Unexpected - Magyar

10.Fejezet

Sétálunk a végtelennek tűnő folyosón, amikor Harry telefonja csörögni kezd. Sóhajt, felveszi egy „Igen"-nel, majd rám néz. Megáll a gyaloglásban és ránézek; még mindig szédülök, úgyhogy leülök a földre. Harry tekintete elárulja, hogy szórakozik rajtam. Nem törődöm vele és minél kényelmesebben próbálok elhelyezkedni a földön, miközben arrébb sétál pár lépést és megáll, még mindig beszél a telefonon azzal, aki hívta. Hallom suttogni és úgy tűnik, eléggé feldúlt, és nem akarja, hogy halljam, amit mond.
- Nem, itt van - mondja, mire felnézek, és próbálom kitalálni, hogy kihez beszélhet.
- Nem, nem... Azt mondtam, nem. Részeg, nem mehetek így Paulhoz, mert szétrúgja a seggem - kiabálva suttogja a telefonba. - Igen, oké. Holnap találkozunk. - Leteszi, majd felém sétál.
Tudom, hogy rólam beszélt és rosszul érzem magam amiatt, hogy ilyen helyzetbe hoztam. De az alkohol az ereimben arra késztet, hogy ne sokat törődjek vele. Csak egy ágyat akarok, mert nagyon-nagyon fáradt vagyok.
Harry felajánlja a kezét anélkül, hogy bármit is mondana, megpróbál talpra állítani.
- Hol a szobám? - kérdezem, ahogy végre sikerül megállnom a lábamon.
- Nem tudom - von vállat.
- Nem tudod? - kérdem meglepetten, és megpróbálok megint leülni. - Oké, akkor itt alszom. Ez a szőnyeg elég kényelmesnek tűnik - mutatok a földre és erősebben fogja a kezemet.
- Nem, nem fogsz itt aludni - mondja. Nem tudom eldönteni, hogy most mérges rám vagy szórakozik rajtam.
Nyögök, ahogy maga előtt tol, nagy kezeit a csípőmre helyezi, így vezet végig a folyosón.
- Mindig ilyen furcsa vagy részegen? - kérdezi pár pillanattal később, és a meleg lehelete a nyakamon kuncogásra késztet.
- Ott a pont, Harry - mondom neki, halkan nevetek.
- Mi? - kérdezi. - Ez egy komoly kérdés volt. - Mélyen a szemembe néz, ahogy megállít és maga felé fordít. Pár centi választja el az arcunkat egymástól, érzem a leheletét magamon. Felnézek rá, próbálok nem törődni vele, hogy a lehelete friss, mentolos. Kiráz a hideg, ahogy a smaragdzöld szemeit nézem. Harry megnyalja az ajkát, mielőtt behunyja a szemét egy pillanatra. Bárcsak tudnám, mire gondol ebben a pillanatban.
- Nem tudom - mondom őszintén. - Ez az első alkalom, hogy alkoholt ittam. - Lenézek, ahogy az arcom elpirul.
Amikor megint felnézek rá, csak döbbentem mered rám, szemöldök ráncolva húzza vigyorra a száját.
- Ez megválaszolja a legtöbb kérdésem - kuncog rajtam, és ismét maga előtt tol a folyosón. Kinyit egy véletlenszerű ajtót a folyosó végén, és mikor belép, felkapcsolja a villanyt.
Bebotorkálok a szobába, Harry pedig bezárja mögöttem az ajtót.
Ahogy körbenézek a, le vagyok nyűgözve a nagy ágy láttán a hatalmas szoba közepén. Ez a hotel még nagyobb, mint amilyen az előző volt.
- Ez az én szobám? - kérdezem, miközben körbenézek a szobában.
- Nem, ez az enyém, de nem tudom, hogy a lányok hol alszanak, és nem is jönnek haza késő éjjelig. - A szekrény felé sétál, kinyitja és valamit az ágyra dob.
- Oh - mondom, de nem igazán tudom, hogyan reagáljak. - Mennyi az idő? - kérdezem.
- Pár perccel múlt egy. - Szórakozik rajtam, hogy annyira részeg vagyok, hogy még egy helyben se tudok megállni egy kis időre.
- Olyan érzés, mintha egy hajón lennénk - nevetek és a király méretű ágy felé botorkálok.
- Igen, te teljesen más utazáson vagy, mint én - Harry válaszolja, de a mosolya alábbhagy, amint ráesek az ágyra.
Figyelmen kívül hagyom a fura arckifejezését, ahogy összekuporodom a paplan alatt. Amúgy sem tudom, mi a problémája, egyik pillanatban nyers, a másikban pedig kedves. Rájövök, hogy nem is érdekel semmi jelen pillanatban, csak az alvás.
