Unexpected - Magyar

21.Fejezet

- Nem tudom - motyogom, most már szégyellem magam.
Lassan emelkedik fel és mellém fekszik, felém fordul, hogy rám nézhessen. Zöld szemeibe bámulok és rám mosolyog.
- Nem szoktál hozzá, igaz? - suttogja, mire másfele nézek.
Igaza van, de ahhoz sem szoktam hozzá, hogy utána beszélgessünk. Örülök, hogy már nem ér hozzám és kissé arrébb mászom, hogy a takaró alá bújjak. Érzem, hogy engem figyel és nem is tudom, miért szégyellem el magam.
Csak fekszem anélkül, hogy mondanék bármit is és Harry is ott fekszik az ágy másik oldalán anélkül, hogy megszólalna. Hirtelen kinyitja a száját és rekedt, érdes hangján suttog: - Maradhatok éjszakára?
Visszafojtom a lélegzetem és próbálok egyenesen gondolkozni. Ismét részeg vagyok vele ellentétben, és megint egy ágyban kellen aludnunk. De most van némi különbség a múltkorihoz képest. Csókolozni kezdtünk és még beszélgettünk is egymással. Mi van, ha próbálkozik valamivel is, míg alszom? Tudja, hogy mikor részeg vagyok, úgy tudok aludni, akár egy medve.
- Mi történt a te szobáddal? - kérdezem, a hangokra gondolok közben, amiket a szobájából hallottam.
A hangokat, amiket Harryhez és Lindához kötöttem. Linda. Mi történt vele? Miért nem Harryvel van?
- Itt akarok maradni - mondja halkan, de nem néz rám.
- Miért? - Egyre inkább kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett, és azt is meg akarom tudni, hogy miért jött az én szobámba, mikor most Lindával lehetne. Nyilvánvaló, hogy Lindával töltötte az éjszakát, velem meg csak vásárolni ment el.
- Csak válaszolj a kérdésemre, kérlek - mondja kissé bosszúsan.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz hozzám érni, és akkor maradhatsz.
Megbánom a szavakat, amint elhagyják a számat, de Harry kuncog. Könyökével felnyomja magát és felém fordul. Még mindig nevet, és ahogy rá nézek, majdnem mosolyognom kell azon, hogy milyen elbűvölő, amikor azt hiszi, valami vicces. Felém fordul, ahogy felemeli a kezét és a legkomolyabb arcával próbál rám nézni.
- Megígérem, hogy nem érek hozzád - mondja, próbálja leküzdetni a nevetését.
Nem válaszolok. Feláll és leveszi a fekete nadrágját. Próbálok nem ránézni, de nem tudom megállni, amikor felemeli a pólóját, majdnem megfulladok.
- Hagyd azt magadon - sikerül kinyögnöm, mire nevet.
- Sosem alszom ruhában - vigyorog rám.
- Ha itt akarsz maradni, most muszáj lesz - fordulok el.
Nem nézhetek rá most már. Anélkül ver gyorsabban a szívem, hogy egy szót is szólna és a testének látványa olyan dolgokat művel velem, amiket sosem tudtam elképzelni.
- Parancsolgatós vagy, mi? - gúnyol és visszafekszik az ágyra.
Nem kell ránéznem, hogy tudjam, engem figyel. Örülök, hogy elfordultam és csak a hátamat látja, amit takaró fed. Érzem, hogy közelebb mászik és visszafojtom a lélegzetem, remélve, hogy nem fog hozzám érni vagy kényszeríteni, hogy megforduljak. Nem lenne jó ötlet, nem csak azért, mert részeg vagyok, hanem mert valójában vonzódom hozzá. Aludnom kell, tényleg aludnom kéne. Annyira össze vagyok zavarodva, hogy még gondolkozni sem tudok tisztán. Hallom Harryt nevetni, ahogy mély lélegzetet veszek.
- Jó éjt - motyogom és lekapcsolom a villanyt.
- Jó éjt, Sammy - kuncog.
Nem veszekszem ma vele, de utálom, ha Sammynek hív. Sosem szerettem a Sammyt, olyan, mintha állandóan cukkolni akarna. Talán így próbálja kimutatni, hogy kedvel, de lehet, hogy nem. Össze vagyok zavarodva, ahogy lehunyom a szemem.
