Unexpected - Magyar

62.Fejezet

Samantha szemszöge

- Hé, haver - kiabálta kissé a srác, és fogalmam sincs, hogy tényleg ennyire izgatott-e vagy csak megjátssza magát. - Rég találkoztunk! - jön közelebb és kissé erősen és túl sokszor veregeti meg Harry vállát.

- Én is örülök, hogy látlak, Derek - mondja Harry, hangja rideg és olyan, minta tényleg nem örülne, hogy látja ezt a „Dereket".

Közelebb bújok Harryhez és fogom a karját apró kezeimmel, a másikkel pedig összekulcsolom ujjainkat.

- Hello, Samantha - beszél Derek és az én oldalamra jön. - Örülök, hogy ismét összefutottunk - nevet, mire megrázom a fejem. Kinyúl egy elszabadult hajtincsemért és lassan hátrafésüli az arcomból.

Hideg ujjai hozzáérnek a bőrömhöz és alig láthatóan elhúzódom, közelebb Harryhez. Harry mozdulatlan, miközben Derek megismétli mozdulatát és ezúttal még közelebb jön. Felnézek Harryre, tekintetét most már Dereken tartja, és ajkai egy keskeny vonallá vannak préselve. Nem hinném, hogy láttam már őt ilyennek ez előtt. Anélkül tudom, hogy ránéznék, hogy a szabad kézfejét ökölbe szorítja és egész teste ledermedt. Merev, még csak nem is pislog.

Harry szemszöge

Már csak a hangjától is kiráz a hideg, és azzal, hogy megszólalt, úgy érzem, a szart is kiverném belőle. De nem tehetem. Túl sok az emlék, most már híres vagyok, és egy másik életet élek. Folyton mondom magamnak, hogy nem éri meg dühösnek lennem, de minél többet beszél, annál nehezebb.

Ahogy kiejti Samantha nevét, a szívem majdnem kiugrik a mellkasomból. Hogy a faszba ismerheti őt? Minden erőmbe beletelik, hogy ne húzzak be neki egyet egyenesen. Visszatartom a lélegzetem, amikor közelebb megy Samanthához. Az egész testem megdermed, nem bírok mozogni. Ki a francnak gondolja magát? Bárcsak ellökhetném a kezét Samantha arcától. Bárcsak összetörhetném őt. El akarom törni a nyakát, a kurva életbe ezzel a kibaszott híresség szarsággal. Megköszörülöm a torkom, mikor még közelebb hajol a csajomhoz. Ránéz, megnyalja ajkait, mielőtt tekintete lustán megtalálná enyémet.

- Azt hiszem, még egy tequilát akar - mondja Derek, keze még mindig Samantha arcánál van.

- N-nem, n-nem a-akarok - dadogja Samantha, szorítása erősbödik a karom körül, ahogy közelebb húzódik hozzám.

- Itt az ideje, hogy menjünk, azt hiszem. - Próbálok nyugodtan beszélni Derekhez és a fiúihoz, vagy bandájához, amennyire csak lehetséges.

- Maradj egy italra, szupersztár - gúnyolódik Derek és hátranéz a kis csapatára.

- Mégis mit keresel itt? - csattanok rá és próbálok egyenesen a szemébe nézni.

- Ezt én is kérdezhetném tőled, Styles - válaszolja és a levegő közöttünk feszültebbé válik.

- Sosem szeretted ezt a helyet - mondom, most már kezdek bedühödni.

- A dolgok változnak - nevet Derek, és tekintete még egyszer Samanthára vándorol. - Tudtam, hogy egy csajjal látlak itt - feszegeti a határt.

Nem válaszolok, csak bámulok rá, miközben beszél, és azt kívánom, bárcsak befogná a száját. Minden kibaszott másodpercben dühösebb leszek, és ki kell jutnom innen, mielőtt valami hülyeséget tennék. Samantha kis lépéssel eltávolodik tőlem, és tudom, hogy ez a „csaj" szó miatt van, valamint, hogy nem csak vele voltam már itt. Ismét sokat gondolkozik, próbálom magamhoz közelebb húzni, de mint mindig, túlságosan is makacs.

- Ezúttal szépet választottál - mondja Derek ismét, az a kibaszott mosolya az őrületbe kerget.

Ha ez a faszfej nem fogja be hamarosan, kettétöröm azt a kibaszott nyakát.