Unexpected - Magyar

40.Fejezet

Samantha szemszöge

Korán felkelek az ébresztőóra hangjára és még csak ki sem tudom nyitni a szemem. Mennyit is aludtam? Három, négy órát? Átfordulok a másik oldalamra, ahogy Harrybe ütközöm. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy ugyanabban az ágyban fekszik, mint én. Motyog valamit, miközben sikerült kinyitnom a szemem és rá néznem. Haja kócos, mint mindig, szája résnyire van nyitva, és legnagyobb meglepetésemre, kezei össze vannak fonva a mellkasa előtt. A meztelen mellkasa előtt. Még ellazult karjain is látszik képzett bicepsze. Sóhajtok, mielőtt letolnám a takarót magamról és felállnék. Körbesétálok az ágy körül az éjjeliszekrényéhez, hogy kikapcsoljam a telefonján az ébresztőt. Majd felkeltem, mikor én elkészültem, úgysem kell neki annyi idő, mint nekem.

Sikoltok, mikor hirtelen felugrik, megragadja a derekam és magára húz az ágyon. Azonnal rám mászik és mosolyog, azzal a gyönyörű mosolyával.

- Sose bámulj rám, mielőtt elmész, oké? - suttogja rekedtem, mire az orrom ráncolom. - Mi az? - kérdezi és lenéz.

- A leheleted - nevetek és kezét a szája elé teszi.

- Sajnálom, a tegnapi után... Istenem - ugrik ki az ágyból és mélyet sóhajtok.

Harry azonnal a fürdő felé megy és hallom, hogy megnyitja a csapot és fogat mos. Halkan nevetek, néha nagyon aranyos tud lenni. Csak le akarok feküdni ismét, mikor hallom, hogy Harry felém fut, és az ágyra ugrik.

- Nem-nem, nem mész sehová - nevet és visszahúz magához.

- De azt hiszem, mennünk kéne az arénához vagy egy másik koncertre? - kérdezem, mire a fejét rázza.

- Szabadnapunk van, hogy felejtheted el ezt mindig? - kuncog, de én csak a szemem forgatom.

- Oké, akkor aludjunk, fáradt vagyok - sóhajtok. Harry kuncogni kezd.

- Szerinted az oké, hogy felébresztesz, azt mondod, hogy büdös vagyok, és utána csak visszafekszel aludni? - szorítja meg a csípőm, mire sikoltok.

Még mindig nem felejtettem el mindent, ami korábban történt. Őszintén, fogalmam sincs, mit gondoljak rólunk. Hinni akarok neki és ez nagyon jól esik, tudni, hogy ennyi minden apró részletet fedezett fel rajtam és minden, amit mondott. Azt mondta, szeret. Még csak a gondolatára is összezsugorodik a gyomrom.

- Nem tarthat ilyen sokáig válaszolni egy nemmel, ugye? - Harry megzavarja a gondolataim, ahogy elfordulok.

- Hagyj aludni - nyafogok.

Harry sóhajt, ahogy visszaesik a matracra mellém.

- Unalmas vagy - suttogja, és reggeli hangja keveredik az angol akcentusával, ami az őrületbe kerget.

- Részeg vagy - ellenkezem.

- Nem is... vagyis, nem annyira, mint voltam... Nem, nem vagyok részeg - motyogja Harry, mire nevetek.

A testem fel-le ugrál, miközben nevetek és hirtelen megérzem Harry kezeit a hasamon. Nem fordulok meg, de óvatosan pólóm alá viszi kezeit és libabőrös leszek. Az övére rakom a kezem és kényszerítem arra, hogy hagyja abba, de ő csak kuncog.

- Sam? - suttogja egyenesen a fülembe, leheletétől kiráz a hideg és a gyomrom szaltózik minden alkalommal, mikor Samnek hív.

- Hmm - motyogom.

- Megfordulnál, kérlek? - könyörög, reggeli hangja pedig lassan eltűnik. Így már könnyebb rá figyelnem.

- Miért? - kérdezem, ahogy szívem nagyon gyorsan ver és remélem, hogy nem hallja.