Unexpected - Magyar

6.Fejezet

Egyenesen a zuhanyzóhoz megyek, és mint mindig, a meleg víz kitisztítja a fejem és segít ellazulni. Fogalmam sincs, Harry miért idegesített ennyire, de a tény, hogy még Bailey is azt hiszi, van közöttünk valami annak ellenére, hogy nem is ismerem, még jobban feldühített.
Hallom a lányokat a lakosztályunk nagy nappalijában beszélgetni, de úgy döntök, hogy lefekszem az ágyra és olvasok, mielőtt elaszom. Nincs sok kedvem kimozdulni ma, inkább tökéletesen kipihent akarok lenni a holnapi koncertre. Minden alkalommal, amikor rá gondolok, a gyomrom összezsugorodik és ideges leszek.
- Hé, Samantha - szól Danielle a külső szobából.
- Igen? - válaszolok csöndesen, remélve, hogy nem fog bejönni.
- Most indulunk... és ezek szerint nem tartasz velünk? - Danielle kérdezi óvatosan.
- Nem, nem megyek, de érezzétek jól magatokat - motyogom, majd minden szó nélkül kimegy a szobából.
Hallom, hogy becsapják az ajtót és egy sóhaj hagyja el a számat pár csendes pillanat múlva. Úgy döntök, hogy felhívom anyát és beszámolok neki az eddigiekről, kivéve a tényt, hogy a One Directionnel turnézok a balett társulat helyett, természetesen.
Örülök, hogy hallom a hangját a vonal túlsó végéről, még akkor is, ha néha nem könnyű elbírni vele.
- Szia, anya.
- Kincsem, hogy vagy? Minden oké? Miért hívsz ilyen későn? - kérdezi, és az aggódó hangja kissé mérgessé tesz.
- Minden tökéletes, anya, most értem vissza az utolsó próbánkról a koncert előtt - válaszolom. Óvatosnak kell lennem, hogy ne említsem előtte a többieket. Tényleg el akarom neki mondani, de inkább ellene döntök, nem hiszem, hogy lányok sikítanak a hotel előtt, amelyben a balett társulat száll meg.
- És hogy ment? Tanultál valami újat? - kérdezi, és hangja kíváncsiságot mutat.
- Igen, anya, sok új dolgot tanultam, lenyűgöző, egyszerűen imádom - mondom és ügyelnem kell, hogy nyugodt maradjak.
Tényleg sok új dolgot tanultam, de teljesen mást, mint amit anya elvárna tőlem.
- Jól hangzik, örülök, hogy jól érzed magad. Édesem, mennem kell, de hívj holnap is, oké?
- Igen, anya - válaszolom, mire bontja a vonalat.
Lerakom a telefont az asztalra. Mindig is a karrierem érdekelte, komolyan, soha nem voltak igazi barátaim, mert nem engedett semmit az edzéseken és tanuláson kívül.
Lassan állok fel, megragadom a telefont megint és kisétálok a szobából. A nagy kanapéra ülök a nappali közepén és bekapcsolom a tévét. Szörfölök a különböző csatornák között, fogalmam sincs mit nézzek, amikor a telefonom rezegni kezd az előttem lévő asztalon.
A képernyőn egy üzenet van egy ismeretlen számtól. Kíváncsiságból megnyitom, és majdnem megáll a szívem, ahogy végigolvasom a szöveget.
„Sammy, hiányolunk. Reméltem, hogy valami szexi ruhában látlak azok helyett, amit mindig viselsz. Érted menjek?"
Újra és újra elolvasom az üzenetet, csak egyetlen lehetséges jelölt van, aki ilyen esemest küldene. Harry. Remeg az ujjam, ahogy próbálom eldönteni, hogy válaszoljak-e vagy se. Amint el akartam rakni a telefont, egy újabb üzenetet kaptam.
„Válaszolj,Sammy, tudom, hogy ezt olvasod. Várunk rád."
