Unexpected - Magyar

71.fejezet

Samantha szemszöge
Fáj a fejem, mikor végre képes vagy a szemem felnyitni, de gyorsan le is hunyom őket ismét. A fény a szobában túl erős. A párna alá dugom a fejem, és veszek néhány mély levegőt. Nem tudom, miért fáj ennyire a fejem, semmire nem emlékszem az elmúlt éjjelből, csak hogy elmentünk a filmbemutatóra Harryvel, veszekedtünk, és az este nagy részét egyedül töltöttem.
Észrevettem, hogy a hajam egy túlságosan is kócos kontyba van felfogva, és Harry egyik pólója van rajtam. Felugrok, megfordulok, de azonnal megbánom a mozdulatomat, amint érzem a fájdalmat a fejemben elhatalmasodni. A bal oldalamra pillantok, és látom, hogy Harry egyenesen a szemembe néz.
- Jobban érzed magad? - kérdezi, tekintete tele van aggódással, és nem értem, mi történt.
- Miért vagy itt? - kérdeztem tőle. Nem vagyok benne biztos, hogy mi történt tegnap éjjel. - Miért vagyok a te pólódban? Harry, mi történt? - kérdezem, mire lassan felül és megfogja a kezem, hogy közelebb húzzon magához.
Megpróbálom elhúzni a karomat, de a fejfájásom majdnem lehetetlenné teszi, hogy mozogjak vagy gondolkodjak.
- Hé, nyugodj meg. - A hangja nagyon rekedt, míg kissé közelebb mászom hozzá.
Hiányzott már, hogy mellette ébredjek fel, csak mert imádom a reggeli álmos hangját, jobban, mint bármit. Megfordulok, hogy a szemébe nézhessek, és halványan elmosolyodik Harry, mielőtt mindkét karját körém fonja és megölel.
- Mi történt, Harry? - kérdezem ismét.
Ránézésre tudom, hogy történt valami. Valami, aminek nem kellett volna, valami, ami nem volt előre eltervezve, és valószínűleg valami nagyon rossz.
- A múlt éjjel nagy részére nem emlékszem - nyafogok, mire megfogja a kezem és gyengéden megszorítja.
- Feküdj le, Sam. Hozok fájdalomcsillapítót, meg egy pohár vizet, és utána megpróbálok mindent elmagyarázni, oké? - Felugrik az ágyból, és már el is tűnik a fürdőben.
Harry mindössze pár másodperccel később tér vissza, kezében egy pohár vízzel. Odaadja nekem a pirulát, és ekkor döbbenek rá, hogy csak a bokszer van rajta. Egy pillanatra megállok, hogy ránézzek. Hiányzott, nagyon hiányzott, és a körülményekhez képest még mindig hevesen ver tőle a szívem.
- Köszönöm - suttogom, mikor sikerül végre a szemébe néznem.
- Semmiség - vigyorog. Lenyelem a tablettát, és majdnem az egész vizet megiszom hozzá.
Tudom, hogy engem néz, míg lefekszem és elrejtem magam a paplan alá ismét. Befekszik ő is az ágyba, és mellém telepedik. Harry megpróbálja magára húzni a takarót, de persze imád félmeztelenül lenni, és persze, hogy meg is szereti mutatni, ha csak megteheti.
- Elmondod, mi történt az éjjel? - kérdezem, immár harmadjára.
Túlságosan félek ránézni, félek a dolgoktól, amiket hallani fogok. Tényleg fogalmam sincs, mi történt, és azt sem tudom, hogy mi történt közöttünk Harryvel. De hirtelen ismét kedves velem, és pont úgy néz rám, ahogy azelőtt, hogy veszekedtünk. A szívem hevesen dobog, míg Harry megköszörüli a torkát és mélyebbre süllyed az ágyban. A legrosszabbra készítem fel magam.
- Jól vagy, ugye? - kérdezi Harry, és hangjától kiráz a hideg.
Lassan bólintok, de nem nézek rá.
- Oké, remélem is - teszi hozzá. Ismét megköszörüli a torkát, és végre elkezd mindent elmagyarázni.
Visszafojtom a lélegzetem, míg mindent elmesél, és szembefordulok vele, mikor megemlíti Johnt. És a tényt, hogy John bepróbálkozott már más lányoknál is, hogy ágyba csalja őket úgy, hogy drogot adott nekik.
- De én a te italodat ittam meg, ugye? - Emlékszem, hogy Harry mesélte, hogy kicseréltük a poharainkat, mert ő már túlságosan is részeg volt.
