Unexpected - Magyar

26.Fejezet

Amint két órával később megérkezünk a hotelhez, Harry kelt fel. Biztos, elaludtam. Gyengén megböki a vállamat.
- Hé, ébresztő - suttogja, mire óvatosan kinyitom a szemem.
- Ó, te jó ég, sajnálom - ugrom meg és majdnem Harrybe ütközöm.
- Minden oké, csak be kellene mennünk a hotelba - vigyorog Harry és én körbenézek.
- Hol van Niall? - kérdezem.
Harry felemeli a szemöldökét és rám néz, mielőtt mély levegőt vesz.
- Már bement a hotelba - mondja hidegen.
- Oh - válaszolom és megmozdulok, hogy ki tudjak szállni a kocsiból.
Elmegyek Harry mellett és próbálom megszerezni a bőröndöm, de Harry arrébb lök.
- Majd én viszem - mondja és magához veszi a bőröndöt.
- Köszi - mosolygok rá és egy rendetlen kontyba fogom a hajam. Tudom, hogy borzasztóan festek, de ezen most nem tudok változtatni.
- Niallé a plusz szoba, ha ez így jó - mondja Harry és lezárja a kocsit, majd a hotel fele sétálunk.
- Oh, oké. - Nem tudom, mit mondhatnék.
Még egy éjszaka ugyanabban a szobában Harryvel? De nincs semmi, amit tehetnék ellene. A hotelbe érünk és előveszi a telefonját, hogy felhívja Niallt. Az épület ugyanolyannak tűnik, mint amilyenbe már voltunk, csak ez most nagyobb. Egyedül az előcsarnok akkora, mint egy focipálya.
- Niallnél vannak a szobakulcsok - mondja, miközben ismét megragadja a bőröndöt, majd átsétál a hotel előcsarnokán.
Követem őt és úgy viselkedik, mintha pontosan tudná, hova megyünk. Meglepődöm, hogy másodpercek alatt megtalálja a liftet és meg is érkezünk az emeletre, ahol Niall vár ránk.
- Ez egy lakosztály - mondja Niall. - De csak két hálója van - néz rám, én meg egyenesen kék szemeibe bámulok.
- Semmi baj, maradhat az én szobámban - mondja Harry, miközben elveszi a kulcsokat.
- Ez így jó neked? - kérdezi Niall és tekintete aggódva vizsgál engem.
Bólintok, mert semmit se vagyok képes kimondani. Harry szemei is rajtam vannak és egyszerre néz könyörögve, de parancsolva. A szívem hirtelen kezd gyorsabban verni, ahogy arra gondolok, hogy Harry mellett alszom megint. Harry kinyitja az ajtót és a szobába megy. Máris késő van, úgyhogy az első hálóba megyek és úgy döntök, itt fogok aludni. Harry bejön mögöttem és a földre helyezi a bőröndöt.
- Mehetsz zuhanyozni, ha akarsz - mondja. - Csinálok magamnak egy teát, kérsz?
Megrázom a fejem. - Nem, köszi, de akkor megyek zuhanyozni.
Bólint és elhagyja a szobát. Magamhoz veszem az alvós ruhám és beugrom a zuhany alá. Valójában, megrémít, hogy Harryvel kell megint lennem, és Daniellere gondolok. Mondani akart nekem valamit, de most, hogy nincs itt, nem fogom megtudni, hogy mi volt az. Megmosom a hajam, megborotválkozom és hagyom, hogy a forró víz kitisztítsa a fejem, mielőtt elzárom a vizet és kimászom a kabinból. Gyorsan átöltözöm a ruháimba és úgy döntök, hogy hagyom a hajam magától megszáradni. Amint visszaérek a szobába, hallom, hogy valaki telefonja csörög. Harryé, ami az éjjeliszekrényen van. Felveszem és elindulok hozzá, mikor lefagyok. Linda az. Hitetlenkedve nézek a kijelzőre.
- Mit csinálsz? - lep meg Harry hangja. Nem is hallottam, hogy bejön a szobába.
- S-semmit - motyogom. - Linda hív. - Odaadom neki a telefont és elmegyek mellette.
Kiveszi a kezemből és az ágyra dobja.
- Nem akarok most beszélni vele - suttogja és közelebb húz magához.
- Miért? - kérdezem.
