Unexpected - Magyar

14.Fejezet

Az ajkai kényszerítenek, de nem olyan rossz érzés, mint amikor először csókolt meg. Érzem, ahogy szorítása erősödik a csípőm körül és megpróbálom még egyszer ellökni őt magamtól, de nem hagy. Ajkai enyémen mozognak, és lassan feladom, behunyom a szemem és hagyom, hogy csókoljon. Belemosolyog a csókunkba és valójában kezdem megkedvelni az érzést, ahogy csókol. Visszacsókolom, mire enged szorításából. Még mindig fogva tart ajkaival, ahogy érzem a nyelvét óvatosan simogatni. A csípőmre teszi kezeit és belemarkol még egyszer, mire egy halk sikoly hagyja el a szám, és lehetősége nyílik, hogy a nyelve átlépjen az ajkaimon. Mentolos az íze és hirtelen nem gondolok arra, mit csinálok, ahogy karjaimat a nyakához viszem, és lassan magamhoz húzom. Lassan és óvatosan harcolunk egymás ellen, és Harry ajkait egy nyögés hagyja el, ami visszavezet a valóságba és ellököm magamtól ismét. Mit is gondoltam? Nem csókolhatom meg csak úgy. Hátralép egyet és rám néz, mosolyog, ahogy ujjaival végigszánt az ajkaimon.
- Sokkal jobb az ízed, mint gondoltam - suttogja rekedtes hangján, és engem kiráz a hideg szavai hallatán.
A szívem olyan gyorsan ver, hogy félek, hogy meghallja. A csók nem is volt olyan rossz, valójában tetszett. Épp most csókoltam meg Harry Stylest, a fiút, akit minden lány a világon meg akar csókolni. Amint ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, megpróbálok távolodni tőle, de megragadja a karomat és egy helyben tart, a szemeimbe néz.
- Ennyire rossz voltam? - kuncog.
Nem tudok válaszolni, még mindig forog körülöttem a világ. Még sosem éreztem ilyet, ezért nem tudom, hogyan viselkedjek.
- Hmm? - Harry ismét nekem dől.
Megrázom a fejem, mire halkan nevetni kezd. Még mindig a szemembe néz.
- Gondoltam - mosolyog. - Akarsz sétálni egyet?
Bólintok a szavaira, majd megfogja a kezem és a folyó felé vezet. Még mindig képtelen vagyok beszélni, a gyomrom minden létező irányba összecsavarodik és a gondolataim az őrületbe kergetnek.
- Szóval Amerikából jöttél, ugye? - kérdezi, miközben a kis úton megyünk a folyó mellett.
- Igen, onnan - válaszolom, és próbálom nem mutatni, hogy mennyire remeg a hangom.
Elengedi a kezem és rám néz, ahogy egymás mellett sétálunk.
- Félsz tőlem?
- Neeem - rázom meg a fejem, talán egy kicsit túl gyakran, mert kuncogni kezd.
- Én angol vagyok - mondja és halkan nevet.
- Tudom - motyogom, de nem nézek rá.
- Amikor először megláttalak, már akkor kedveltelek - mondja néhány másodperc csönd után, és megfagyok a szavai hallatán.
Annyira veszélyesnek hangzik, olyan másnak. Nem szoktam hozzá, hogy a fiúk így beszéljenek hozzám.
- Tetszik, ahogy mozgatod a csípődet - mondja.
- Oké-oké, azt hiszem, itt az idő, hogy visszamenjünk. - Megállok és megfordulok. Túl sok az, ahogy beszél hozzám és nem tudok ezzel most hogyan megbirkózni, még mindig az jár a fejemben, ahogy az előbb megcsókolt.
Harry megint kuncog és mellém sétál.
- Nem mehetek vissza arra, amerre te mész, az emberek fel fognak ismerni - mondja és bólintok.
Egy szó nélkül elhagy és kiveszem a telefonom a zsebemből, hogy megtudjam merre kell visszamenni a hotelhez. Örülök, ahogy elérem a hotelt pár perccel később és egyenesen felsétálok a szobámba.
Miután kinyitottam az ajtót, levetkőztem és a zuhany felé indulok. Gyorsan lezuhanyzok, és mikor kilépek a fürdőből, hallom, hogy valaki kopog az ajtón. Egy törülközőt tekerek magam köré és kinyitom az ajtót.
Harry nagyra nyílt szemekkel néz rám és végigmér.
- Szent szar - morogja és be akarom csukni az ajtót, de beljebb lép egy lépést.
- Ne - mondja, és a szemembe néz. - Senki sem kapott rajta, hogy visszajöttem a hotelhez, úgyhogy akarsz valamit enni lent? - int a fejével az előtér irányába, mire megrázom a fejem.
- Késő van és aludni akarok - sikerül kinyögnöm. Harry megint nevetni kezd.
- Szobaszerviz? - kérdezi kiskutyaszemekkel.
- Nem vagyok éhes - mondom.