- Ez elég kényelmes - motyogom, ahogy lecsukom a szemem.
- Erm, még mindig a ruhádban vagy, és igen, kényelmes, mert ez az én ágyam. - Óvatosan mondja, de hallok egy kis dühöt a hangjában.
Figyelmen kívül hagyom, próbálok mosolyogni. - Sajnálom, de fáradt vagyok, hagyj aludni.
Egyből el is alszom.
Harry szemszöge.
Össze vagyok zavarodva. Egyrészt, kedves akarok lenni hozzá, azt akarom, hogy feloldódjon mellettem, de másrészt pedig mérges vagyok, hogy miatta hamarabb ott kellett hagynom a bulit és most teljesen megváltozott a viselkedése Tudom, hogy részeg és tudom, hogy nem szokott hozzá az italhoz, de sosem képzeltem volna, hogy ilyen seggfejként viselkedik. Lenézek az angyali arcára, ami mélyen a fehér paplanba van nyomva. A gyönyörű szemei csukva vannak, de felkelti figyelmem a hosszú szempillái, amik majdnem érintik az orcáját.
Pont az esetem ez a lány, már az első pillanattól kedveltem, mikor megláttam. Az alakja tökéletes és azt kívánom, bárcsak ne lenne ennyire zárkózott, mikor részeg.
Odasétálok az ágy azon oldalához, ahol alszik és lenézek rá. Tekintetem végigvezetem a testén. Még mindig rajta vannak a cipői, úgyhogy leülök mellé és leveszem őket. Muszáj levetkőztetnem, nem aludhat a ruháiban. Megragadom a pólót az ágyról és lassan felállok ismét. Egy mély sóhaj hagyja el a száját, miközben lehajolok, hogy megpróbáljam felébreszteni. Morog valamit és még jobban összekuporodik a paplanon. Annyira meg akarom csókolni. A telt ajkai ellenállhatatlanok, de türtőztetem magam. Magam is meglepem azzal, hogy vissza tudom fogni magam az ellen, hogy megérintsem vagy megcsókoljam, miközben feladom a próbálkozást, hogy felébresszem. Nem mozdul, ahogy végignézek ismét rajta és megfogom a pólóját, áthúzom a fején. A szemeim majdnem kiesnek a helyükről, amikor látom, hogy a teste olyan, mint amilyennek elképzeltem. Visszafojtom a vágyam. Ő tényleg az esetem, de most komolyan, ki nem? Kuncogok és hagyom, hogy végignézzek félmeztelen testén. A melltartója aranyos, nevetésre késztet a könnyű anyaga, de egyáltalán nem szexi. Nem értem, miért rejti el a női adottságait, totál megvan hozzá a teste, hogy mindenkinek mutogassa. Hagyom, hogy az ujjaim lassan levándoroljanak a testén, miközben próbálom feladni rá a pólómat. Résnyire nyitja a száját, motyog valamit álmában. Látom a libabőrt kitűnni a bőrén és mosolygok, amiért az érintésem ezt okozza, még ha nincs is tudatánál. Motyog valamit, közben pedig megfordul, hogy elrejtse az arcát a párnába. Be kell ismernem, aranyos. Ráadom a pólóm, ami eltakarja őt, egészen a combja közepéig. Ismét megmozdul, horkant egyet, mire nevetek.
Úgy döntök, hogy inkább nem adom rá az egyik alsónadrágom a leggings helyett. Felállok, a telefonom csörögni kezd, úgyhogy gyorsan felveszem, mielőtt felébresztem.
- Szia - válaszolok, mire a szívem is megáll a hang hallatára a vonal túlsó végéből. - Nem, Linda, ma nem alkalmas. Részeg vagy?... Haha, remélem, jól szórakozol... Igen, már itt vagyok a hotelban... Nem, ma nem... Sajnálom... Linda, tényleg mennem kell zuhanyozni, majd holnap találkozunk... Oké, szia, jó szórakozást.
Leteszem. Samanthára nézek, aki még mindig alszik. Örülök, hogy nem hallotta, amíg Lindával beszéltem. Kedvelem Lindát, Istenem, az alakja hihetetlen és leszámítva a tényt, hogy engem akar, vadócnak néz ki. Imádom a vadócokat. Ismét mosolyognom kell, mielőtt a fürdőbe megyek és bezárom magam mögött az ajtót.
Amint befejeztem a zuhanyzást, gyorsan fogat mosok és visszamegyek a hálóba. Samantha még mindig alszik, mint egy angyal, és most azon nevetek, hogy elfoglalja az egész ágyat. Tényleg fura egy lány.
