Unexpected - Magyar

42.Fejezet

Harry szemszöge

Felébredek a napfényre, ami keresztülsüt az ablakon. Samantha karjai még mindig körém vannak fonva és arcát belefúrta a mellkasomba. Mosolygok, ahogy lenézek rá és óvatosan füle mögé igazítom haját. Annyira gyönyörűen néz ki, még mikor alszik is. Mikor arra gondolok, hogy mi történt az elmúlt nyolc órában, még csak le se tudom írni, mit érzek. Még sosem éreztem ennyire szarul, de boldogan magam egyszerre. Valójában, még sosem volt merszem valakihez beszélni, miközben részeg voltam. Arra sem tudok emlékezni, hogy hogyan jutottam el a szobájáig, mármint, elmondtam a többieknek, hogy hova megyek, vagy mi? Annyit tudtam, hogy vele akarok lenni, de nem volt ott és mérges voltam rá és Niallre, ezért ittam egyedül a bárban. Emlékszem, hogy Lindát néztem táncolni, és átkozottul meg akartam dugni. Megrázom a fejem, ahogy most erre gondolok. Örülök, hogy nem maradtam Lindával az éjjel, még ha nem is olyan rossz az ágyban. Végigsimítok Samantha arcán ismét. Semmit sem lehet ahhoz hasonlítani, amit érzek, mikor vele vagyok. Ahogy megcsókol, ahogy rám néz, és ahogy hozzám ér, az őrületbe kerget. Egy érintését, egyetlen érintését is többet jelent nekem. Azért, ahogy megérint, és másképp néz rám. Nem úgy, ahogy a lányok reagálnak, mikor meglátnak. Más, de valójában sokkal jobb.

Hirtelen megmozdul és mélyebbre fúrja fejét a mellkasomban, ahogy megérzem ajkait fedetlen bőrömön. Gyengén és lassan megcsókol, de nagyon szenvedélyesen. Azt kívánom, bárcsak láthatnám a szemét, mikor így viselkedik. Tudom, hogy még mindig szégyenlős az ilyen dolgokban, de majd feloldódik és még jobban tükrözni fogják szemei a vágyát.

- Jó reggelt - kuncogok, és végigsimítok haján.

- 'Reggelt - motyogja válaszul.

- Ezek szerint jól aludtál? - El akarom terelni a figyelmét és leállítani, mielőtt ismét felizgat.

- Nagyon jól - mosolyog és felemeli a fejét, hogy szemembe nézzen.

Boldognak tűnik. Álmosnak is, de boldognak, és szemei kissé jobban csillognak, mint általában. Mosolya is az igazi. Tekintete nem olyan aggódó vagy nyugtalan. Csak most döbbenek rá, hogy mennyiszer láttam már őt úgy és remélem, hogy nem miattam van. Szorosabban maga köré tekeri a takarót lemosolygok rá. Egyrészről imádom, hogy mennyire gátlásos magával szemben, de ugyanakkor azt akarom, hogy tudja, nincs semmije, amit el kéne rejteni, egyszerűen lenyűgöző.

Egyik lábát átrakja a másik oldalamra, így most már egy-egy lába van mellettem, és közelebb bújik. Meglepődöm a mozdulatai miatt, és amiatt, hogy nekem nyomja félmeztelen testét. Bárcsak olvashatnék a gondolatai között most.

- Boldognak tűnsz - mondom neki, mire elpirul, és azonnal mélyebbre fúrja fejét a mellkasomba.

Ez a mozdulat megnevettet, ahogy köré fonom a karjaim és közelebb húzom magamhoz, amennyire lehetséges. Nem válaszol, csak meleg leheletét érzem a meztelen felsőtestemen. Kezeim a takaró alá csúsztatom, meztelen testére. Megfeszül egy kicsit, de a levegőt még mindig egyenletesen veszi, úgyhogy folytatom, és lejjebb csúsztatom a kezem. A fenekénél megállok, mielőtt feljebb hoznám kezeim a testén. Sóhajt, ahogy derekát ölelem és fejét a vállamra hajtja.

- El akarsz menni egy randira ma... mármint, egy igazira... vagyis - hallgatok el. Hirtelen gátlásos leszek, mert mi van, ha nemet mond? - Nem kell, ha nem aka...

- Szeretnék, Harry - hallgattat el. Tekintetünk összekapcsolódik és erősebben ölelem magamhoz.

Csendben vagyunk pár másodpercig, majd hirtelen kitör belőle a nevetés.

- Komolyan ideges vagy? - kuncog, majd megböki ujjával az orrom. - Harry Styles ideges? - gúnyol, mire elfordítom a fejem nem válaszolva neki. - Ideges vagy, ugye? - Próbálja visszafojtani a kuncogást, és el kell ismernem, elbűvölően néz ki, ahogy erőlködik.