémája most. Egyik pillanatról a másikra változik meg, és a kifejezés az arcán szomorúságot tükröz, vagy csak nagyon elmélyült a gondolataiban. Sötétbarna haja göndör és szanaszét áll a fején, de ezúttal nem érdekli, nem is igazán próbálja hátranyomni. Mikor pár pillanattal később sóhajt egyet, felülök és felé nézek.
- Harry? - kérdezem óvatosan.
Nem válaszol, csak megfogja a telefonját, nyomkod rajta valamit, mielőtt feláll, és a konyhába megy.