Unexpected - Magyar

7.Fejezet

Miután fölébredtem másnap, gyorsan a zuhanyzóba sietek. Megszárítom a hajam és feldobok egy enyhe sminket magamra, ami egy kevés szemceruzát és alapozót jelent. Kimegyek a szobámból, hogy narancslét szerezzek a konyhában. Meglepődöm, ahogy a többi lány már ott ül az asztalnál, boldogan beszélgetnek egymással.
- Jó reggel, lányok - üdvözlöm őket, mire mindannyian rám néznek.
- Jó reggelt, Samantha - mondják, majd kinyitom a hűtőt.
Nézem őket, kicsit meglepődöm, hogy semelyikük nem tűnik másnaposnak vagy levertnek. Úgy tűnik, már hozzászoktak a bulizáshoz koncert előtti napokon.
- Harry az előbb hívott és azt mondta, hogy az arénánál kell lennünk két órával korábban - csiripeli Linda. Bólintok.
- Nekem oké - válaszolom és Baileyre nézek, aki felvonja a szemöldökét.
- Mi az? - tátogom anélkül, hogy megszólalnék, de Bailey csak vállat von, és máshova néz.
- Magatokkal viszitek az összes cuccotok az arénához, ugye? - kérdezem, még mindig nem tudom, hogyan működik egy ilyen turné.
- Igen, rögtön a koncert után mennünk kell tovább, úgyhogy egyszerűbb elvinni. A buszban lesznek, mikorra végzünk - válaszol Danielle és beleharap a kenyerébe.
- Oké - válaszolom egyszerűen.
- Enned kéne valamit, nem tudom, lesz-e időnk a hangpróba előtt vagy után enni. Ez az egyik negatívuma a turnénak - szólal meg Roxy a többi étel felé mutatva.
Sóhajtok és leülök az asztalhoz, mielőtt nekilátnak csöndesen enni, én is magamhoz veszek valami ételt.
***
Amint befejeztük az evést, mindenki visszamegy a szobájába, hogy bepakoljon, így majdhogynem egyszerre végzünk.
Hallom, hogy valaki kopog az ajtón, úgy döntök, kinyitom. Amikor le akarom nyomni a kilincset, akkor jövök rá, hogy az alvós pólómat és bugyit viselek. Már túl késő, csak résnyire kinyitni az ajtót, úgyhogy megpróbálok elrejtőzni az ajtó mögé, amennyire csak lehet.
- Szia - hallom meg a rekedt hangot, mire a szívem is megáll.
- Szia, Harry - válaszolok. Rám mosolyog.
- Paul azt mondta, hogy sietnünk kellene, már így is túl sok rajongó van kint a hotel előtt és minél tovább várunk, annál többen lesznek - mondja, ahogy szeme le-fel siklik a testemen.
Kínosan ácsorgok, ahogy érzem, hogy végigmér.
- Oké, majdnem kész vagyunk - mondom neki és visszanézek a bőröndökre, amik az előszobában vannak.
- Oké, tökéletes - mosolyog. - Majd valamelyik személyzeti tag leviszi őket a buszhoz. A hátsókijáraton fogtok menni, míg én és a fiúk a főbejáraton - mondja, mire bólintok.
- Rendben - válaszolom és be akarom zárni az ajtót, de beljebb jön egy lépést.
- Talán felvehetnél valami kevésbé szexi cuccot - suttogja a fülembe, mire kiráz a hideg.
Grimaszolok a megjegyzésére és bezárom az ajtót. Hallom, ahogy kuncog és elsétál. Megfordulok, hogy elmondjam a lányoknak, sietnünk kell.
Néhány perccel később, ahogy mindannyian az előcsarnokban állunk, már normális ruhát viselek és a hajam is hátra van fogva, befonva és lazán esik a vállamra. Felvettem a napszemüvegem, ahogy a többiek is ugyanezt tették és a busz felé sétáltunk. Mindannyian mosolyognak, ahogy kilépünk a hotelból és a biztonságiak értünk jönnek, hogy elkísérjenek a buszhoz. Amint odaérünk, majdnem egyszerre sóhajtunk fel.
