Unexpected - Magyar

25.Fejezet

Harry szemszöge
Sóhajtok, ahogy a koncert véget ér, ez nem volt a kedvenc koncertjeim között. Remélem, senki más nem vette észre. Ahogy lesétálok a színpadról, szerzek egy kis vizet és leülök az egyik kanapéra a színfalak mögött egy szobában. Igen, valójában nem rögtön távozunk a koncert után most, mert van egy interjúnk. Nincs hozzá kedvem, de nincs is más választásom. Hallom, a lányok beszélgetnek, ahogy elmennek a szoba mellett. Valószínű, hogy átöltöznek valami kényelmesebb ruhába. Lindára gondolok. Nem tudom, sokat gondolok rá. Ahogy miatta érzek még mindig ott van a fejemben és emlékszem minden alkalomra, mikor elmentünk és szórakoztunk. Igen, szórakoztató volt vele lenni. De sosem számítottam rá, hogy olyanokat mondana nekem, mint amit a koncert előtt mondott. Most már másképp nézek rá. Mi van ha...
- Hé, haver, nem sokára mennünk kell - ugrik le mellém Niall a kanapéra.
- Oké, készen vagyok - motyogom.
- Minden oké? - jön be a szobába Zayn és Louis.
- Igen, persze - mosolygok rájuk.
- Oké, menjünk - tapsol Liam a kezeivel, mire mind felállunk és felkészülünk az interjúra.
Nincs sok kedvem ehhez az interjúhoz, de mégis erre kell most fókuszálnom. Remélem a nő, aki meginterjúztat, kedves és nem egy ribanc. Nem szeretem ezeket, de segít, hogy mindegyik fiú itt van. Louis tudja, hogyan segítsen ki egy-egy hülye kérdésnél, ahogy Niall is. Niall vállon vereget.
- Koncentrálj, nagyember - viccel, mire nevetek.
- Megpróbálok - sóhajtok és Louis megölel hátulról.
- Ne feledd, mit csináltam legutóbb, mikor nem koncentráltál - suttogja a fülembe, mire már hangosan nevetek.
- Ó, fogd be, Lou, ez nem vicces - kuncogok, amint mellettem sétál.
- Legalább nevettél, barátom - mosolyog és bólintok.
Örülök, hogy ez az öt fiú mindig velem van.
Samantha szemszöge
Furán érzem magam, még sosem gondolkoztam ennyit, miközben táncoltam. Az egész nap ma fura hatással van rám és nem tudom, mit gondoljak. A lányok nem mondanak semmi arról, hogy milyen rosszul táncoltam, de Bailey vállon vereget, ahogy lemegyünk a színpadról. Ezek szerint észrevette, hogy kissé elkalandoztam.
- Minden rendben? - kérdezi Roxy, miközben próbálok kiszabadulni a szerelésemből.
Kissé meglepődöm, hogy ő kérdezte ezt meg, de rámosolygok és bólintok.
- Persze
Visszamosolyog és ismét az öltözésre fókuszálunk.
- Szóval, ki megy ma bulizni este? - kérdezi Linda, amint mindenki átöltözött és elpakoljuk a cuccunkat.
- Nem én - mondja Roxy.
- Nem tudom - válaszolja Danielle és közben rám meg Baileyre néz.
Bailey megvonja a vállát és rám néz, de én megrázom a fejem.
- Nem megyek ma - mondom nyugodtan, de türtőztetnem kell magam, hogy ne üvöltsek Lindára.
- Akkor gondolom, csak mi hárman és a fiúk? - Linda kérdi és Baileyre és Daniellere mutat.
- Majd meglátjuk - válaszolja Bailey és megfogja a táskáját, majd kinyitja az ajtót.
Mögötte megyek és azon gondolkozom, merre tartunk. Meg kell várnunk a fiúkat, hogy eljussunk a hotelig.
- Hova megyünk? - kérdezem, miután végigmentünk pár fura folyosón.
- Megnézzük a fiúk interjúját - mondja Bailey és kinyitja az ajtót.
- Oh - minden, amit mondani tudok.
Ha tudtam volna, hogy megnézzük a fiúkat, inkább csak az öltözőben maradtam volna. Azt hiszem, nem vagyok kész Lindával és Harryvel ugyanabban a szobában lenni. Érzem, hogy a gyomrom felfordul, mikor belépünk az ajtón. Fények töltik be a szobát és látom, hogy a fiúk öt széken ülnek. Egy hatalmas kamera van előttük és az emberek rohangálnak, mint az őrültek. A fiúk eléggé fáradtnak tűnnek. Nem merek Harryre nézni, de le merném fogadni, hogy ő is fáradt. Becsukjuk magunk mögött az ajtót és Paul felénk jön.
