Unexpected - Magyar

15.Fejezet

Amint felébredek másnap, a gondolataim azonnal visszatérnek a tegnap estéhez. Megcsókoltam Harryt, együtt töltöttük az időt a szobámban. A falra pillantok és megállapítom, hogy nyolc óra van, mire gyorsan kipattanok az ágyból. Olyasmit mondott, hogy kilenc óra az jó neki, úgyhogy legalább megpróbálok kész lenni, bármikor is jön. Már ha jön, miután Lindával töltötte az estét. Annyira nem akarok erre gondolni, mégsem tudom megállni. Nem szeretem a gondolatot, hogy Harry vele legyen. Ő nem az a típusú lány, akivel szívesen töltöm az időm, mindig más fiúval fekszik le és nem úgy tűnik, mint akit érdekel, hogy éppen kivel szórakozik.
A zuhanyzóba lépek, és hagyom, hogy a forró víz elöntsön. Mint mindig, ez megnyugtat és jól eső érzéssel tölt el. A hajam egy rendetlen kontyba van feltűzve. Miután kiléptem a zuhanyból, megszárítom magam egy törülközővel, mielőtt a szekrényhez megyek, hogy kivegyek valami ruhát. Úgy döntök, hogy egy fekete farmernadrágot és fehér topot viselek, amire egy bő kék blúzt húzok. Egy egyszerű nyakláncot rakok fel és enyhe sminket. A napszemüvegem és pénztárcám is készen áll, hogy a táskámba rakjam őket, és ahogy kimegyek, a szobából látom Daniellet a kanapén aludni.
Nem ébred fel arra, hogy belépek, de nagyon kimerültnek tűnik, a szája résnyire nyílik, miközben horkol. Oh, Istenem, lány létére ez a hang borzalmas. Gyorsan visszamegyek a szobába és felveszem a takarót, majd ráterítem. Szegény lány, túl sokat ivott az éjjelt. Morog, miközben megfordul, anélkül, hogy felébredne. Bárcsak én is így tudnék aludni, de mindig felkelek a világosságra, már amikor épp józan vagyok.
Nem tudom, hogy ennem kéne-e valamit, mielőtt elmennék Harryvel, vagy majd útközben bekapunk valamit a boltok felé, de gyorsan magamhoz veszek egy pohár narancslevet és leülök. 8.45 van és a telefonomon böngészek, miközben Harryre várok. Kihalt a Twitter, mint mindig, mondjuk, csak 105 követőm van és nincs senki, aki szeret velem beszélni. Bejelentkezek Facebookra, és ekkor látok pár értesítőt a régi osztálytársaimtól, de nincs kedvem rájuk válaszolni. Csak azért akarnak kapcsolatba lépni velem, mert bekerültem a balett társulathoz, vagyis, ők ezt hiszik. Anyára gondolok, ahogy próbálja kicsikarni belőlem a fellépések dátumát. Arra gondolok, hogy veszek neki egy jegyet a hivatalos előadásra és azt mondom neki, hogy a bokám megsérült, szóval nem léphetek fel. De félek, hogy meg fogja tudni, hogy nemi s ismerek ott senkit és majd hallani akarja az igazat, és sosem fog visszaengedni ide. Imádok turnézni a lányokkal és kezdem megkedvelni a fiúkat is. Mind eléggé lazának tűnnek és már jó érzés színpadon lenni, táncolni, még ha ez más is, mint amit korábban csináltam.
Kilenc óra és még mindig semmi jel Harryről. Felállok, és a pultra rakom a poharam. Nincs kedvem elmosogatni. Ideges vagyok. Még sosem „lógtam" fiúval ezelőtt, pláne nem olyannal, mint Harry. Anyám megölne, ha tudná, mint csinálok. Tetoválása van, és anya mindig azt mondja, hogy a tetoválásos és kócos fiúk rosszak. Hát, talán Harry rossz, de van benne valami, amit kedvelek és biztos, hogy van olyan oldala, ami kedves és lágy. Amit anya kedvelne Harryn, az a szép lábai, mert azok jók lennének a baletthez. Nevetek a gondolaton, ahogy Harry balettezne, az nevetséges lenne.
