Unexpected - Magyar

61.Fejezet

Samantha szemszöge

- Szeretlek - motyogja ajkaimra, és szavai hallatán elmosolyodom.

Nem számít, milyen gyakran mondja ki, mindig megjelennek a pillangók a gyomromban, és úgy tűnik, hogy sokkal erősebbek, mint valaha.

Az étel nagyszerű volt és máris érzem az alkoholt a fejembe szállni, miközben Harry szemeibe nézek. Visszamosolyog, elbűvölő, mint mindig, és hatalmas kezeivel megfogja az enyémeket, majd gyengéden megszorítja.

- El kell mennem a mosdóba - mondom pár pillanattal később és Harry bólint. - Mindjárt visszajövök.

Óvatosan állok fel, és igen, uh, az alkohol elárasztja a testemet. Harry rendelt még egy üveg bort és ízlett, meglepő, de ízlett. Ó, Istenem, koncentrálnom kell, hogy egyenesen tudjak járni. Pár lépés után el is érem a mosdót és egyenesen besétálok. Egy pillantás a tükörbe elárulja, hogy a fejembe szállt az ital, arcom kipirosodott és a szemeim is furán vörösek. Egy kis vizet fröcskölök az arcomra, veszek néhány mély levegőt, mielőtt kisétálnék a szobából ismét. Nem is vettem észre a férfiakat, akik a mosdó környékén álltak, de amikor kisétálok, felismerem őket. Néhány engem néz, mire félénken elmosolyodom és tovább megyek. Már látom az asztalt, ahol Harry vár rám.

- Hova mész, gyönyörű? - Valaki megfogja a karom és közelebb húz magához.

Próbálok megfordulni, csak hogy lássam, ki az, de nem látom az arcát a férfinak.

- Épp vissza akartam menni a b-barátomhoz - dadogom, talán a sokk miatt, de lehet, hogy csak az alkohol hatása.

- Nos, ő várhat, gyere és igyál egyet velünk. - Végre megfordít és meglátok egy jóképű fiatalembert, fekete hajjal.

Úgy néz ki, mint aki nem borotválkozott már napok óta, de valójában jól áll neki, nem ápolatlan. Egy bőrkabátot visel és gyűrűk vannak az ujjain. Lassan az egyik asztalhoz tol. Még látok pár srácot, és ismét visszafordulok hozzá:

- Most már tényleg mennem kell, örülök, hogy találkoztunk - lököm le a kezét a vállamról és megteszem az első lépést.

- Nem hinném, hogy most kell menned - mondja durván és visszahúz. - Már rendeltem italt - mosolyog. Szexi félmosoly, de nem éri el a szemeit, és kezdek kissé félni.

Bárcsak Harry keresne és utánam jönne. Egyáltalán nem érzem magam jól és vissza akarok menni, hogy leülhessek vele szembe, belebámuljak a gyönyörű zöld szemeibe, nézzem, ahogy megnyalja ajkait és megfogjam a kezét, mikor rám mosolyog.

- Itt is van - adja át a srác a feles poharat és óvatosan elveszem. - Rád - mosolyog és hozzákoccintja a poharát az enyémhez.

Bólintok, nem is tudom, mit tegyek, de megiszom a tequilát és lenyelem az undorító folyadékot.

- Nagyon köszönöm - bólintok ismét, lerakom a poharat az asztalra és halványan rámosolygok a srácra. - Most már visszamegyek a barátomhoz - jelentem be.

- Meg sem mondtad a neved - mondja, kezét a hátamra helyezi, és lassan csúsztatja lefelé.

- Samantha vagyok - dadogom, és egy hatalmas lépéssel arrébb megyek.

- Örülök, hogy megismertelek, Samantha - suttogja a fülembe. - Remélem, hamarosan találkozunk.

És ezzel gyakorlatilag ellökött magától, majdnem elbotlok a saját lábamban. Elbotorkálok az asztalhoz, ahol Harry már vár rám. Látom, ahogy végigszánt kezeivel a haján, hogy feldúlt.

- Mi történt? - kérdezi, amint leültem.

- Semmi, csak fel kellett frissítenem magam - nézek le a kezeimre.