- Ide ülhettek - mutat öt székre, majd Bailey és én leülünk. Ekkor nézek Harryre és valójában lesokkol, hogy mennyire rosszul fest. Folyton az ujjaival játszik és az ajkát harapdálja, miközben a lábait nézi. Amint kinyílik az ajtó, felnéz és egyenes szája egy mosollyá görbül, mikor meglátja Lindát. Danielle és Roxy is bejöttek az ajtón, de határozottan Lindára nézett. A gyomrom összeszorul és Harryre nézek, hogy nem pillantott-e rám, de nem. Az érzés, amitől felfordul és összezsugorodik a gyomrom ugyanabban a pillanatban... nem tudom, mit gondoljak. Örülök, hogy a riporter azt mondja a fiúknak, kezdhetnek. Tökéletesen néz ki ő is. A hosszú, tökéletesen lebarnult lába alig van elfedve. Egy rövid piros ruhát visel, ami sokat mutat a bőréből. Még ha le is akarom venni róla a szemem, nem tudom, az, ahogy mozog és leül, csak még szexibbnek tűnik tőle. Látom a szemem sarkából Harryt, ő is megbámulja a riportert. Ouch. Tudom, hogy sosem lenne esélyem a tökéletes nők ellen, de akkor is bánt és még csak azt sem tudom, miért.
- Sziasztok, fiúk - kezdi és az összes fiú üdvözli őt.
A interjú megkezdődik és próbálok elfoglaltnak tűnni, miközben a telefonom nyomkodom. Nem tudom ezt kezelni, ki nem állhatom. Ez sok nekem.
Feltesz néhány kérdést és nem is igazán figyelek, míg meg nem kérdezi, melyikük szingli.
- Én - mondja Harry és Niall.
- Nekem van barátnőm - mondja Zayn, mire felemelem a fejem. Szóval ezért ilyen fura mindig körülöttünk. Töprengek, milyen lehet a barátnője, le merném fogadni, hogy nagyon szép.
Louis nem válaszol.
- Én randizom - mondja Liam és érzem, ahogy Danielle kiegyenesedik mellettem.
Ránézek és látom, hogy az egész arcán mosoly terül szét. Biztos jó érzés, hogy tudod, egy fiú kedvel téged és nem fél elmondani a világnak, hogy érez.
- Biztosan szerencsés lány - mondja a nő és Liam bólint.
- Én is egy szerencsés férfi vagyok - mosolyog és egyenesen Daniellere néz. Bólint és mosolyog Liamre, aki ismét az interjúra fókuszál.
Érzem a gombócot a torkomban, ahogy meglátom Harryt, hogy Lindára pillantana, aki kettővel mellettem ül. Biztos, hogy észre vett engem, de határozottan nem vesz rólam tudomást.
- Szóval, Niall és Harry, sosem gondoltatok, hogy keressetek magatoknak egy lányt? - kérdezi a nő és hátrasöpri a haját válla fölött.
- Ha megtörténik, megtörténik - mondja Niall, mire Louis bólint.
Csodálkozom, miért nem faggatják Louist, de nem nagyon figyelek semmire, csak Harryre.
- Harry, mi van veled? Hallottam, hogy odáig vannak érted a nők. Sosem gondolkodtál azon, hogy lehorgonyozz valaki mellett? - kérdezi a nő elragadó hangjával.
- Elég nehéz manapság - válaszolja. - Nem azért, mert ne akarnék találni egy lányt, csak nem olyan könnyű találni olyas valakit, akiben megbízhatok, mint a One Direction előtt - mondja és lenéz.
Megsajnálom, sosem gondoltam bele, hogy őszinte legyek, de úgy tűnik, hogy megtört, miközben ezeket mondja. Megköszörüli a torkát és próbál mosolyogni a kamerába, miután felemelte a fejét. Ránk pillant, lányokra, de nem találom a tekintetét, lefogadom, hogy most is Lindát nézi. Kíváncsi vagyok, mit mondott neki a koncert előtt. Mi történt közöttük ismét.
