Unexpected - Magyar

35.Fejezet

Samantha szemszöge

A szívem majd' kiugrik a helyéről, ahogy érzem, hogy az egész hátammal hozzáérek a hűvös falhoz. Az orrom és szám még mindig el van takarva egy kézzel, és alig látok valamit, mert sötét van.

- Shh - hallok meg hirtelen egy ismerős hangot, és a szorítása gyengül a szám körül. Beletelik egy kis időbe, mire rájövök, hogy ki tart engem, és ahogy elveszi a kezét, mély levegőt veszek.

- Harry - kiabálom majdnem, mire kezével ismét betakarja a szám, hogy lehalkítson. Legszívesebben belekiabálnék az arcába.

Érzem, hogy kezei a hátamnál mozognak és pár pillanat múlva felkapcsolja a villanyt. Ajka vigyorra húzódik és a számon tartja a kezét.

- Shh - kuncog. Lehunyom a szemem, mielőtt kinyitnám azt, és mély levegőt veszek, ahogy megrázom a fejem és ránézek

- Nem hiszem el, hogy ezt tetted - üvöltve suttogom, ahogy ő nevet.

Azt hiszem, még mindig nem jött rá, hogy szerintem ez nem volt vicces. A közöttünk lévő távolságot bezárja és teljes testével nekem dől, ahogy a homlokunk összeér.

- Nem hiszem el, hogy valójában azt hitted, valaki más vagyok - kuncog és érzem a leheletét az arcomon. - Azt hiszem, egy kissé mérges voltam - ismeri be és felnézek a szemeibe.

- Most mit csináltam? Nekem kéne mérgesnek lennem rád - emelem fel a hangom.

- Shh - mondja századjára, és ezúttal mutatóujját az ajkamra helyezi.

- Ne mondd mindig, hogy hallgassak el - motyogom az egyre növekvő nyomás alatt a számon.

- Elég tüzes vagy ma. - Harry hangja egyre rekedtebb lesz.

- Engedj el - motyogom az ujjai alatt és megkönnyebbülten sóhajtok, ahogy leemeli ujját.

- Tüzes, tüzes - gúnyol, mire rápillantok.

Nem vesz engem komolyan, és nevet, ahogy összeszűkítem a szemem egy kis vonalra.

- Nem vagyok tüzes, hanem mérges - csattanok fel, mire felemeli a szemöldökét.

- Még mindig tüzes - gúnyolódik.

- Menj innen - mondom neki.

- Kényszeríts - válaszolja.

- Fogd be és menj el az utamból - mondom, de egyre mérgesebb leszek.

Nem mozdul és nem is reagál, csak halkan kuncog, miközben néz engem. Próbálom eltolni őt az utamból, de továbbra is ott áll és nem tudom megmozdítani, túl erős.

- Harry - sóhajtok és hagyom, hogy karom leessen mellém.

- Sammy - gúnyol, mire felemelem a fejem, hogy rá nézzek.

Kezeimet a mellkasára helyezem és megpróbálom eltolni őt az utamból.

- Harry, hagyj békén és fogd be, nem...

Ajkait keményen nyomja az enyéimnek és elhallgattat, ahogy megragadja a csípőm és keményen magának nyom. Levegőért kapkodok, próbálom ellökni őt magamtól, de szorítása elég erős a csípőmön és ajkai esőre megleptek, de azonnal le is nyugtatnak.

- Harry - motyogom szájába, próbálom neki megmondani, hogy ez nem a megfelelő hely erre.

- Csak fogd be és csókolj meg - motyogja ajkaimra és forró lehelete vibrál, amitől úgy érzem, mintha égnék.

Ismét nekem nyomja csípőjét, ezúttal keményebben, mint ez előtt, és érzem, ahogy testemet elönti a melegség, majd teste hozzádörzsölődik az alsó részemhez. Gondolkodás nélkül húzom magamhoz közelebb és nyaka köré fonom karjaim. Kuncog, és utálom magam, amiért nem tudok neki sosem ellenállni. Mindig elgyengülök, egyetlen csókja is már megőrjít és elgyengít a karjaiban. Gyengít a fogásán a csípőmnél, csak hogy nagy kezeit fel-le mozgassa az oldalamon és hasamon. Libabőrös leszek, miközben szánk összhangban mozog egymással.