- Sosem fogok hozzászokni ehhez a szarsághoz - mondja Danielle a kiabáló lányok felé bökve, mire mind egyszerre bólintunk egyetértően.
***
Miután megérkeztünk az arénához, besietünk az öltözőbe és szemügyre vesszük a fellépő ruhánkat.
- Négyszer kell átöltöznünk - tájékoztat Bailey, mire nagy szemekkel nézek rá.
- Négyszer? - kérdezem és a hangom hitetlenséget tükröz.
- Igen, négyszer - ismétli, mire végignézek a ruhákon. Olyan, mintha egyre rövidebbek lennének minden alkalommal, mikor át kell öltöznünk.
- Oké - válaszolom, még mindig nem tudom, hogy meg tudom-e csinálni.
Az órára nézek, ami elárulja, hogy mindjárt délelőtt tizenegy, körülbelül három óránk maradt pihenni és elkészülni, mielőtt a koncert kezdődik. A lányok elrángatnak, hogy megmutassák az arénát és boldogan követem őket, örülök, hogy próbálják elterelni a gondolataim a koncertről.
Halljuk a lányokat hangosan sikítani, mire Danielle sikolt egyet. - Azt hiszem, itt vannak a fiúk, meg kell keresnem Liamet. - Ezzel elmegy és magunkra hagy minket. Még mindig utána nézek, és lassan rázom a fejem, ez a lány tetőtől talpig belezúgott abba a fiúba.
Az arénában kószálunk, különböző szögekből nézzük a színpadot és a szívem gyorsabban kezd verni. Észre se vettem, hogy milyen nagy az aréna, mikor tegnap próbáltunk. Hatalmas, és a színpad még nagyobbnak tűnik, miután azokat a furcsa dolgokat elvitték és a hangszereket ráhelyezték.
Odasétáltunk és megnéztük, hova kell beállnunk, Bailey próbál biztosra menni, hogy ne felejtsem el, hova kell állnom minden helycserekor. Minden apró részletre bólintok, amit megtanít és boldog vagyok, hogy ennyi időt szán rám, megmutatva az összes trükköt, hogyan koncentráljak a táncra. Ahogy befejeztük, visszamegyünk az öltözőbe és meglepődünk, mikor ott találjuk Daniellet.
- Hé, Dani, mi folyik itt? - kérdezi Linda, ahogy belép a szobába.
- Paul egy pöcs, mint mindig, nem engedi, hogy Liammel legyek, mert a paparazzik itt vannak és képeket csinálnak. - Újra a telefonjára néz, és hirtelen csupa mosoly az arca. - Szóval Liam és én most esemesezünk, hogy idegesítsük Pault.
Nevetek halkan azon, hogy Danielle mennyire aranyos lánynak tűnik és mindig mindenki kedvében akar járni, de ugyanakkor eléggé csökönyös és hozzá van szokva, hogy megkapja, amit akar.
***
Gyorsabban telik el az idő, mint gondoltam, mire ténylegesen el kell készülnünk. És most már Bailey, Roxy, Linda, Danielle és én a függöny mögött állunk, várunk, hogy elkezdődjön az első dal a színpadon. A fiúk mögöttem állnak és pokolian ideges vagyok. Ők is eléggé idegesnek tűnnek, mert körbe-körbe sétálnak, és a kezükkel játszadoznak, valamint egymás fülébe suttognak.
A zene elkezdődik és Liam belekezd a szólójába, miközben kisétál a színpadra. A lányok sikítanak, most már hangosabban, én pedig Baileyre nézek tágra nyílt szemekkel.
- Ez semmi, a többi számhoz képest - kiabálja nekem, mire hitetlenkedve rázom a fejem.
