Unexpected - Magyar

28.Fejezet

Másnap reggel, mikor felkelek, megfordulok, hogy lássam a barna göndör tincseket kikandikálni a paplan alól. A szívem összeszorul a tegnap éjszaka emlékeire. Hagyom, hogy ellepjék a gondolataim és azon kapom magam, hogy csodálkozom, hogy megengedtem neki, hogy ilyet csináljon. Miért nem állítottam meg? Miért hagytam, hogy hozzám érjen? Megtámasztom a súlyom a könyökömön és Harryt nézem, aki alszik. Megmozdítja a fejét a paplan alatt és látom az arcát. A tincsei a szokottnál is rendetlenebbek és a szája is résnyire van nyitva, egyenletesen lélegzik és nyugodtan tűnik. Hagyom, hogy tekintetem ajkán vándoroljon néhányszor, sosem gondoltam, hogy ennyire függővé válhatok a csókjaitól, de akárhányszor csak rá nézek, az ajkait akarom érezni az enyémeken. Őrületbe kerget, hogy pontosan tudja, mit kell tennie és ezeket be kéne tiltani. De ez mind nem számít, igaz? Nem akar kapcsolatot, de még így is vele vagyok. Nyilvánvalóvá tette, hogy csak szórakozni akar és megígértem magamnak, hogy nem leszek a játék babája. Ennek ellenére, mindent megteszek, amit mond és még azt is hagyom, hogy az ágyban játszadozzon velem. Sóhajtok, ahogy fel akarok kelni az ágyból. Át akarok öltözni valami kényelmes ruhába, és rá akarom döbbenteni arra, hogy nem lehet az, aki szeretné, hogy legyek. Felhajtom a paplant, miközben érzek egy meleg kezet a csuklóm körül.
- Ne menj - suttogja alvástól rekedt, érdes hangján, ahogy megfordulok.
Még sosem hallottam ilyen szexinek az álmos hangját, rekedt és érdes egyszerre. Ránézek, miközben alig tudja nyitva tartani a szemeit és visszahúz a paplan alá.
- Rengeteg időnk van a koncertig - nyugtat meg és kuncog.
Oh, Istenem, szexinek hangzik, nem tehetek róla. Karjait bámulom, amikkel az erős testének húz. Visszafojtom a lélegeztem, mikor megérzem meztelen felsőtestét. Kuncog és körém fonja karjait, gyengéden megcsókolja a vállam.
- Többet kéne lazítanod - suttogja, és meleg leheletétől kiráz a hideg.
- Zuhanyoznom kéne - suttogom vissza, mire halkan nevet.
- Inkább velem kéne maradnod az ágyban. - Ismét megcsókolja a vállam, mielőtt erősebben fonja körém karjait és gyengéden visszaesik a matracra.
Lehunyom a szemem, mikor még egyszer magához szorít és közelebb hajolok hozzá. Lenyűgöző, hogy mennyire mondogatom magamnak, hogy meg kell változzak, de amikor hozzám ér és valami édeset mond, elgyengülök a kezei között. Megrázom a fejem alig láthatóan, mielőtt ellazulok és lehunyom a szemem. Igaza van, még korán van ahhoz, hogy felkeljek.
- Akarsz ma valami csinálni? - kérdezi hirtelen, ajkai a bőrömön vibrálnak.
- Aham, ha szeretnél - motyogom válaszul, remélve, hogy a karjai nem érzik, ahogy hevesen ver a szívem.
- Szeretnék - motyogja bőrömre és mély levegőt vesz.
Még mindig nem nyitottam ki a szemem, ahogy azon gondolkozom, hogy mennyi minden változott meg rövid idő alatt.
***
Néhány óra múlva a telefonom ébreszt. El akarom érni, de nem tudok megmozdulni Harry szorításától.
- Harry - rázom meg gyengén, de nem reagál. - Harry - beszélek egyenesen a fülébe.
Lassan kinyitja a szemét és rám néz azokkal az álmos zöld szemeivel.
- Mi az? - motyogja és zavartan néz.
- El akarom érni a telefonom - mondom, mire elveszi a karját, de a másikat ugyanott hagyja.
- Azt akarom, hogy itt maradj - motyogja, és lehunyja a szemét.
- Harry, kérlek - sóhajtok, ahogy a telefonom másodjára kezd csörögni. - Úgy tűnik, mintha fontos hívás lenne - teszem hozzá, remélve, hogy elenged.
Kinyitja a szemét és rám vigyorog.
- Csókolj meg és elengedlek - mondja és visszahúz magához.
- Harry - nyafogok, közben megpróbálom lefejteni kezeit.
- Nem foglak elengedni - kuncog, és már tudom, hogy ez egy játék számára.
A telefonom abbahagyja a csöngést. Sóhajtok, ahogy megpróbálom lenyugtatni magam. Nem fogom megcsókolni, nem fogom feladni ezúttal. Megígérem magamnak.
