Unexpected - Magyar

56.Fejezet

Samantha szemszöge

Ledermedek, ahogy nézem őt elsétálni, szám tátva marad és kis idő múlva pislogok párszor szemeimmel és megrázom a fejem. Ez nevetséges. Sosem gondoltam volna, hogy így reagálna. Azt hiszem, a sejtésem, hogy miért vannak ilyen magazinjai, most igazolódtak be. Tudtam, de azt akartam, hogy mondja meg, hogy nem erről van szó.

Kis idő elteltével bemegyek a házba és megkeresem. Választ akarok, most azonnal és szeretném, ha elmondaná, hogy mi a baja. Ahogy bemegyek a konyhába, a nagy asztalnál ül egy pohár vízzel maga előtt, arcát nagy kezeibe temeti, és úgy néz ki, mintha az asztalt bámulná. Leülök elé, nem szólok semmit, csak nézem, ahogy ott ül. Nem reagál egy ideig, de mikor mély levegőt vesz, és mindkét kezével beletúr a hajába, felnéz rám. Nem mosolygok, nem reagálok, csak rá bámulok, és lassan megrázza a fejét, mielőtt megszólalna:

- Tényleg tudni akarod?

Bólintok lassan, nagyon lassan.

- Igen, megkérdeztem, emlékszel? - mondom, a hangom enyhén remeg és remélem, hogy nem vette észre.

- Mérges leszel - suttogja, és ismét lenéz.

Nem válaszolok, mert szeretném, ha folytatná és elmondaná, hogy mi történt.

- Van egy nő, aki ki szokott takarítani, míg távol vagyok - kezdi, és a szemembe néz ismét. - Tudja, mikor jövök haza és megpróbál mindent előkészíteni, hogy jól érezzem magam, mikor megjövök - mondja.

- És? - kérdezem. Általában szeretem, mikor lassan beszél és mindent túlgondol, de most ez az őrületbe kerget.

- És... - kezdi, mély levegőt vesz. - Újságokat hoz, mikor hazajövök, ha esetleg... - néz le az asztalra és a lélegzetemet is visszatartom.

- Ha esetleg mi, Harry? - kérdezem, alig hallhatóan felemelve a hangom.

- Ha esetleg hozok magammal egy lányt - motyogja, és majdnem megfulladok.

Azt mondta, hogy nem hozott haza lányokat, legalábbis ehhez a házhoz nem. Elönti a hő a testem, de ez nem az a megnyugtató melegség, amit akkor érzek, mikor megérint. Ez az a hő, mikor majdnem felrobbanok a méregtől.

- Szóval hazudtál? - kérdezem, próbálom elfojtani a dühöm és ismét az egyenletes légzésre koncentrálok, mint ez előtt.

- Annyira sajnálom - áll fel és felém sétál, de gyorsabb vagyok és hátrálni kezdek.

- Hazudtál, azok után, hogy azt mondtad, bíznom kéne benned. Megint hazudtál, Harry - szűröm a fogaim között.

Tényleg próbálom a minimumon tartani a mérgem, próbálok nyugodt maradni és mindenek felett, nem sírni.

- Samantha, ne menj el - könyörög, ahogy megfordulok és készen állok arra, hogy kisétáljak a konyhából.

Megállok, mert hallani akarom, hogy mit akar mondani, még ha tudom is, hogy a szívemet darabokra fogja tépni. És azt is tudom, hogy nem így kellene viselkednem. Ez az előtt volt, hogy megismert volna, de ott van az a dolog, hogy hazudott. Annyira bíztam benne, azt akartam, hogy őszinte legyen hozzám. A francba is, még Angliába is eljöttem vele. Ez azt is jelenthetné, hogy elvesztem a munkám és mégis itt vagyok vele, mert megbíztam benne. Óvatosan megfordulok, a földet pásztázom és próbálom elkerülni a tekintetét és arcát.

- Nem tudok sehová se menni, emlékszel? - mondom mérgesen.

Harry pár lépéssel áll meg előttem és a lábait pásztázom.