- Tudom, hogy hamarosan meg fogod találni azt a lányt - mondta a riporter mosolyogva és minden fiú bólint.
Anélkül, hogy tudatában lennék, én is bólintok. Bailey nagyra nyílt szemekkel néz rám, mire megrázom a fejem. Megragadja a kezem és felállít a székemből.
- Gyere velem - suttogja és kihúz a szobából.
Ahogy kint állunk a kemény ajtónál, megfordul és felemeli a szemöldökét.
- Szerintem el kellene mondanod valamit - parancsolja, de megrázom a fejem.
- Nincs mondanivalóm. - A hangom ridegnek tűnik.
- Szerintem meg van. - Nem adja fel. - Mi folyik itt? Egy nap te és Harry jól kijöttök, a következőn pedig teljesen semmibe veszitek a másikat?
- Igen, nos, ne is kérdezd. Kérdezd őt, hogy mi a problémája - válaszolok.
- Samantha - mondja, mire sóhajtok.
- Mi az? - kérdezem és szemeivel egyenesen az enyéimbe néz.
- Ne mondd, hogy nincs semmi köztetek?
- Semmi, elég nyilvánvaló, hogy semmi. Nem láttad őt? - kérdezem halkan.
- Tudod, milyen Harry - mondja Bailey.
- Nem, ez a probléma, hogy nem tudom. Nem is ismerem. Kicsivel több, mint két hete vagyok itt és azt várod el, hogy ismerjem? - Egyre mérgesebb leszek.
- Csak menj oda hozzá és mondd el, hogy érzel - javasolja Bailey.
- Jó vicc, Bailey. Csak nevetni fog rajtam. Megmondta, hogy ő nem az a srác, aki valami komolyat akar - mondom és a szavainak gondolata még mindig fájdalmat okoz.
- Még sosem láttam ilyennek - ellenkezik Bailey.
- Hogy érted?
- Még sosem láttam így teljesíteni, mint ma. Nem volt önmaga. Már egy jó ideje ismeri Lindát és nem lehet ő az oka a furcsa viselkedésének, már ha érted mire gondolok? - kezét a feje mögé dobja.
- Igen, nos, úgy tűnik nem is én vagyok az oka. Nem vesz rólam tudomást, amíg emberek vannak körülöttünk, és amint ketten vagyunk, próbál kedves lenni velem. Próbál - motyogom és ismét le akarom nyomni a kilincset.
- Várj. - Bailey megragadja a kezem és megfordít. - Megkérdezzem?
- Ne, ne, Bailey. Nagyra értékelem, de nem akarom, hogy azt higgye kedvelem, vagy hogy akarom őt - mosolygok, mire rám mosolyog.
- Oh - nevet. - Szóval, így akarod játszani.
- Nem tudom, hogy mit csináljak, de nem hagyott más választást. Mellesleg, még mindig nem tudom, mi folyik itt, és hogy mit akarok. El sem hiszem, hogy most is erről beszélek - morgom.
- Hát, változnak az idők - mondja Bailey és megveregeti a vállam.
- Azt látom - nevetek most már. - Komolyan aggódom, hogy milyen gyorsan megváltoztattatok - ismerem be és Bailey még hangosabban nevet.
- Még mindig ugyanaz a lány vagy, csak másképp öltözködsz és sokkal több az önbizalmad. Nincs ebben semmi rossz - biztosít róla, mire bólintok.
- Igen, azt hiszem, igazad van.
Kinyitom az ajtót és visszasétálunk a helyünkre. Nem nézek Harryre, se Lindára. Ahogy elsétálok Danielle mellett, megragadja a karom és megfordulok. Meglepetten nézek rá, ahogy megölel és a fülembe suttog:
- Lemaradtál a legfontosabb részről, bébi.
Összeráncolom a szemöldököm.
- Miről? - kérdezem, próbálom a hangom lehalkítani.
- Elmondom majd, mikor a hotelhez értünk - suttogja és leülök a székemre.
Körbenézek a szobában, a tekintetem a fiúkra téved, akik még mindig ülnek. Viccelődnek és csak totál őrültek. Néha nevetek és próbálok nem Harryre nézni.
Ahogy a nő mond valami vicceset, Harry nevetésben tör ki és nem tudok nem rá figyelni. Szemei egyenesen az enyéimbe néznek és a mosolya szélesebb lesz. Érzem, hogy Bailey a könyökével oldalba vágott és lehajolok.
- Ouch - nyöszörgök és Bailey nevet.