Átveszem a boxerem és inkább úgy döntök, hogy nem veszek fel pólót. Mindig a boxeremben alszom vagy meztelenül, és egy lány nem változtathat az alvási szokásaimon, különben is részeg, nem mintha bánná. Magamhoz veszek egy pohár vizet, ahogy leülök az ágyra. Aludhatnék a kanapén, de nem igazán szoktam hozzá. Emlékszem azokra a partikra, ahol mindig a földön vagy az asztalon aludva végeztem. Ó, Istenem, és a lányok. Emlékszem a lányokra. Ez az egy dolog hiányzik, amikor turnén vagyok, meg persze hiányzik Anglia is és a családom. Sosem mehetek el azokra az egyetemi bulikra, pedig imádom őket. Mindig sokat nevetünk és sok szép csaj van körülöttünk.
Felállok, megragadom Samanthát és arrébb tolom a saját részére az ágynak. Leülök, miközben nézem őt. Annyira ártatlannak tűnik és megsajnálom, amiért fejfájásra fog ébredni holnap. Nem lennék a helyében, az első másnaposság mindig a legrosszabb.
Bebújok a paplan alá és lekapcsolom a lámpát, érzem, hogy ficánkol. Lehunyom a szemem, figyelmen kívül hagyom őt, de még mindig mozgolódik, úgyhogy felkapcsolom a lámpát és felé fordulok, hogy lássam, mi a baja. Motyog valamit, amit nem értek, mire hirtelen feláll. Csukott szemekkel sétál át a szobán.
- Samantha? - kérdezem, de nem válaszol. Én is felállok és utána megyek, de csak eltol magától még mindig lehunyt szemekkel. A vécéhez sétál és bezárja maga mögött az ajtót. Megnevettet. Most alvajáró vagy csak túl fáradt ahhoz, hogy kinyissa a szemét?
Pár perccel később visszajön a szobába, most már nyitva vannak a szemei, miközben az ágyat keresi. Felülök az ágyon és nagyra nyílt szemekkel nézem őt.
- Minden oké? - kérdezem meglepően lágy hangon.
Megugrik, és nagy szemekkel néz rám, majd megrázza a fejét.
- Rosszul vagyok - nyafog. Mindenembe beletelik, hogy ne röhögjem el magam.
- Feküdj vissza, majd elmúlik az érzés - mondom neki, most már szigorúbb hangon, amit akkor használok, ha az emberekkel el akarom hitetni, hogy nem törődöm velük.
Bólint és bebújik a takaró alá. Megvárom, míg a légzése egyenletes lesz ismét és én is visszafekszem.
Lekapcsolom a villanyt és veszek egy mély levegőt, rápillantok, mielőtt lehunyom a szemem.
- Köszönöm, Harry - suttogja váratlanul.
Nem válaszolok, mert nem tudom, mit válaszoljak. Jelent nekem valamit, hogy azt mondta, köszönöm. Valójában, többet jelent, mint amennyit megengedek magamnak. Elfordulok, és a sötétben bámulok magam elé. Nem vagyok hozzászokva, hogy az emberek köszönetet mondanak nekem. Mindig én vagyok a rossz fiú, a fiú, aki megdugja a lányokat, és a fiú, akit úgy képzelnek el, mint egy hímringyó. De mi rossz van a szexben? Megvonom a vállam, miközben próbálok koncentrálni az alvásra. Samantha halkan horkol ismét és örülök, hogy elaludt. Sajnálom, hogy ennyire lerészegedett. Próbálok elaludni, de a ma történtek nem mennek ki a fejemből. A gondolat, hogy megcsókol valakit, a gondolat, hogy visszautasítja az ajánlatom a táncra. És Linda. Mindig engem akar, könnyű őt megkapni. Nem is kell érte küzdenem. Sosem kellett küzdenem egyik lányért sem, mindig engem akartak. Futnak utánam, és csak választanom kell közülük egyet. Ez az egyik dolog, amit szeretek abban, hogy híres vagyok. Szeretem, hogy kiválaszthatom, kit akarok elvinni egy éjszakára. Tudom, hogy utálnak emiatt, de túl fiatal vagyok, és csak jól akarom érezni magam. Sóhajtok. Leszámítva ezeket, még mindig hiányzik, hogy szeressenek. Utálom, hogy olyan után sóvárgok, aki nem azért akar engem, hogy híres legyen. Néha magányos vagyok. Sosem mondtam el ezeket senkinek, jó vagyok ilyenek elrejtésében. Még a rajongók sem jönnek rá, mikor magamra veszem a hamis mosolyt és úgy teszek, mintha boldog lennék. Ismét sóhajtok, ahogy anyára gondolok. És a nővéremre. Hiányoznak, és azt is tudom, hogy én is nekik. Az egyetlenek, akikre mindig számíthatok, boldoggá és szomorú tesz, ahogy rájuk gondolok, de ez mindig segít elaludnom.