Ahogy végre mi is kimegyünk a színpadra, minden erőmbe beletelik, hogy ne álljak meg és nézzem a sok lányt, akik sikítanak. Az egész aréna tele van velük. Baileyre pillantok, aki már készül a rá eső részre, úgyhogy úgy döntök, én is elkezdek készülődni. Gyorsan rápillantok a fiúkra is, akik most már mélyen átérzik a dalt, amit előadnak és próbálják szórakoztatni a közönséget, amennyire lehetséges. Amint a mi részünk jön, elkezdek táncolni és abban a pillanatban elfeledkezem a világról és az emberekről körülöttem. A saját világomban vagyok és hirtelen süt rólam a magabiztosság. Olyan, mintha az életemért táncolnék és minden mozdulat simán megy, még a csípőmozgás is szexi és semmi problémám nincs vele. Átérzem a táncot és a lelkem is kitáncolom az embereknek. A következő néhány számnál a lányokkal a háttérben vagyunk és gyorsan átöltözünk a következő szerelésünkbe.
- Lenyűgöző vagy, Sammy - kacsint rám Bailey és kinyújtom rá a nyelvem.
- Köszi, Bailey - mondom neki, miközben próbálok a ruhámra koncentrálni. - Ez túl rövid - panaszkodom, mielőtt megint kimegyünk a színpadra.
- Pokoli szexi vagy - kiabál Bailey, de én csak megrázom a fejem.
Amint színpadon vagyunk megint, a fiúk utánunk jönnek, hogy előadják a következő számot. A tömeg megőrül és érzem, hogy néhányan minket néznek. A fiúknak van egy beszédük, és próbálnak kapcsolatot teremteni a közönséggel, miközben mi állunk és próbálunk kevésbé észrevehetőek lenni.
- Köszönjük, hogy itt lehettünk, fantasztikusak vagytok, emberek - kiabál Zayn a mikrofonba és a tömeg éljenez, megőrül.
- Reméljük, mindannyian élvezitek a koncertet, amennyire mi élvezzük. Hogy vagytok ma este? - Niall kiabál és a tömeg még hangosabban sikít.
- A következő számunk az egyik személyes kedvencem, úgyhogy ha tudjátok a szöveget, énekeljétek velüüünk - Harry is kiabál, és a zene elindul. Ez a Rock Me.
A fiúk mindannyian tapsolni kezdenek, mi pedig rutinosan táncolni. Imádom ezt a számot, mert nagyon jó a szövege, amit azt hiszem, Louis énekel. A szemem sarkából észreveszem a fiúkat, hogy minket ellenőriznek és próbálom figyelmen kívül hagyni őket, amennyire lehetséges. De amint az a rész jön, ahol mindenki megőrül a refrénre, Harry elém áll és a szemembe néz.
- I want you to rock me, rock me, rock me, yeaah - énekli, miközben a szemembe néz, és elég kényelmetlennek találom, hogy keményen kell mozgatnom a csípőm erre a részre. Látom, hogy a tekintete fel-le siklik a testemen, de nem tehetek semmit ez ellen, minthogy rutinosan táncoljak.
Harry elfordul, miután befejezi a részét és elkezd a színpadon rohanni, mint egy őrült kisgyerek. Próbálok utánanézni, de inkább a táncra koncentrálok és a mozdulatokra.
Attól a pillanattól kezdve érzem Harry pillantását magamon minden másodpercben, végigmér. Próbálom kizárni őt, de nem működik és elpirulok, mikor megint elém áll és a szemembe néz, próbálja utánozni a mozdulataimat. Baileyre nézek, aki csak megvonja a vállát. Tudom, hogy reménytelennek tűnik, de hirtelen minden magabiztosságom elszáll és amatőrnek érzem magam.
Örülök, hogy elkezdjük az utolsó számot, aminek felén én és a lányok eltűnünk, hogy a fiúk meg tudják tartani az utolsó beszédüket és elhagyják a színpadot nélkülünk. Baileyre nézek, aki vállon vereget.