- Legalább én rendelhetek valami kaját? - kérdezi.
- Amit szeretnél. - Mosolygok azon, hogy mindig megkapja, amit akar. Be akarom zárni az ajtót, de még beljebb jön a szobába.
- Oké, jó, de mit kellene rendelnem?
A zavart kifejezés az arcomon biztos elárulta Harrynek, hogy mire céloztam és nagyon lassan nyitja ki a száját és magyaráz:
- Nem szeretek egyedül enni és mindenki szórakozni ment.
Lassan megértem, mire gondol és feladom.
- Oké, ehetsz itt, de át kell öltöznöm - mondom halkan, mire mosolyogni kezd.
Visszamegyek a szobámba és felveszek egy shortot és az alvós pólóm. Nem érdekel, mit fog gondolni Harry az összeállításomról. Kiszabadítom a még vizes hajam a törülközőből és a jobb vállamra söpröm. Mire visszatérek a nappaliba, Harry már a nagy kanapén fekszik és tévét néz.
- Jól nézel ki - mondja, mikor belépek a szobába.
- Mit kérsz inni? - kérdezem, nem törődve azzal, hogy éppen stíröl.
- Semmit, rendeltem szobaszervizt, emlékszel? - kuncog és bólintok, leülök a nagy székre, távol tőle. - Nem látod a tévét, ha ott ülsz - motyogja, miközben a csatornák között keresgél.
- Ki mondta, hogy nézni akarom? - gúnyolódom, és azonnal megbánom a szavaim, ahogy felemelkedik a kezeivel és összeráncolja a szemöldökét.
- Ohh - mondja, mire elpirulok.
- Nem, nem úgy értettem - hadarom és nevet.
Ismét boldognak hangzik, sokkal másabb, mint mikor a rajongóival beszél vagy mikor a csapat többi tagjával. Most igazán boldog.
***
Harry felugrik, miután halljuk, hogy valaki kopog az ajtón és kinyitja azt. A szobába hoz valamilyen tányért, és még egy üveget, ami úgy néz ki, mintha bor lenne. Visszaül a helyére és rám néz.
- Biztos, hogy nem akarsz enni valamit? - motyogja teli szájjal - Ez szenzációs - nevet.
- Nem akarok semmit, köszi - válaszolom és kuncog. - Mi az?
- Semmi, csak lányok és az ő aggódásuk, hogy elhíznak - mosolyog és ismét a tévére koncentrál. Megrázom a fejem a szavaira, tényleg nem ismer engem. Imádok enni és nem vagyok olyan, aki fél attól, hogy elhízik. Egyszerűen csak nem vagyok éhes most, vagy talán csak nem akarok Harryvel enni, vagy inkább nem akarom, hogy Harry akarata érvényesüljön. Ismét a csókra gondolok, ahogy nézem Harryt, miközben eszik. Ahogy a nyelvével megnyalja rózsaszín ajkait. A szívem azonnal gyorsabban kezd verni és gondjaim akadnak a lélegzéssel, úgyhogy inkább másfele nézek.
Amint befejezi, visszadől a kanapéra és a lábait felrakja az asztalra előtte. Összehúzom a szemöldököm a viselkedése láttán, de inkább nem szólok semmit. Magához veszi a bort és tölt két pohárba, mielőtt átnyújtaná az egyiket nekem.
- Nem, köszönöm - válaszolom udvariasan, de nem veszi el a kezét.
- Na, gyerünk, egy pohártól nem fogsz lerészegedni - nyafog és nevetnem kell az arckifejezésén. Tényleg elragadóan néz ki, mikor úgy viselkedik, mint egy kisgyerek.
- Egy pohár - mondom neki komolyan, és bólint.
Összekoccintjuk a poharainkat és megfordulok, hogy lássam, mit néz a tévében.
- Szex és New York? - kérdem meglepődve és megvonja a vállát.
- Szeretem - mondja és nevetek.
- Fura vagy.
Ismét vállat von, én pedig úgy maradok és nézem a tévét.
- Tudod, egyszerűbb lenne, ha mellém ülnél, innen jobban látod a tévét - javasolja, és látom, hogy egy játékos mosolyra húzza a száját. Még egyszer az ajkaira nézek, még sosem láttam ilyen tökéletesen rózsaszín ajkakat. Feladom, és megkerülöm az asztalt, mire átcsúszik a kanapé másik végébe, hogy helyet hagyjon nekem. Próbálom kényelembe helyezni magam, miközben minél kevesebb helyet próbálok elfoglalni, hogy ne kerüljek semmilyen tesi érintkezésbe Harryvel.
Hallom, hogy kuncog, de nem törődöm vele. Már hozzászokott a lányok társaságához, de én nem. Nem érzem magam feloldódva mellette a szobában. Látom, hogy engem néz, ezért megpróbálok a tévére koncentrálni.
- A Szex és New York arra van - emlékeztetem egy pár perccel később, miután még mindig engem néz.