- Nem tudom, nincs hozzá kedvem most - harap az ajkába és nem tudok más merre nézni, mint tökéletesen rózsaszín ajkaira.
- Fura vagy - mondom neki, és most először nem bánom meg, hogy egyesen a szemébe mondtam.
Összeráncolja a szemöldökét és tágra nyitja szemeit. Tökéletesen zöld szemeit. Örökké tudnám azokat a szemeket bámulni.
- Most mit csináltam? - kérdezi és a hangja alapján tudom, hogy össze van zavarodva.
- Mindig, mikor velem vagy, mellőzöd őt. De ha ő is itt lenne a szobában, vagy vele lennél, engem hagynál figyelmen kívül - mondom neki és megfordulok, hogy kiszabaduljak öleléséből.
Egyenesen a konyhába sétálok és szerzek magamnak egy pohár vizet. Magam mögött hallok lábdobogásokat, ahogy megfordulok, látom, hogy Niall az. Mosolyog, és kék szemei ragyognak.
- Minden rendben? - kérdezi lágy hangon.
- Persze, csak fáradt és szomjas vagyok - mondom mosolyogva.
- Oh, tudom, én meg éhes vagyok - mondja erős akcentussal.
Néha nehezen értem meg őt és tudom, hogy cikiz az amerikai akcentusom miatt, de akármikor megszólal, mosolyognom kell.
- Van ott néhány gyümölcs - mutatok a hűtőre.
- Kösz, barátom - nevet. - Nem vagyok nagy rajongója a gyümölcsnek, de azt hiszem, ez minden, amit ma este kapok, nem igaz? - Elsétál mellettem és kinyitja a hűtőt.
- Hát, már éjjel egy van, úgyhogy csak reggel négyig kell túlélned, míg ehetsz - kuncogok.
- Ó, ne - nevet. - Nem fogok felkelni azért ötkor, hogy reggelizzek.
- Nem fogsz? - kérdezem.
- Nem, mert álomszuszék vagyok - motyogja, miután beleharapott egy almába.
- Hát, jó éjt akkor - mosolygok és a poharam a mosogatóba teszem.
- Jó éjt, amerikai lány - gúnyolódik és felemeli a kezét, hogy integessen.
Nevetve hagyom el a konyhát. Ez volt az első alkalom, hogy valójában beszéltem vele.
- Hé, Samantha - szól utánam Niall.
- Igen? - fordulok meg.
- Van egy pótágy a szobámban, ha esetleg ő... Tudod - mondja, miközben a lábát nézi.
- Oh, köszi - mosolygok rá. - Észben tartom. - Megfordulok és bemegyek a hálóba.
Leülök az ágyra és Niallre és az ajánlatára gondolok. Csak simán át kellene sétálnom a szobájába és ott maradhatnék. Ott aludnék mindenféle probléma nélkül. Felállok, és a bőröndhöz megyek, készen, hogy lezárjam és átcipeljem a másik szobába.
- Hova mész? - Harry rekedt hangja mögülem megijeszt.
Kiegyenesedem és megfordulok, hogy szembe legyek vele. A szám tárva-nyitva, és nem kapok levegőt, ahogy meglátom ott állni egy törülközővel a csípője körül. Tökéletes mellkasa gyakorlatilag pár lépéssel van távol tőlem. Nem tudom levenni szemem lebarnult és fekete mintákkal teli bőréről. Azok a tetoválások tökéletesen állnak rajta és sosem gondoltam volna, hogy egy fiúhoz ilyen jól illenének a lepkék. Vizes haja kócosan terül szét arca körül. Semmi mást nem visel, csak egy törülközőt, emlékeztetem magam újra meg újra. Amint megköszörüli a torkát, visszatérek a valóságba. Enyhén elszégyellem magam az előbbiért és próbálok egyenletesen lélegezni, miközben ő felém lép.
- Hova mész? - ismétli.
- Én... N-niall... A-azt mondta, van egy pótágya, amit h-használhatnék - dadogom.
Hozzám sétál és megfogja a bőröndöm.
- Nem akarom, hogy vele maradj - motyogja és a régi helyére rakja a bőröndöt.
- Harry - panaszkodom.
Visszasétál a fürdőbe és kijön pár pillanattal később már rövidnadrágot viselve.
- Azt akarom, hogy itt maradj velem - mondja, és ismét közelebb jön.