- Igen, Sam, kicseréltük. És sajnálom, tudom, hogy ez velem kellett volna, hogy megtörténjen. Nagyon sajnálom, kérlek, ne haragudj. - Harry tényleg könyörög nekem, hogy ne legyek mérges, de hitetlenül megrázom a fejem.
- Viccelsz, Harry? - mászok hozzá közelebb, és egyenesen a szemébe nézek, mikor folytatom: - Ez nem a te hibád volt, oké?
- Tegnap éjjel nagy fájdalmaid voltak - rázta meg a fejét Harry, és lenézett a kezére maga előtt.
- Nem emlékszem sokra, úgyhogy mindegy. - Próbálom vele megértetni, hogy minden rendben, mármint, annyira amennyire lehet, miután bedrogozott valami idegen.
- Sam, nem érted? - kérdezi Harry, mire megrázom a fejem. Nem értem, mire gondol. - Engem akart bedrogozni, hogy rávegyen arra, hogy hazamenj vele. Mindig is ilyen volt. Miért részegedtem le tegnap, hisz megállíthattam volna mindezt...
- Hé - szakítottam félbe. - Fejezd be, Harry, most. Hazahoztál, odaadtad a gyógyszert, és még élek... ezeket leszámítva, csak a fejem fáj. Jól vagyok, úgyhogy ne próbáld meg magadat hibáztatni. Hagyd abba, kérlek... - Megfogtam a kezét, és lassan felemelte tekintetét, hogy a szemembe nézzen.
- Biztos vagy benne, hogy jól vagy? - kérdezte egy perc után, és a hangja alig volt több a suttogásnál.
- Igen, sőt, még jobban, ami azt illeti - mosolygok rá, és tudom, hogy elpirultam. A tény, hogy Harryvel megint egy ágyban vagyunk, annyira nyomasztó, és már nagyon, nagyon hiányzott. - Te jól vagy? - kérdezek vissza.
- Nem tudom - válaszolja, mire kérdőn nézek rá.
- Mi a baj? - Megint közelebb mászom hozzá, és örülök, amiért a fájdalom a fejemben lassanként elmúlik.
- Nem emlékszel, hogy beszéltünk tegnap este, ugye? - kérdezi, és visszafojtom a levegőt.
- Miről beszéltünk? - kérdezem, mire felsóhajt.
- A vitánkról, rólunk, és mindenről - magyarázza, és próbálok valamire emlékezni, de képtelen vagyok rá.
- Sajnálom, de sötétség van a fejemben. Mintha tegnap halott lettem volna, nem emlékszem a beszélgetésünkre. Sajnálom. - A tekintetét keresem, de Harry lenézett a fehér paplanra.
- Semmi baj - szólal meg egy idő után, és magára erőltet egy mosolyt.
- Mit mondtál? - kérdezem, mire halkan felnevet, de tudom, hogy ez inkább a csalódottságtól van, nem azért, mert szórakoztatná valami.
- Azt mondtam, hogy sajnálok mindent, és hogy sosem akarlak elveszíteni, és hogy jobban szeretlek, mint bármi mást - válaszolja teljesen őszintén, és ismét visszafojtom a levegőt.
Az érzés, ami elárasztja a testemet, miután kimondja a szavakat, megnehezíti, hogy levegőt vegyek, és gyorsan kezd verni a szívem. Eltart egy kis ideig, míg felnézek rá, és amint találkozik Harry tekintetével az enyém, nem bírom megállítani magam. Megfogom a nyakát a kezemmel, és lehúzom magamhoz, hogy megcsókoljam. Egyenesen a szemembe néz, mielőtt ajkaink találkoznak, és a csillogó szemeitől megáll a szívem.
Érzem, hogy mosolyog, míg kinyitja puha ajkait és nyelve találkozik az enyémmel. A lepkék ismét életre kelnek a gyomromban, és úgy érzem, hogy az egész testem robban. Finoman megfogja az arcomat egyik kezével, míg a másikat a paplan alá dugja, és a csípőmre teszi. Ajkaival kényszeríti az enyéimet, de mégis puhák, és jobban hiányzott ez az érzés, mint bármi más.
- Szeretlek, Harry - motyogom ajkaira, mire elmosolyodik ismét.
- Én jobban - válaszolja, és újból nekem nyomja száját.
Mindkét kezemet a nyaka köré fonom, és közelebb húzom magamhoz, lassan kényszerítem, hogy rám feküdjön. Basszus, tényleg hiányzott már ez.