- Szóval, semmi jó reggelt csók? - kérdezi, de nem válaszolok.
Pár percig csöndben maradunk, mielőtt halkan kuncog és megfordítom a fejem, hogy lássam mi a baja.
- Semmi, semmi - motyogja és elrejti arcát a paplan alá.
- Felkelhetek? - kérdezem ismét kis idő múlva.
- Tudod, mit kell tenned - vigyorog, és azt kívánom, bárcsak letörölhetném azt az arcáról.
A fiús vigyor az arcán elbűvölővé teszi és a rekedt reggeli hangjával és álmos szemeivel aranyosan néz ki. El tudnám nézni az örökkévalóságig. Jobb karjával támaszkodik meg, de szorít ölelésén a bal karjával és egyenesen a szemembe néz.
- Makacs vagy - kuncog azzal az elbűvölő mosolyával.
- Te is - motyogom, próbálok nem rá és tökéletességére bámulni.
Hirtelen közelebb hajol és a számra nyomja ajkait. Nem számítottam rá, hogy rányom a matracra és rám fekszik. Kifogyok a levegőből. Ajkai kényszerítenek, most másmilyenek, mint tegnap. Mélyen lenyom a matracra megint és lenéz rám.
- Ezt kapod, mikor szexin viselkedsz reggel - suttogja, és ismét megcsókol gyengéden.
Nem tudok semmire se gondolni, amit mondhatnék, túlságosan meglepett a mozdulata, úgyhogy csak a szemébe nézek, remélem, hogy a szívem nem fog kiszakadni a mellkasomból.
- Aranyos vagy - motyogja és lehajol, hogy ismét megcsókolhasson.
Mikor elhúzódik, hüvelykujjával végigsimít a számon és megrázza a fejét. Bárcsak olvashatnék a gondolataiban, ahogy hirtelen kiugrik az ágyból. Nevetve fordul meg.
- Szerencséd van, hogy hív a természet.
Nevetek, ahogy elmegy a fürdőbe és kihasználom az alkalmat, hogy kikeljek az ágyból. Rádöbbenek, hogy csak a bugyim és a túlméretezett pólóm van rajtam, úgyhogy visszaülök az ágyra. Megvárom Harryt, míg kijön a fürdőből.
Visszatér pár perc múlva, egy fogkefe lóg ki a szájából.
- Majdnem kész vagyok - motyogja és megrázza a fejét, ahogy lenézek a lábamra.
***
Miután lezuhanyoztam, megmostam a fogam és kifésültem a hajam, magamhoz vettem egy pár kényelmes barna melegítőt és egy fehér pólót. Hátrafogtam egy rendetlen kontyba a hajam és elmentem a konyhába, hogy megnézzem, hol vannak a többiek. Látom Niallt a kanapén feküdni és tévét nézni, mikor belépek a szobába.
- 'Reggelt - köszönök.
- 'Reggelt - motyogja válaszul, miközben nassol.
Nevetek, közben pedig a konyhaajtó felé sétálok és kinyitom. Harry háttal áll nekem. Teljesen feketébe van öltözve. Fekete csőnadrág és fekete póló. A haja kócosabb, mint szokott lenni, de próbálta fixálni egy kis zselével. Megfordul és tekintete azonnal végigmegy a testemen. Sosem fogok hozzászokni, hogy megbámul, és ahogy ezt csinálja, inkább a konyhapult mögé rejtőzöm, hogy ne lássa mindenem. Nevet és ismét visszatér, bármit is csinált itt.
- Kérsz palacsintát? - kérdezi pár perccel később.
- Igen, légyszi - válaszolom és előveszek néhány tányért, majd az asztalra rakom őket.
- Még sosem készítettem ilyet, úgyhogy ne várj sok mindent - ismeri be és nevet.
- Oké. - Odasétálok hozzá, hogy lássam, mit próbál alkotni és meglepődöm, hogy pont úgy néz ki, ahogy elképzeltem. - Jól néznek ki - mondom.
- Remélem, olyan jó is az ízük - mondja Harry, mire játékosan meglököm.
- Majd úgy teszek, mintha finomak lennének, még ha nem is azok, oké? - nevetek.
- Túl kedves vagy - néz rám nagy mosollyal.
- Tudom - kuncogok és visszamegyek az asztalhoz.
Odahozza a palacsintát és leül elém. Mindketten elkezdünk enni és be kell ismernem, nagyon finom lett. Néhányszor rám néz, de úgy döntök, hogy nem szólok semmit pár percig, mielőtt megmondom neki, hogy milyen finomak a palacsinták. Látom, hogy mennyire ideges és tetszik a gondolata, hogy Harry ideges. Valójában, nagyon élvezem, hogy vele lehetek és hülyéskedhetünk, szórakozunk és viccelődünk, csak önmagunkat adjuk.
- Isteniek - mosolygok Harryre.
- Tetszik? - Tekintetünk találkozik.