Ahogy visszanézek a fiúkra, Harry szemei még mindig rajtam vannak. Olyan, mintha meg akarna bizonyosodni, hogy jól vagyok-e. Másfele nézek és arrébb söpri a haját, mielőtt kiegyenesedik és megköszörüli a torkát.
- Oké, fiúk, köszönöm, hogy itt voltatok, jó volt veletek beszélni - kezdi a nő és örülök, hogy az interjúnak vége.
Minden fiú feláll és megrázzák a kezét, elköszönnek tőle. Nézem őket, és ahogy Harry odalép hozzá. Azt várom, hogy megrázza a kezét, ehelyett arcom puszilja. Elönt a féltékenység.
- Oh - nevet a nő. - Most már elmondhatom, hogy megcsókolt Harry Styles - kuncog és Harry is nevet.
- Azt hiszem, elmondhatod - vigyorog és rákacsint.
A fiúk elhagyják a szobát, de én még mindig ott ülök, nem hiszem el, hogy flörtölt a nővel. Csak flörtölt, szeret flörtölni. Velem is ezt csinálja és az összes többi lánnyal. Hogy is gondoltam, hogy különleges vagyok a számára? Így viselkedik mindenkivel. Felállok a székről és követem a többi lányt kifele a szobából. Paul vár ránk.
- Hotelt akartok, vagy a turnébuszt? - kérdezi.
- Nem baj, ha a buszban kell aludni - mondja Bailey, Danielle pedig egyetértően bólint.
- Én sem bánom, ha ott kell aludnunk - mondja Roxy.
- Én sem - mondom.
- Én hotelt akarok - csiripeli Linda és hátratolja a haját.
Paul bólint és a fiúk fele sétál. Látom, hogy beszélnek, de nem értem, mit mondanak. Ahogy Paul visszajön, megfogja a kezem és elhúz a lányoktól.
- Még mindig Harry kocsijában van a bőröndöd, ugye? - kérdezi.
- Igen, azt hiszem - válaszolom, miközben felnézek rá.
- Oké, akkor Harryvel kell elmenned - mondja.
- Nem - válaszolom, mire megrázza a fejét.
- Túl sok a rajongó kint, nincs idő átrakni a bőröndöd egy másik kocsiba. És Harry nem akar a buszban aludni - parancsolja, nekem meg nincs bátorságom ellenkezni.
Visszasétál a lányokhoz.
- Oké, lányok, ma éjjel a turnébuszban alszotok - mondja, mire Linda a szemét forgatja.
- Én hotelben akarok aludni, már beszéltem is Harryvel - mondja vigyorogva.
- Én mondom meg neked, hogy mit csinálj, nem te nekem, oké? - csattan fel Paul. Meg tudnám ölelni, amiért elhallgattatja Lindát.
Ismét a szemét forgatja és a táskájával visszasétál.
- Linda - kiabál Paul.
Megfordul.
- Rajongók ezrei vannak kint, várj, míg mi elmegyünk.
Fogatja a szemét és egyik lábára helyezi testsúlyát, míg mozgatja a csípőjét.
A lányokra nézik, akik úgy tűnik, már megszokták a viselkedését és csak megvonják a vállukat. Minden erőmbe beletelik, hogy ne nevessek gyerekes viselkedésén.
- Oké, srácok. Harry, Niall és Samantha mennek először - parancsolja, mire a szívem is megáll.
Én, egyedül Niallel és Harryvel. Remélem saját hotelszobám lesz. Nem, ezt nem csinálhatom. Baileyre nézek, de ő csak megvonja a vállát és rám mosolyog.
- Bailey - tátogom, de csak vállat von.
- Menj - tátogja vissza és ezért most nagyon utálom.
- Oké, menjünk - utasít Paul és tol engem, Niallt és Harryt ki az ajtón.
- Futnunk kell - mondja Harry és az autó felé kezd futni.
Én kerülök hátra, míg Niall az anyósülésre ül. Hálás vagyok, amiért nem nekem kell Harry mellett ülnöm.
- Imádkozzunk, hogy nem üldöznek - sóhajt Niall és a tömeg felé mutat, ami a kijáratnál gyülekezik.
- Ma már gyakoroltam - sóhajt Harry is és beindítja az autót.
- Menjünk - motyogja Niall és előveszi a napszemüvegét. Én is azt csinálom, miközben lassan a kijárat felé hajtunk.