Kopognak és gyorsan Daniellere nézek, még mindig alszik és lábujjhegyen megyek a szobámba, hogy felvegyem a táskám, mielőtt az órára pillantok. 9.15 van, lám-lám, valaki elfoglalt volt. Mosolygok és felveszem a cipőm, mielőtt kinyitnám az ajtót. Meglepődöm, hogy ott áll Harry, kócos hajjal, tépett pólóban, az elmaradhatatlan fekete nadrágban és fehér Converse-ben. Úgy néz ki, mint aki épp most kelt fel és majdnem minden másodpercben végigszánt a haján. A szemei vörösek és duzzadtak az alvástól.
- Szia - motyogja reggeli rekedt hangján.
- Szia, Harry - válaszolom, próbálok nem zavartan nézni rá.
- Készen vagy? - kérdezi, mielőtt felrakja magára a fekete Ray Ban-jét.
- Igen, persze. - Vállamra veszem a táskám és bezárom az ajtót magam mögött, majd felveszem a cipőm. Harry vigyorogva néz, de nem törődöm vele.
- Tegnap hívtam Pault, a hátsó kijáraton kell mennünk és elkerülni a legnépszerűbb üzleteket - mondja, és kezdem megkedvelni a hangját. Még mindig álmos, de ugyanakkor lágy és rekedt egyszerre.
- Oké, hát, mutasd, hogy csinálod - kuncogok kínosan. Komolyan ötletem sincs, hogyan viselkedjek, mikor az emberek téged keresnek a városban.
- Először is, vedd fel a napszemüveged, és ha az emberek sikítanak, csak sétálj tovább és ne nézz rájuk - magyarázza és bólintok.
- Jól hangzik - nevetek halkan, ő pedig kuncog.
- Néha igen.
Ahogy kiérünk a hotelből, örülök, hogy a hátsó kijáratot használtuk, mert sikítozó lányok állnak a hotel előtt és Harry gyorsabban kezd gyalogolni, majd felrakja a kezét, hogy leintsen egy taxit. A sárga autó megáll és mindketten beugrunk. Harry nem veszi le a napszemüvegét és ismét amerikai akcentussal beszél. Minden erőmbe beletelik, hogy visszafojtsam a nevetést, de nagyon komolynak néz ki és inkább az anyósülés mögé rejtőzöm, hogy a sofőr ne lássa meg, ahogy nevetek. Meglepődöm, hogy Harry mennyire jól ismeri a várost, de eszembe jut, hogy hozzá van szokva, hogy körbeutazza a világot. Ahogy nézem őt mellettem ülni, azon gondolkozom, hogy mit csinált tegnap éjjel, nem úgy néz ki, mint aki sokat aludt és haja is úgy áll, mint aki jól érezte magát tegnap. Nem tudom elrejteni a féltékenységet, ami rám tör, ezért bármi másra próbálok gondolni, de elég egy pillantás Harryre és eszembe jut, hogy Lindával egy ágyon osztoznak.
Ahogy a taxi megáll, mindketten kiszállunk és az üzletek felé sétálunk. Már így is rengeteg ember van itt, de próbálunk turistaként viselkedni. Harry megragadja a kezem és egy csendes sarok felé húz.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezi és kiráz a hideg, ahogy érzem a leheletét az arcomon.
- Nem tudom, te döntesz - suttogom, egyenesen a szemébe nézek. Már amennyire valaki szemébe tudsz nézni, miközben az napszemüveget visel.
- Oké, reggeli egy pékségben? Éhezem - mondja, mire bólintok.
Folytatjuk a gyaloglást és örülök, hogy többnyire idősebb emberek vannak az utcán, úgy tűnik, még korán van a tiniknek, hogy kint legyenek. Egy kis pékségbe érünk, ahol az egyik sarokba ülünk, remélve, hogy senki sem ismeri fel Harryt. Még mindig rajt van a szemüveg, míg én leveszem. Rám mosolyog, megmondja, mit kér, majd elmegy a mosdóba. Két croissant rendelek, meg egy üveg narancslét és vizet, és mire visszajön, a reggelink már úton is van. Örülök, hogy végre levette a szemüveget, de a tekintete elárulja, hogy valami nincs rendben. A szemei még mindig pirosak és úgy néz ki, mint aki egész éjjel azt dörgölte. Inkább nem kérdezem meg, de megelőz és kinyitja a száját:
- Csak fáradt vagyok, nem aludtam egy percet sem az éjjel. - Ahogy mosolyog, a szívem megáll.
