Unexpected - Magyar

52.Fejezet

Harry szemszöge

Közelebb mászik hozzám, meztelen teste az enyémnek nyomódik. Még ha többször is elmondja, hogy minden rendben vele, tudom, hogy nincs így. Láttam a vért az ágyon és tudom, hogy fájdalmat okoztam neki. Rosszul érzem magam, hogy nekem jó volt, míg ő bizonyára nem élvezte annyira, mint ahogy én tettem. El kell ismernem, még sosem éreztem így. Annyira szűk, annyira tökéletes és úgy érzem magam vele, mintha különleges lennék. Annyira örülök, hogy hagyta, hogy én legyek az első, az, aki elveheti a szüzességét. Tudom, hogy mennyire félt emiatt és még most is. Köré fonom a karom és magamhoz szorítom őt. Érzem, hogy visszafojtja a levegőt. Nagyon remélem, hogy nem azért, mert fáj neki. Azt akarom, hogy tudja, mennyire szeretem. Azt hiszem, a szerelmem iránta most csak még erősebb lett. Tudtam, hogy különleges lenne őt megdugni... lefeküdi vele, de nem hittem volna, hogy ennyire. Ez sokkal jobb, mint amire számítottam és remélem, hamarosan ő is élvezni fogja. Biztos vagyok benne, hogy fogja, mikor már nem fáj neki annyira, és majd láthatom az érzéseit az arcán. Az érzést, mikor felizgatom. Azt az érzést, mintha nem is akarná kimutatni, mennyire élvezi ezt, de én még mindig látom felcsillanni szemeit, mikor nekinyomom magam.

- Szeretlek, Sam, annyira szeretlek - suttogom a fülébe.

Azt akarom, hogy higgyen nekem, biztosra akarok menni, hogy tudja, hogy komolyan gondolom azokat a szavakat. Hogy tisztában vagyok vele, amiért bízik bennem annyira, hogy hagyta, hogy ez történjen. Tudom, hogy nehéz volt neki és hogy valószínűleg gyorsan haladunk, de nem akarom, hogy megbánjon bármit is. Nem akarom, hogy szégyenkezzen miatta.

- Hallottad, amit mondtam? - kérdezem, mert nem válaszolt.

- Igen, hallottalak - motyogja a nyakamra, meleg lehelete csikiz.

Egy gyengéd csókot nyom a nyakamra és mély levegőt vesz.

- Nem kell miattam aggódnod, Harry - leheli.

Gyengéden magamhoz szorítom, mert nehéz nem aggódni érte. Annyira sajnálom, könnyebb is lehetne a lányoknak. Valójában sosem gondoltam erre ez előtt és őszintén, sosem törődtem a lányokkal, mikor szexeltünk. Jól akartam érezni magam, és úgy is volt, vagyis, a legtöbbször. De ez most valóságos volt. Most tényleg jelentett valamit, Sam jelent nekem valamit... vagyis, valamit... valójában ő a mindenem. Az egyetlen lány, aki megért engem, aki önmagamért szeret. Sok mindennel tartozom neki, amiért bízik bennem. A lepkék előtűnnek a gyomromban, mikor rá gondolok. Ezt érzem, ahogy eszembe jut. Sosem akarom elveszíteni, már most függője lettem.

- Majd jobb lesz - suttogom, mire bólint. - Megígérem - mondom neki, és hátrébb húzódik egy kicsit.

- Semmi baj, ne aggódj - halványan elmosolyodik, mikor beszél.

- Szeretlek.

- És én is szeretlek - mosolyog.

Csodálkozva rázom meg a fejem, mikor ezeket a szavakat mondja, a gyomrom mintha fel akarna robbanni. Óvatosan közelebb hajolok hozzá, nézem őt, miközben lehunyja a szemét és vár, hogy megcsókoljam. Mikor gyengéden hozzáérintem ajkaim az övéhez, halványan elmosolyodik és én is így teszek. Néhányszor megpuszilom, mielőtt szorosan megölelném. Ezúttal nem fojtja vissza a lélegzetét és belélegzem illatát, ahogy mély levegőt veszek.

- Fáradt vagyok - kuncog.

- Mint mindig - gúnyolódom, mire még jobban nevetgél. - Pihenjünk le, mielőtt lemennénk és befejeznénk a napunk a medencénél, huh? - javasolom.

Bólint és tudom, hogy elpirul az imént történtek miatt. Nem akarok felkelni mellőle, még ha kissé sötétebbé is szeretném tenni a szobát. Közelebb bújik ismét és betakarom a fedetlen vállát, miután megcsókolnám a puha bőrét.