- Az után, hogy egész este észre se vettél? -Amint elhagyják a szavak a szám, megbánom őket.
- Nem hagytalak figyelmen kívül - mondja, én meg feszélyezetten nevetek.
- Akkor te hogyan hívod ezt? - kérdezem.
Magam is meglepődöm, hogy ma mennyire ellenkezem vele, valójában, mérges és fáradt vagyok, és nem akarok a játék babája lenni. Azt akarom, hogy elmondja, mit gondol.
- Én... hát, nem tudom - motyogja és lenéz.
- Jó válasz, Harry - mondom és meg akarok fordulni.
- Sam, várj - könyörög. Ledermedek.
Ez az első alkalom, hogy Samnek hívna. Sosem hívott még Samnek ez előtt. Tetszik, ahogy ez az ő szájából hangzik. Szükségem van pár percre, hogy rádöbbenjek, még mindig mérges vagyok rá, ahogy megfordulok óvatosan.
- Nem tudom, mi történik - mondja halkan.
Egyenesen a szemembe néz, és most olyan másnak tűnik, már nem ragyognak. Rápillantok, érzem a gombócot a torkomban és azt akarom, hogy mondja el, mit gondol. Miért játszadozik velem. Egyáltalán, játszadozik velem? Nem tudom. Nem voltam még így fiúval, és ez nagyon összezavar.
- Harry, fáradt vagyok - mondom, remélve, hogy veszi a jelzést és kimegy a szobából.
- Ott az ágy - mutat rá.
- Harry - emlékeztetem, és remélem, hogy abbahagyja a makacskodást.
- Hallgass meg, kérlek - könyörög.
- Próbálom, de nem mondasz semmit - emlékeztetem megint, mire megrázza a fejét, mielőtt sóhajtana párszor.
- Nem olyan könnyű - motyogja és megdörzsöli a száját.
Még mindig őt nézem, nem adom fel, hogy kierőszakoljam belőle, mit gondol. Hallanom kell, hogy mit gondol erről. Hallanom kell, hogy miért akarja, hogy vele maradjak, ugyanakkor semmibe vesz egész este. Beszélnie kell.
Harry szemszöge
Egyenesen a gyönyörű szemébe nézek és nem tudom, mit tegyek. Még mindig a szavakra gondolok, amiket Linda mondott, nem tudom csak úgy a semmibe venni őket. Nem az a fiú vagyok, aki jól tud az ilyenekről beszélni, valójában, még sosem beszéltem erről ez előtt. És most, hogy Linda elmondta, Samantha mit akar tőlem, nem tudom, hogy meg tudom-e adni neki. Sajnálom őt, amiért azt hiszi, egész nap nem törődtem vele, de csak le voltam sokkolva. Csak egy kis ideje ismerem ezt a lányt, és sosem gondoltam volna, hogy ezt akarná.
- Harry, fáradt vagyok - emlékeztet, mire megragadom a karját, hogy közel tartsam magamhoz.
- Igaz, amit Linda mondott ma? - kérdezem és remélem, hogy tudja, miről beszélek.
- Mit mondott? - néz zavartan.
- Mintha nem tudnád - nevetek halkan és lenézek rá.
Most már tényleg zavartan néz és azon gondolkozom, hogy az igazat beszéli-e és tényleg nem tudja, hogy miről van szó.
- Nem tudom, miről beszélsz. Nem is beszéltem vele egyszer sem normálisan - néz fel rám barna szemeivel, és hirtelen hiszek neki.
- Hát, akkor jó - motyogom, és most ő ragadja meg a karom.
- Mondd el, mit mondott - könyörög.
- Nem, semmi baj - mosolygok.
- Harry, ez nem igazságos - panaszkodik, de nem akarok most erről beszélni vele. - Kérlek - könyörög ismét.
- Csak azt mondta, hogy jobban kedvelsz, mint egy barátot és hogy vigyáznom kéne, mert meg vannak a módszereid, hogy megszerezd, amit akarsz vagy mi, nem is érdekel - motyogom és másfele nézek.
Levegőért kapkod, de nem tudom rávenni magam, hogy a szemébe nézzek.
- Hazudik - kiabál majdnem az arcomba. - Harry, nem is beszéltem vele soha, folyton mond nekem dolgokat... ugh, nem érdekel, higgy, amit akarsz.