- Hozzá kell szoknod ehhez, Samantha. Nagy játékos - mondja, miközben leveszi az összeállítását.
- Miért mindig hozzám jön, miért nem hozzád? - suttogom neki.
- Te vagy az új lány - mondja Bailey, ahogy a ruháját berakja a táskába és int, hogy siessek.
- Lányok, készen vagytok? El kell hagynunk az arénát - kiabál ránk, mire mindenki utána fut, hogy elérjük a buszunk.
Amilyen a szerencsém, kint találkozunk a fiúkkal és mind egyszerre futunk. Csak néhány rajongó éljenez és sikít, amint elmegyünk mellettük és a fiúk integetnek nekik.
Amint a buszban vagyunk, veszekedni kezdünk azon, hogy ki használja előbb a zuhanyzót. Engedem, hogy a többi lány menjen előttem, úgyis szükségem van egy kis időre, hogy megemésszek mindent, ami ma történt a koncerten. Nagyon jó érzés volt és soha sem gondoltam volna, hogy létezhet bármi más, mint a balett, amit ennél jobban élveznék. Ennek ellenére ez az egész dolog Harryvel bizonytalanná tesz.
Ahogy kijövök a zuhanyzóból, meglepődve nézek a lányokra. Tökéletesen néznek ki, úgy tűnik, megint szórakozni mennek.
- Wooah, merre mentek? - kérdezem tőlük, furcsa tekintettel néznek rám.
- Velünk jössz, Samantha - mondja Roxy, mire megrázom a fejem.
- Sajnálom, hogy csalódást okozok, de iszonyú fáradt vagyok és aludnom kell - mondom és megragadom az alvós cuccom, hogy felvegyem őket.
- Kizááárt dolog, mindenki megy és megünnepli, hogy a turné elkezdődött. Gyerünk, Samantha, nem kell ott lenned egész éjjel - néz rám Bailey azokkal a nagy kék szemekkel.
- Nincs is mit viselnem - mondom neki, remélve, hogy érti a célzást és magamra hagy.
- Gyerünk már, négy parti királynővel élsz együtt, kölcsönvehetsz bármit - javasolja Danielle, és sóhajtok.
- Tényleg nem akarom, lányok. - Próbálok komolynak tűnni, de mind a fejüket rázzák.
- Kizárt dolog, hogy egyedül maradnál a hotelban - mondja Bailey önzőn és megragadja a karom.
- Várj, hotelban? Azt hittem, a buszban maradunk - kérdezem tőle, próbálom másfele terelni a témát.
- Nem, te lüke, megállunk majd egy benzinkútnál, hogy felvegyenek minket és elvigyenek a partira, míg a turnébuszokkal megpróbálják összezavarni a rajongókat és leparkolnak a hotelnél, hogy holnap tovább tudjunk aludni - magyarázza Bailey, közben válogatni kezd a ruhái között, hogy találjon nekem valamit.
- Itt is van - sikít Danielle és készít nekem egy teljes szerelést, amit sosem vennék fel.
- Oh nem, száz százalék, hogy nem veszem fel ezt - mondom, amint megmutatja nekem.
- Gyerünk, Sammy - nyafog Bailey. - Ez egy normális outfit, ami egy kicsit többet mutat, mint a balett szerelés.
- Hé - figyelmeztetem, erre abbahagyja a beszélést és kiskutyaszemekkel néz rám.
- Légyszii - könyörög Danielle, nagy barna szemeivel próbál meggyőzni.
- Oké, de ezeket nem fogom viselni. - Végül is beadom a derekam. Mindketten rám néznek.
- De igen, fogod, most pedig siess, hop-hop - mondják egyszerre és a fürdőbe tolnak, hogy felvegyem Danielle ruháit.