Nem akarok rá és Lindára gondolni, és kezdek mérges lenni magamra, hogy említettem előtte, de egy mosolyt színlelek és a croissantra koncentrálok. Emlékszem, hogy megígértem magamnak tegnap, hogy megpróbálok jól kijönni vele és mindenkivel a csapatban, hogy könnyebb legyen elmondanom anyának. Igen, azon gondolkozom, hogy elmondom anyának az igazat, de nem most, még túl korai lenne.
- Jól vagy? - kérdezi Harry pár perccel később.
- Persze - válaszolom és azokkal a zöld szemekkel néz rám, próbálja kideríteni, hogy igazat mondtam-e.
- Ez a croissant szar - mondja nem sokkal később és meglepetten nézek rá.
- Hát, Mr. Szupersztár most panaszkodik egy croissantról - gúnyolom, mire a szemét forgatja.
- Csak mert nem olyan, mint az angol croissant - mondja és lenéz.
Valami azt súgja, hogy inkább ne mondjak semmit, fáradt és szomorúnak tűnik, és úgy érzem meg kell kérdeznem, mi baja, de nem tehetem. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy kérdezgessem őt a szüleiről vagy barátairól vagy bármi is történik a magánéletében. Nem néz fel többet, csendben rágja a croissantját és kortyol a vizéből. Én már befejeztem, míg ő még mindig eszik. Felállok és pincérhez megyek, hogy odaadjam a pénzt, hogy a nélkül távozhassunk, hogy észrevegyenek. Ahogy visszaérek az asztalhoz, látom, hogy Harry a szemét dörgöli, és meglepetten nézek rá, valami nincs rendben vele. Visszarakja a napszemüvegét és befejezi a croissantot.
- Kifizettem a kaját, mehetünk, ha akarod - mondom és bólint.
Sétálunk az utcán és Harry mindig megpróbál elrejtőzni a lányok elől mögöttem. Elég vicces, mert majdnem két fejjel magasabb nálam, de ugyanakkor azt gondolom, hogy aranyos, és legnagyobb meglepetésemre, senki sem vesz észre minket.
- Akarsz vásárolni? - kérdezi.
- Igen, ha te is akarsz - nézek fel rá, de ő a földet pásztázza.
- Persze - mondja halkan és gyengén megragad a karomnál.
Egy boltba húz, ahol ruhák vannak, és Istenem, még sosem láttam még ekkora ruhaboltot.
- Mutatok pár ruhát, amit szerintem viselned kellene - mondja, és ismét mosolyog.
- Okééé? - mondom, bár inkább kérdésnek hangzik, miközben követem őt.
Lekap néhány pólót és farmert különböző polcokról és mind egy kis kosárba teszi. Nézem őt, meglepődöm, hogy milyen gyorsan tud dönteni és milyen jó a vásárlásban. Majdnem öt percig sétálunk a bolton keresztül, és Harry máris két kosarat töltött meg ruhákkal nekem.
- Oké, ennyi - nyújtja át a kosarat. - Felpróbálhatod mindet, és az összeset látnom kell.
Meglepődve nézek rá a főnökösködő hangja miatt, de bólintok és a próbafülkék felé veszem az irányt. Harry utánam jön és a világos függöny mögött várakozik.
- Ne less - mondom, mire kuncog.
- Semmi, amit ne láttam volna már. - Megfagyok a szavai hallatán. Igaza van, már lányok százait látta átöltözni maga előtt, még előttem is átvette a pólóját, de én kényelmetlenül éreztem magam és a fal felé fordultam, hogy kicseréljem a felsőm.
- Látni akarom, Sammy - nyög kintről.
- Sammy nincs itt - gúnyolódom, és a tükörbe nézek. Jó ízlése van ruhák terén, de ez nem olyan, amit én viselnék. Nem tetszenek ezek a mélyen kivágott pólók, ahol a fél mellem kilátszik. A rövidnadrágok túl rövidek, hogy tetszenek, és nem kényelmesek egyáltalán.
- Samantha, most már mutasd meg - mondja hangosabban, és majdnem megremegek, ahogy elhúzom a függönyt és hátralépek.
- Istenem - kerekednek ki szemei, amint meglát és azonnal végigmér. - Ez elképesztően áll rajtad - mosolyok, én pedig a földre nézek.