Visszafordulok, hogy a szemébe nézzek, miközben elengedi a kezem és megfordulna, de megfogom megint.
- Mit mond neked? - kérdezem, remélve, hogy most az igazat mondja.
- Az igazat rólad, azt hiszem - motyogja és másfele néz.
- Mit jelentsen ez? - kérdezem, egyre mérgesebb vagyok.
- Azt jelenti, hogy azokat a lányokat szereted, akik lefekszenek... - megáll egy pillanatra és nyel. - akik lefekszenek veled és csinosak, és állandóan lerészegednek és... - Rárakom a kezem a szájára, hogy ne beszéljen.
- Hallgatnál rám egy percre, Samantha? - kérdezem, most már elég mérges a hangom.
Bólint, mire folytatom:
- Sosem mondtam ilyet. Igen, szeretek megdugni lányokat. Van abban valami rossz? Nem. Megérintettelek már úgy, hogy nem tetszett neked? Gondolom nem, mert akkor most nem lennél itt, igaz? Csináltam még valami mást is veled?
Mérges vagyok már, nagyon mérges és rá kell harapnom az ajkamra, hogy nehogy mondjak valami olyat, amit megbánnék ez után. Megrázza a fejét és nem tudom, hogy miért érint meg, hogy Samantha azt hiszi, csak megdugni szeretem a lányokat, de a legtöbb időmet mégis vele töltöm és nem csináltunk semmit csak beszélgettünk vagy csókolóztunk.
- Megbántottalak valamivel? - kérdezem megint, de nem válaszol.
Bólint és nekem elakad a lélegzetem. Most meg mit csináltam?
- Hogyan? - kérdezem és mutatóujjamat az álla alá rakom, hogy a szemembe nézzen.
- Azzal, hogy nem törődtél velem - suttogja alig hallhatóan.
- Samantha. - Megfogom az arcát mindkét kezemmel. - Hallottad, amit mondtam? Megmondtam, miért nem néztem rád. Nem tudtam, hogy reagáljak. - Megállok, ahogy könnycseppek gördülnek le az arcán.
Most mit csináltam? Csak próbálok őszinte lenni vele.
- Értem - mondja és elveszi a kezem az arcától. - Értem - mondja megint, miközben egyenesen a szemembe néz, most már tele van velük könnyel.
Hüvelykujjammal végigsimítom az arcát. Felnéz rám én meg le rá, tökéletes ajkaira és gyönyörű szemére. Bárcsak megcsókolhatnám. Bárcsak elmondhatnám neki, hogy tényleg kedvelem. Túlságosan félek. Nem tudom, miért, de félek.
- Ne legyél ennyire bonyolult - könyörgöm neki és sóhajtok.
- Nem vagyok - mondja.
- De igen - kontrázom. - Bonyolult vagy, ezt te is tudod.
- Nem érdekel - mondja, mire mosolyognom kell.
Be kell vallanom, elbűvölően néz ki, mikor haragos, mérges, vagy mi.
Megcsörren a telefonja és előveszi a zsebéből. Megfordulok, hogy elmenjek a fürdőbe megmosni a fogam, miközben ő leül az ágyra és a telefonját nézi.
A tükörbe nézek, és ha nem lenne ugyanebben a szobában, valószínűleg beleütnék. Hogy lehettem ilyen hülye, ez lett volna az esélyem, hogy elmondjam, kedvelem. El kellett volna mondanom neki, hogy azt mondtam ma az interjún, van valami kialakulóban. Ő van kialakulóban, azt hiszem. Nem éreztem még ennyire feszélyezve magam lány körül; nem úgy lát engem, mint a popsztárt, hanem úgy, mint én magam, és ez tetszik. De nem vagyok hozzászokva, hogy így érezzek egy lány iránt. Mély levegőt veszek, mielőtt megmosnám a fogam, remélem, hogy még kint lesz, mire visszamegyek.
Samantha szemszöge
Megnyitom az üzenetet, amit Danielletől jött és sóhajtok, mikor meglátom a hihetetlenül hosszú szöveget. Lassan kezdem olvasni, és nehezen veszek levegőt.