A szívem hevesen ver, ahogy lehunyom a szemem és próbálok egyenletesen lélegezni. Gyorsan lezárom a telefonom és elrakom, majd kikapcsolom a tévét és visszasétálok a szobámba. Az éjjeliszekrényre rakom a készüléket és kikapcsolom. Nem fogok ezekre az üzenetekre válaszolni, mégis kinek képzeli magát? Tudom, hogy sok lány akarja őt, de én nem vagyok olyan. Undorodom attól, ahogy viselkedik, kimozdulni és partizni sem akarok velük.
Visszafekszem az ágyra, megragadom a könyvem és ismét olvasni kezdek. A kedvenc könyvem, a Kedves John, amit most olvasok harmadszorra és még mindig tudok sírni, mikor szomorú részhez ér a történet. Megmutatja az igaz szerelmet, hogy milyen erős lehet, de mindaz mit sem ér, ha két ember nem nyitja ki a száját és beszél egymáshoz.
Magával ragad a könyv és mire elalszom, a mellkasomra esik.
***
Az éjszaka közepén hangokra ébredek, amik az előszobából jönnek.
-Oh, a francba Roxy, ráléptél a lábamra.
- Shh, maradjatok már csöndbe.
- Istenem, forog velem a világ, még egyenesen se tudok járni.
Hallom a lányokat beszélgetni és mindenre koncentrálok, amit mondanak.
- Dani, Liammel annyira cukik vagytoook - gügyögi Linda és mosolygok. Igaza van, tényleg aranyosak együtt.
A lépéseik egyre hangosabbak lesznek, az ajtóm felé sétálnak, illetve a konyhába.
- Bailey? - Linda kérdezi. - Láttad ma este Harryt?
- Igen - mondja Bailey, és a szívem hevesebben kezd verni. Közelebb mászom az ágyam végéhez, a könyvem az éjjeliszekrényre helyezem. Halkan nevetek, tényleg bealudtam, miközben olvastam.
- Szerintem furcsa volt ma - szólal meg Linda. - Még sosem volt körülötte ennyi lány.
- Tudom - hallom Baileyt és most teljesen másmilyen a hangja. - Úgy tűnt, zavarja valami, egész este a telefonját bámulta - gügyögte.
- Szerintem csak különc volt - nevet harsányan Linda.
- Mindig különc - válaszol Roxy, az ő hangja teljesen normális a többiekéhez képest.
- Igen, de az én különcömnek kellene lennie - motyogja Linda, mire a tágra nyílik a szemem meglepettségemben.
- Menjünk aludni, részeg hölgyek. - gúnyolja ki őket Danielle és hallom a lépéseiket távolodni az előszobából. Becsapják az ajtót és mindenki eltűnik a saját szobájában.
Az ágyamra fekszem, és a plafont bámulom. Ezek a lányok részegek az első koncertünk előtt és épp most hallottam meg, ahogy beszélgetni Harryről. Sokkal jobban szereti a nőket, mint hittem.
Felállok, kimegyek a konyhába, hogy igyak egy kis vizet, de látom, hogy ég a villany. Ahogy bemegyek, látom Baileyt a hűtő előtt állni és mindent megenni, amit ott talál.
- Szia, Bailey - mondom, mire ugrik egyet a hangomra. Gyorsan megfordul.
- Oh, Istenem, jól megijesztettél, te szörnyeteg - nevet.
Láttam rajta, hogy hihetetlenül részeg volt, a szemei pirosak voltak és a haja is kócosan állt. Zihált volt az egész lány.
- Jól telt az este, mi? - kérdeztem tőle, miközben töltöttem egy pohár vizet és leültem az asztalhoz, a hűtővel szemben.
- Legjobb este - mondja, bár kissé összefolynak a szavai. - Annyi helyes srác van itt, hogy az egyszerűen őrület. Velünk kellett volna jönnöd, tényleg kimaradtál a jóból - mondja teli szájjal, mire ismét felém fordul. Vicces mozdulatokat csinál a kezeivel.
- Legalább kipihent leszek a holnapi koncerten - mondom, majd felállok és visszamegyek a szobába.
- Hé, Sammy - nevet Bailey, mire megfordulok ismét. - A fiúknak hiányoztál az este.
Visszatartom a lélegzetem, ahogy nézem őt támolyogni. - Azt meghiszem.
Csendben nevetgélve megyek vissza a szobámba.