- Nem nagyon tetszenek ezek a mély kivágású rövid dolgok - vallom be, mire nevetni kezd.
- Meg van hozzá a tested, hogy mutogasd, ne rejtsd el azzal a fura ruháiddal - lép közelebb, kezeit a csípőmre helyezi. Elpirulok a szavaira, még sosem mondott senki nekem ilyeneket.
- A ruháim nem is furák - biggyesztem az ajkamat és a szemeibe nézek.
- De igen - bólint, mire megveregetem a kezét és visszamegyek a fülkébe.
Később, amik óráknak tűntek, felpróbáltam mindent, amit Harry javasolt, és az utolsó összeállításban léptem ki, ami egy rövid fekete szoknya volt fehér toppal, amit be kell, hogy valljak, előnyösen állt. De a szoknya túl rövid volt és a fehér top nagyon kivágott, úgy érzem, hogy mindenki a dekoltázsom bámulja.
Azt hiszem, Harrynek tetszett, mert beharapta a száját, amint visszahúztam a függönyt. Ismét elpirultam, ahogy érzem tekintetét magamon, azon gondolkozom, vajon ilyenkor ő mit gondolhat. Leveszi a fekete szemüvegét és közelebb lép.
- Határozottan meg kell venned - mondja halkan, rekedten. Lehajol, mire ismét kiráz a hideg a hideg leheletétől.
- De... - kezdem, de a mutatóujját ajkamra helyezi.
- Semmi de, meg kell venned - suttogja és a feje egyre közelít felém.
A szemeibe bámulok és visszanéz, ismét kiráz a hideg. Egyszerűen gyönyörűek, és ahogy fogva tartja egymást a tekintetünk. Mindkét kezével megfogja a fejem és felemeli.
- Gyönyörű vagy ebben, tényleg - suttogja, de én lehunyom a szemem és megrázom a fejem.
- Úgy nézek ki, mint egy ribanc -válaszolom, és kuncog.
- Hát, még sosem láttam egy ribancot se, aki ennyit takarna a testéből és még mindig gyönyörűen nézne ki. - A hangja annyira halk és lassú, hogy nem tudom levenni a szemeim az ajkáról és kinyitom a szemem.
Nem válaszolok, és Harry ismét kuncog.
- Megveszem neked - mondja és behúzza a függönyt. - De az előtt, még tennem kell valamit.
A szívem gyorsabban kezd verni, ahogy lehajol és ajkait az enyémre nyomja, csípőjével a falnak szorít. Túl váratlanul ér a mozdulata, hogy megállítsam, ahogy összekapcsolódik a szánk.
- Harry, nem vehe... - motyogom ajkaira.
- Shh - szakít félbe és erősebben nyomja ajkait az enyéimre.
Lehunyom a szemem, ahogy végigfut rajtam a libabőr és remegek. Kuncog, ahogy ruhámhoz viszi kezeit és végigsimít a bőrömön. Megdermedek az érintésére, de visszacsókolom. Annyira gyöngéden az ajkai és nem tehetek az ösztöneimről, amiért átkarolom a nyakát és lassan feladom. Belemosolyog a csókba és kezeit feljebb vezeti a szűk ruhámon, ajkaival szétnyitja a szám és átvezeti a nyelvét. Sokkal bátrabban érzem magam, ahogy most csókol. Fogalmam sincs, mit csinálok, de nem tudok leállni. Már tudom, mit kell csinálnom, mikor így csókol és kezdem felfedezni a száját a nyelvemmel. Halkan nyög, amiért kezem elvándorol izmos vállára, hogy megérintsem ujjaimmal. Azt hiszem, tetszik neki, mert erősebb lesz a szorítása. Az egész testem lángol, még sosem éreztem ilyet. Olyan, mintha egy tűzijáték robbanna fel a bennem mindenhol egyszerre. Harry egyik kezével fogja gyengéden az államat, majd visszatér a csípőmhöz és megint levándorol a ruhámon, libabőrt hagyva maga után. Megremegek az érintése nyomán, amit a testemen hagy. Elhúzódik, hogy a szemeimbe nézzen, elmosolyodik, mielőtt nyelvét ismét a számba dugja még egyszer. A mellkasára rakom a kezeim, pólója szegélyénél fogva húzom magamhoz. Megint kuncog, és a kezeivel közeledik a szoknyám végéhez. A testem fellángol és mindketten kifogytunk a levegőből, ahogy a szoknyám alatt érint meg ujjvégeivel. Kiegyenesedem, érzem, ahogy fel-le mozog a mellkasa és a nyakam kezdi csókolni. Nyöszörgök, amiért elhagyja ajkaim, és nem vagyok tisztában saját magammal. Szívni és csókolgatni kezdi a nyakam, érzem a nyelvét a bőrömön, és az valami hihetetlen. Halkan nyögök, ahogy végignyal ott, ahol éppen kiszívta a bőröm. Kuncog és a lehelete libabőrt hagy rajtam. Ujjaival majdnem elérte a bugyim, és ekkor döbbenek rá, hol is vagyunk.