Danielle: „Hé, bébi, remélem, nem alszol már és ébren vagy, mikor ezt olvasod. Most jöttünk vissza a klubból és megígértem neked, hogy elmondom mi történt az interjún, ugye? Oké, szóval Harryt megkérdezték, hogy szeretne-e egy kapcsolatot, mire azt mondta, hogy ez nem olyan könnyű, mint mielőtt híres lett volna és a riporter megkérdezte, miért. És Harry azt mondta, hogy nehéz találni valakit, aki nem a hírnévért akar (és egyenesen Lindára nézett, aki nevetett, nem értette a célzást) vagy valaki olyat, aki önmagáért akarja. Valójában, még sosem hallottam Harryt így beszélni és azt is megemlítette, hogy kialakulóban van valami, ekkor hitte Linda azt, hogy róla beszél, de nem igazán nézett rá egyszer sem, mikor ezt mondta. Szóval, csak azt akartam, hogy tudd, szerintem, tényleg kedvel téged és szerintem, ennek Linda nem örül. Mondott nekem sztorikat, és látszólag Harrynek is mesélt rólad és tudom, hogy azért csinálja, mert féltékeny. Ne vedd ezt komolyan, hamarosan találkozunk. Danielle xoxo
Mély levegőt veszek, mikor befejezem a szöveget és megtörlöm a kezemmel a szemem. Annyira össze vagyok zavarodva most, nem tudom, mit higgyek. Felállok és az ágy másik oldalához megyek. Nincs kedvem Harryvel tovább veszekedni, úgyhogy lefekszem és a paplan alatt összekuporodom. Hallom, ahogy Harry bejön a szobába pár perccel később és a matrac besüpped, ahogy bemászik az ágyba. Nem fordulok meg és lekapcsolja a villanyt. Lehunyom a szemem, veszek egy mély levegőt, ahogy felemeli magát.
- Ébren vagy? - kérdezi, a hangja nagyon rekedt.
- Nem - válaszolom.
- Oké - mondja és visszafekszik.
Csak fekszünk pár percig és senki sem szólal meg. Arra gondolok, amit mondott arról, hogy nem akar senkihez sem kötődni, de ismét, Danielle azt mondta, hogy akar valakit és nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá.
- Kivel van valami kialakulóban? - suttogom.
- Ki mondta el neked? - kérdezi és hallom a hangján, hogy nem annyira boldog emiatt, hogy tudom.
- Nem számít - válaszolom.
- Hát, valakinek lennie kell, és nem szabadna lennie egy oknak se, hogy annak az illetőnek el kellene hagynia - válaszolja röviden.
- Nem értelek - suttogom, mire kuncog.
- Nem hibáztatlak, fura vagyok - ismeri be és halkan nevetek.
- Igen, az vagy - mondom neki.
Érzem, hogy közelebb húzódik és körém rakja egyik karját, hogy a hátam a mellkasának nyomja. Visszatartom a lélegzetem, miért csinál ilyesmit, miért? Próbálok úgy tenni, mintha nem érdekelne, de nem sok telik el, míg megfordít.
- Sajnálom, ha durva voltam - mondja és szemeiben látom a halvány fényt visszatükröződni az utcáról.
Nem válaszolok, csak bámulom őt, a szívem gyorsabban ver és elfelejtek minden szót, amit mondott. Arról, hogy nem akar senkit sem közel magához. Bárcsak elmondhatnám, milyen furán érzem magam miatta, milyen hülye vagyok körülötte. Bárcsak el tudnám magyarázni, mit érzek. Olyan, mintha nem kedvelne, de még mindig élvezem mikor, úgy tesz, mintha kedvelne, mintha velem akarná tölteni az idejét. Bárcsak lenne elég erőm megkérdezni őt Lindáról.
Ujjaival az arcom cirógatja. Egyenesen a szemébe nézek és az ujjait nézi. Ahogy tekintetünk találkozik, elmosolyodik, láttatni engedi a fogait és gödröcskéit és halkan kuncogni kezd.
- Te is fura vagy - motyogja.
- Nem vagyok - mondom, de csak bólint és még egy tincset vesz ujjai közé a hajamból, amivel játszik.
- Meg kéne próbálnom aludni - suttogom és felnézek megint a szemébe.
- Igen, azt hiszem, igazad van - mondja és elengedi a hajam.
- Jó éjt - motyogom, ahogy meg akarok fordulni. Lassan lehunyom a szemem.
- Jó éjt, Sam - mondja gyengéden és érzem a leheletét a számon.