- Uhm, igen, tudom - motyogja és kortyol a borából. Mindketten folytatjuk a sorozatot, de meg tudom mondani az arckifejezéséből, és abból, hogy nem nevet egyik vicces résznél sem, hogy nem is igazán figyel a tévére.
- Nem akarsz holnap elmenni? - kérdezi hirtelen, és megugrom, ahogy szavai visszahoznak a valóságba.
- Uhm, nem tudom - válaszolom, de még mindig nem nézek rá.
- Szabadnapunk van, úgyhogy azt csinálunk, amit akarunk - mondja, és örülök, hogy végre valaki elmagyarázza, mit jelent itt a szabadnap.
- Mit értesz azalatt, hogy „elmenni"? - nézek rá.
- Mint vásárolni, vagy fagyizni és bujkálni a rajongók elől - viccel és nevetek, mert valójában, tényleg bujkálnia kell a rajongói elől.
- Igen, oké - válaszolom, anélkül, hogy átgondolnám.
- Édes - kiabálja suttogva és kuncogok. Még mindig egy kisgyerek. Meglepődöm, hogy milyen gyorsan tud változni a hangulata: egyszer aranyos és gyerekes, máskor pedig mérges és veszélyes.
Ránézek, ahogy a tévét bámulja megint. A göndör fürtjei mindenhol ott vannak a homlokán, és az, ahogy oldalra rázza őket vagy hátratolja, imádni való. Az arca most lágynak tűnik, de emlékszem még, milyen volt, mikor mérges volt. Tudom, hol bukkannak fel mindig a gödröcskéi és ajkai kissé nedvesek, mert a nyelvével mindig megnyalja őket. Egy fehér pólót visel, ami majdnem láthatóvá teszi a tetoválásait Hagyom, hogy a tekintetem a kezén levándoroljon, amivel a boros poharat fogja. Annak ellenére, hogy nem is erősen fogja, látom az izmait és ereit kidülledni a kezén. Azon csodálkozom, hogy mennyivel lehetnek nagyobbak az enyémeknél. A tökéletesen hosszú lábaira csőnadrágot húzott, és mint mindig, most is azokat a fura barna csizmákat viseli. Nézem őt pár percig, ahogy mosolyog valamin a tévében, és látom a fogait. Nagyon fehérek és tökéletesen illenek az arcához.
- Kibámultad magad? - kérdezi, mire meghökkenek. Nem tudom, miért pirulok el a szavaira, nem akarom, hogy azt higgye titokban őt néztem. Nem akarom, hogy tudja, valójában nem utálom, mint ahogy nemrég mondtam neki. Kuncog, miközben felém fordul.
- Tetszik, amit látsz, Sammy? - gúnyol és kiegyenesedik, csak hogy megmutassa tökéletesen izmos felsőtestét. Még a világos pólón keresztül is meg tudom mondani, hogy tökéletesen lebarnult és az izmai is láthatók.
A földet nézem és rekedten nevet. Ez a másik dolog, amit kedvelek benne. A rekedt hangja, ahogy lassan beszél és néha idegesítő is, de van valami a hangjában, ami megragad, amitől nem tud leállítani abban, hogy rá hallgassak.
- Ne hívj Sammynek - mondom pár pillanattal később, csak azért, hogy lássam őt nevetni.
- Oké, Sammy - válaszolt és az ajtóra mutatok.
- Tudod, hol találod az ajtót.
- Oké-oké, bocsi - nyafog és most én nevetek.
Amint befejeződik a Szex és New York, felállok és a konyhába rakom az üres tányért és poharakat.
Harry még mindig a kanapén fekszik, most az egészet elfoglalja.
- Nincs kedvem aludni - mondja, de közben ásít.
- Hát, ez az én szobám és én fáradt vagyok - mondom neki.
Lassan áll fel és az ajtóhoz megy, én pedig mögötte sétálok és a szívem egyre erősebben ver. Nem tudom, miért leszek ideges amiatt, hogy jó éjt fog kívánni. Kisétál az ajtón, és megfordul.
- Akkor holnap? - kérdezi.
- Igen, holnap - bólintok.
- Mikor jöjjek érted? - mosolyog rám és a zsebébe csúsztatja kezeit.
- Kész leszek, uhm, kilenc körül - mondom neki, mire bólint.
- Oké, akkor jó éjt. - Egyik lábáról a másikra áll kínosan, én pedig felemel a kezem.
- Jó éjt.
Megfordul és lesétál a folyosón, ahogy hallom a telefonját csörögni. Kimegyek a szobából, hogy lássam, ahogy felveszi a telefont.
- Szia, Linda - mondja, és a mellkasom összeszorul. Linda. Teljesen elfeledkeztem róla. Ugyanabban a szobában alszanak ma éjjel. Gyorsan visszamegyek a szobámba és becsukom az ajtót, mielőtt a fürdőbe megyek, hogy fogat mossak.
Linda. Linda. Linda. Teljesen elfeledkeztem róla.