- Harry, állj - suttogom, de csak még erősebben szív. - Kérlek, állj, ne itt - suttogom ismét, gyengéden eltolom magamtól.
Most, hogy tényleg rádöbbenek, elszégyellem magam, amiatt, hogy megcsókolt ismét és egy nyilvános helyen. A bőröm ellen motyog, és még távolabbra tolom magamtól, tekintetünk találkozik. Szemei sötétek.
- Nem itt - bólint és nyom egy puszit a számra.
Eszembe jut, hogy mit mondtam és elpirulok, tényleg tudja, hogyan tegyen gyengévé. Hátralép, majd hagyja, hogy szemeivel végigmérjen még egyszer, én pedig lenézek a földre és próbálom lejjebb húzni a szoknyám. Ő most komolyan.... Te jó ég, sosem képzeltem, hogy ilyet csinálnék.
Harry kuncog miután elhúztam a függönyt és kimegy, hogy átöltözzek a saját ruháimba.
Leülök a székre és veszek egy mély levegőt. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy mi ütött belém, miért hagytam, hogy így megcsókoljon, miért hagytam, hogy így megérintsen. Megérintem a mutatóujjammal a helyet, ahol kiszívta a nyakam, még mindig nedves és emlékszem az érzésre, amit akkor éreztem, mikor megcsókolt ott.
Lassan állok fel, átveszem a rövidnadrágom és blúzom, mielőtt megpróbálom feltakarítani a rendetlenséget a fülkében.
- Készen vagy? - hallom a rekedt hangját kintről.
- Igen - sikerül mondanom és azonnal kirántom a függönyt, hogy ránézzek.
- Ugye tudod, hogy nem kell mindezt feltakarítanod? - kuncog, mire zavartan nézek rá.
- De... - félbeszakít azzal, hogy közelebb lép.
- Csak ezeket visszük... - ragadja meg a szoknyát és fehér topot. - És ezt... - fog meg egy másik rövid farmernadrágot és néhány kivágott pólót. - És ezeket. - Egy másik nagyon rövid ruha landol a kosárban, mielőtt megfogja a kezem és kihúz a fülkéből.
- Harry, de - kezdem, mire megfordul és elengedi a kezem.
- Mi az? - suttogja kedvesen. Visszarakja a napszemüvegét.
- Nincs ennyi pénzem - nézem a földet. - Mármint, nincs nálam ennyi - javítom ki magam, és kínosnak érzem, amiért gyakorlatilag azt mondtam neki, hogy nem vagyok gazdag és nem engedhetek meg magamnak ennyi mindent. Hogy őszinte legyek, mindig spórolnom kellett, mielőtt vásárolni mentem. Anya mindig keményen dolgozott, hogy megvalósítsam az álmaim, de nem vagyunk gazdagok, csak azokra költöttünk pénzt, amire tényleg szükségünk volt.
- Már mondtam, hogy megveszem - tolja le a szemüvegét, csak hogy a szemembe nézhessen.
- De nem vehetsz nekem dolgokat, mert nem vagyunk... - állítom meg magam, és rádöbbenek, hogy mit is akartam mondani.
- Vedd úgy, mint egy baráti ajándékot - mosolyog.
Bólintok és lenézek ismét. Az, ahogy azt mondta, „barátok" még mindig a fejemben van: „Vedd úgy, mint egy baráti ajándékot" Barátok lennénk? Nem tudok úgy tenni, mintha ne lennék kissé megbántva. Nem tudom miért, de talán... Megrázom a fejem és Harry után megyek. Barátok vagyunk. Csak barátok.