Ránézek a fekete leggingsre és mélyzöld pólóra, amit Danielle adott nekem és a szívem sebesen verni kezd. A leggings-zel nincs semmi probléma, de a póló... Bő, ami nagyon mélyen van kivágva mindkét oldalán, szóval mindenki láthatja a csupasz bőröm, egészen a csípőmig. És mindenki láthatja a melltartómat. Úgy döntök, hogy felveszem, megmutatni a lányoknak, hogy nem mehetek el, miközben ezt viselem, de amint kilépek a fürdőből, Danielle és Bailey rám merednek.
- Úristen. - Danielle rám csodálkozik. - Ez sokkal jobban illik hozzád, mintha hozzám valaha is fog. - Felém sétál, hogy lejjebb húzza a pólót, amit én direkt fenntartok.
- Nagyon jól nézel ki - ért egyet Bailey Daniellel és mindketten bólintanak.
- Kerítsünk neked valami sminket is és készen is vagyunk - mondja Danielle és ismét a fürdőszobába tol.
Próbálom neki mondani, hogy nem igazán akarok ilyen ruhában kimenni, de csak mosolyog, és figyelmen kívül hagyja a megjegyzéseimet.
Ahogy befejezi a sminkemet, a tükör felé fordít és ledöbbenek. Annyi sminket használt, amit én egy hét alatt használok el, és nagyra nyílt szemekkel nézem magam. Valójában tetszik, ahogy kihangsúlyozta a barna szemeim.
- Te jó ég - sikerül kinyögnöm Daniellnek. - Hozzá kell szoknom, de tetszik.
Danielle rám mosolyog; közelebb lépek a tükörhöz, hogy jobban szemügyre vegyem az új énem. Füstös szemeket csinált nekem és szájfényt is tett az ajkamra, ami most teltebbnek tűnt. A szempilláim sokkal hosszabbnak tűnnek, mert rengeteg festéket tett rájuk. Idősebbnek tűnök a koromnál. Valójában, most pont annyi idősnek néztem ki, amennyi vagyok.
- Na, gyerünk, Samantha. Csodásan nézel ki - mondja Bailey, és abban a pillanatban a busz megáll. Linda és Roxy kiabál, hogy szálljunk le.
- Nincs semmi cipőm - mondom Daniellnek, mire átnyújt nekem egy pár magas sarkút.
- Itt vannak ezek - mondja, mielőtt leszáll a buszról.
Pár pillanatig állok ott, nem tudom, mit csináljak, ahogy lassan felhúzom a cipőket.
- Hölgyem, el kell hagynia a buszt, amilyen hamar csak lehetséges el kell indulnunk, különben a rajongók észrevesznek - mondja a sofőr, mire ugrok egyet a hangjára ijedtemben.
- Oh, sajnálom, egy pillanat - mondom neki, ahogy lemegyek a lépcsőn.
A többiekre nézek, akik mind a fekete kocsinál állnak. Érzem, ahogy a többi öt fiú is mellettük áll és feléjük sétálok lassan. Látom, hogy Harry a kocsinak dőlve áll, bármi is legyen a kezében, lassút kortyol párszor, mielőtt továbbadja az üveget NIallnek. Amilyen csendesen csak lehet, próbálok menni feléjük, de a magas sarkúk ellenem vannak.
Nem sokára összes fiú felém fordul, és a földet pásztázom, miközben Bailey mellé állok. Átkarol, és a fülembe suttog:
- Csinos vagy, Sammy.
- Ne- figyelmeztetem, ahogy a Sammy becenevet használja megint, mire nevetni kezd és átnyújtja nekem az üveget, amit udvariasan elutasítok.
Hallom a fiúkat kuncogni, de megpróbálok nem rájuk nézni, ahogy mind engem vizslatnak és örülök, hogy a sofőr azt mondja, ideje elindulni. Mind bemászunk a nagy fekete autóba és a telefonom után kutatok a táskámban, amikor észreveszek két nem fogadott hívást anyától. Francba, teljesen elfeledkeztem róla.