Unexpected - Magyar

44.Fejezet

Samantha szemszöge

Sikoltok, ahogy valaki keményen meglök oldalról és megbotlok a másik irányba. Továbbra is Harry mögött sétálok. Le van hajtva a feje és próbál gyorsan haladni. Csak a sikítozó lányokat hallom és a férfihangokat, akik hülye kérdéseket kiabálnak Harry felé. Gyorsabban megy, és már nem bírom őt követni. Könnyek jelennek meg a szememben, de beharapom az ajkam és a járásra koncentrálok, miközben a földet nézem. Mélyen behúzom a nyakam a kabátomba és felemelem a vállam. A lesifotósok kezdenek érdeklődést mutatni felém, ahogy engem filmeznek és mikrofont tolnak az arcomba, miközben kérdésekkel bombáznak.

- Milyen volt a randid Harryvel?

- Most akkor hivatalosan együtt vagytok?

- Mi van a barátoddal, Harry Stylesszal?

Próbálom nem feléjük fordítani figyelmem, de nem megy könnyen. A kérdéseket udvariatlan hozzászólások követik a ruhámról, amit viselek, ahogy kinézek. Egy gombóc jelenik meg a torkomban és csak el akarok tűnni olyan messzire, amennyire lehetséges. Harry továbbra is sétál és a lányok gyakorlatilag leszedik róla a kabátját és próbálják megállítani. Egyszerűen nem vesz tudomást róluk és továbbra is előremegy, ezzel engem is semmibe véve. Fáj, ahogy erre gondolok és már bánom, hogy nem jött velünk egy testőr sem. Azt is bánom, hogy az autót ennyire messze parkoltuk le.

Néhány lány közelebb jön hozzám és a villanó fényektől nehezen látom az útvonalat, ahol mennem kell. A lányok fura szavakat kiabálnak rám, és tényleg örülök, hogy nem értem, mit mondanak. Csak tovább megyek, próbálok nem rájuk figyelni és tettetni, hogy erős vagyok.

- Hé, ribanc, ne tégy úgy, mintha híres lennél - kiabálja egy lány, mire felnézek.

Egyenesen a szemébe nézek, ahogy ellök, és a földre esek. Sikoltok, és a csapat elsétál felettem nevetve. Nem tudom visszatartani a könnyeim most már, ahogy lassan felkelek. A csapat lányra nézek, akik ismét Harryt próbálja követni.

- Úgy tűnik, Harryt sem érdekled - mondja az egyikük, és ez fáj.

Az igazat mondja, és ez fáj. Nagyon fáj. A könnyek lecsorognak az arcomon, ahogy lábra állok ismét és tovább megyek. El kell jutnom a kocsiig és megmondani Harrynek, hogy tegyen ki valahol Bailey közelében. Komolyan végeztem mindennel.

- Miért jársz olyan furán? - kérdezi egy másik lány.

Miután elestem, a lábam nagyon fáj és a fotósok nevetnek. Valószínűleg csináltak egy csomó képet rólam, ahogy a földön fekszem.

Nem válaszolok, inkább megpróbálok elsiklani a fájdalom felett és tovább megyek.

- Egy ribanc vagy - kiabálja valaki elég hangosan és tudom, hogy rám értették, fel sem kell néznem.

A földet bámulom, könnyek folynak le az arcomon, ahogy abban reménykedek, hogy hamarosan vége lesz ennek.

Hirtelen érzem, hogy valaki megragadja a karom, de hamar reagálok és el akarok húzódni.

- Shh, én vagyok - suttogja Harry rekedten a fülembe, ahogy közel húz magához és körém rakja kezeit.

Azonnal megnyugszom kissé, ahogy megérzem erős karjait körülöttem, és megpróbál keresztülvezetni a kiabáló lányokon. A vakuk megőrülnek és a lányok undorító dolgokat kiabálnak. Túl kimerült vagyok, hogy kiszabaduljak Harry öleléséből és megmondjam neki, hogy hagyjon békén, miután magamra hagyott. Ehelyett elrejtem az arcom a kabátjába és megbízom benne. A lányok megpróbálják Harryt elhúzni tőlem, húzgálják a kabátját, nadrágját. Harry vállába zokogok, ahogy próbál a lehető legközelebb lenni hozzám. Pár perccel később elérünk az autóig. Harry kinyitja az ajtót és tesz róla, hogy biztonságosan be tudjak ülni, mielőtt bezárja az ajtókat és megpróbál a kocsit megkerülve az ő ajtajához eljutni. Lassan felnézek, és megtalálom tekintetemmel egy villanó fényekkel teli tömegben és lányokkal körül véve, akik azt akarják, hogy megálljon. Mérgesnek tűnik, de még mindig hamis mosolyra húzza száját. Keresztültolja magát a tömegen, a lányok még mindig a kabátját húzgálják, és úgy tűnik, nem tud se előre, se hátra mozdulni. Hirtelen gyors mozdulatot tesz, lehúzza magáról a kabátját és majdnem az autónak ugrik, ahogy kinyitja az ajtót, beugrik a kocsiba és ismét bezárja az ajtókat.