- Imádom - mondom.
- Most megkönnyebbültem - ismeri be és még egyszer beleharap.
Nevetek és ő is csatlakozik hozzám, ami jóleső érzéssel tölt el. Rápillantok, mikor folytatja a reggelit. Olyan másnak tűnik, olyan, mintha önmaga lenne, mintha nem érdekelné, mit gondolnak mások. Úgy látszik, mintha megjátszaná, hogy valaki más. Ahogy rajtakap, hogy őt bámulom, azonnal lenézek a tányéromra és megköszörülöm a torkom. Még mindig nem szoktam hozzá ahhoz, hogy a meleg és hideg futkos rajtam, mikor rám néz és néha úgy érzem, hogy az egész testem leáll pár másodpercig.
- Isteni illatok vannak itt - lép be Niall a szobába és úgy viselkedik, mint egy kutya, aki szimatot fogott.
- Isteni az íze is - mosolygok Niallre, mire ő kinyújtja rám a nyelvét.
- Maradt valami egy éhező Niallernek? - biggyeszti az ajkát és közelebb jön az asztalhoz.
Hmm, nem is tudom - viccelek és erre úgy tesz, mintha sírna. - Itt van - tolom felé a tányért és rám mosolyog.
- Köszi, te vagy a legjobb. - És ezzel kirohan a nappaliba.
Utána nézek és megrázom a fejem, annyira kedves és már most tudok vele viccelődni, pedig csak pár napja ismerem. Amint Harryre nézek, a székén ül homlok ráncolva és a tányérját bámulja. Befejezem a palacsintám és felállok, hogy a mosogatóba rakjam a tányért. Ő is feláll, és felém jön.
- Majd megcsinálom - mondja és arrébb lök a mosogatótól.
Hitetlenül nézek rá, de inkább nem kezdek vele vitatkozni. Most meg mi lett a baja?
- Segíthetek valamit? - kérdezem.
Megfordul, hogy szembe legyen és megrázza a fejét.
- Nem, köszi - mondja hidegen.
- Oké - motyogom és kimegyek a konyhából.
Össze vagyok zavarodva és a nappaliba megyek, ahol Niall megpaskolja az üres helyet maga mellett.
- Gyere és nézd ezt a hihetetlen futball meccset - üvölti izgatottan.
- Umm, nem szeretem a focit - mondom neki, de attól még mellé ülök.
- Foci - gúnyol és nevet közben.
- Huh? - kérdezem és ettől még jobban nevet, de azonnal abbahagyja, ahogy azok az emberek körberohannak egy gól után a pályán. - Nem, nem, nem, ez egy vicc - kiabál, mire rá nézek.
- Nyugi, Niall, ez csak egy játék - kuncogok, de megrázza a fejét.
- Ez egy vicc, nem is játék - mondja mérgesen. Nevetek.
- Oké, akkor hagyd abba a viccek nézését - tréfálok és rám néz.
- Nem vagy vicces - motyogja, mire még jobban nevetnem kell.
Csatlakozik és megpaskolja a vállam. Kissé neki dőlök, ahogy látom, hogy Harry is bejön a szobába. Rám pillant, mielőtt megfordul és kimegy. Utána nézek, de nem a hálószobánkba ment, hanem az ajtóhoz.
- Mindjárt visszajövök - mondom Niallnek, aki bólint.
Kimegyek a folyosóra, és meglátom Harryt a liftnél álldogálni.
- Harry? - kérdezem és tudom, hogy hall engem, de mégsem figyel rám.
Közelebb megyek hozzá.
- Harry, mi a baj? - kérdezem megint, egyre inkább félek, hogy történt valami.
- Semmi baj - mondja és rádöbbenek, hogy azt vártam, majd a boldog Harryt kapom, akit megismertem az elmúlt pár órában és nem a zsémbes és befásult Harryt, akit mindenki ismer.
- Hová mész? - kérdezem tőle, mikor ő épp megnyomja a lift gombját.
- Nem tudom - mondja.
Még mindig nem fordult meg, és úgy érzem, csak a falnak beszélek, úgyhogy lassan feladom a próbálkozást.
- Oké, jó szórakozást - mondom és visszasétálok a szobánkba.
Kinyitom az ajtót és már be akarok menni, ahogy meghallom Harry hangját, amint engem hív.
- Samantha?
Megfordulok, és rá nézek.
- Jól éreztem magam veled - mondja halkan.
- Én is - ismerem be és látom a megbántott kifejezést az arcán. - Harry, kérlek, mondd el mi a baj? - kérdezem megint, de besétál a liftbe és röviddel az után az ajtó bezárul.
Ott állok és a hűlt helyét bámulom pár másodpercig, mielőtt megráznám a fejem. Ez azon pillanatok egyike, amikor utálom a hangulatingadozásait. Sosem tudom, mit gondoljak róluk, vagy hogy hogyan kezeljem őket.