***
Amikor másnap felébredek, szarul érzem magam. Rosszul vagyok és lüktet a fejem. Miért is ittam tegnap este? Ja, igen, mert féltékeny voltam Lindára és Harryre. Harry. A gondolata majdnem arra kényszerít, hogy kiugorjak az ágyból. Megfordulok, arra számítva, hogy mellettem fog feküdni, de az ágy üres. Csalódott vagyok, ahogy a tökéletesen beágyazott helyre nézek. Úgy néz ki, mintha senki se ért volna hozzá az előző este. Azon töprengek, vajon nem csak álmodtam-e arról, hogy Harry itt maradt éjszakára a szobámban és itt is aludt. Sikerül kimásznom és eláll a lélegzetem, mikor az órára pillantok... délelőtt 11. Ó, francba. Össze kell pakolnom, el kellene készülnöm, ennem kellene, mert fél óra múlva indulunk. Bepánikolok, ahogy a rendetlenségre nézek a szobában. Csak tegnap este jöttem ide, de a szoba szörnyen néz ki. Normál esetben nem én vagyok az, aki felveszi a ruháját, a többit pedig a földön hagyja, de gondolom tegnap este ideges és zavart voltam. Oh, talán Harry miatt. Szóval, tényleg itt kellett aludnia az éjjel. Hátrafésülöm a hajam, hogy lehettem ilyen hülye. Megígértem magamnak, hogy a munkámra és a táncra koncentrálok, de mégis idiótán végzem, mert szórakozik velem. A fürdő felé botladozok, nem tudomást véve a fájdalomról a fejemben és megnyitom a csapot. Egy zuhany mindig segít.
Ahogy kimászom a zuhanyból, már jobban érzem magam. Egy törülközővel fedem a testem és megfésülöm a vizes hajam. Túl lusta vagyok, hogy megszárítsam a hajam annak ellenére, hogy még ennem kell és össze kéne pakolnom a bőröndömet.
A konyhába sétálok, csak törülköző van rajtam, és inni készülök, mikor lábdobogást hallok mögülem.
- Jó reggelt, álomszuszék. - Rekedt hangja majdnem ugrásra és sikításra kényszerít.
- 'Reggelt - motyogom és megpróbálok lenyugodni, ahogy lassan megfordulok.
- Csináltam reggelit - mutat az asztal felé a nappaliban.
- Oh, hát... Uhm... Köszi - motyogom, próbálok nem ránézni.
Most, hogy már nem vagyok részeg, ezért kínosan érzem magam egy szobában vele. Jól néz ki ma, valójában ismét a fekete nadrágját viseli és a szürke gombos ingét, természetesen, az összes gomb nyitva van hagyva, szóval láthatom a tetoválásait. Mintha tudná, hogy mindig azokat bámulom, akárhányszor meglátom őket. Egy kék sapkát visel, amiből kilóg egy-két göndör fürtje. Nézem, ahogy a konyhába megy és kivesz a hűtőből egy üveg narancslevet. Megáll, mielőtt a nappaliba sétálna.
- Lenyűgözően nézel ki - nevet és hagyja, hogy szemeivel végigmérje a testemet.
Érzem, hogy az arcom egyre pirosabbá válik, és amint rádöbbenek, hogy még mindig csak törülközőt viselek, majdnem sikítok. Jaj ne, majdnem elfeledkeztem róla.
- Megyek és átöltözöm - suttogom megszégyenülve és visszabotorkálok a hálószobába.
Hallom, ahogy nevet, és ismét boldognak hangzik. Őrület, hogy milyen könnyen tud boldog lenni, de ugyanakkor szomorú is egyben. Nem hinném, hogy ilyen jól ismerném, de azért észreveszek ezt-azt. Talán, mert törődöm vele vagy az érzéseivel, vagy csak olyan ember vagyok, aki megérzi az ilyet. Átöltözöm a fekete leggingsbe és szürke blúzba, amin lila minták vannak és a szürke blézerem az ágyra rakom. Fel akartam venni a blézert ma, de nem a reggelihez. Gyorsan megszárítom a hajam és hagyom, hogy vállamra essen, olyan hullámosan, amilyennek tűnik. Enyhe sminket dobok magamra, próbálom eltüntetni a bizonyítékot, hogy részeg voltam az éjjel. Ismét az órámra pillantok. Nagyon késésben voltam, gyorsan berohantam a nappaliba, ahol Harry az asztalnál ült és a telefonját böngészte.
- Még mindig lenyűgöző - lep meg ismét rekedt hangjával.
- Késésben vagyunk - váltok témát. Szeretem, amikor bókol, de sosem tudom, hogy reagáljak szavaira.
- Nem, nem vagyunk - nevet és átnyújtja az üres poharam.
Nagyra nyílt szemekkel nézek rá és elveszem a poharat.
- Bailey azt mondta, 11.30-kor kellene velük találkoznom, és most 11.40 van. - Elveszem a gyümölcslét és megtöltöm a poharam.
- Ne aggódj - mondja és beleharap a szendvicsbe, amit ő készített.
Megrázom a fejem szavaira. Hogy lehet ilyen nyugodt? Ez a munkám és jó akarok lenni benne. Nyilvánvaló, hogy nagyot hibáztam. Hátratolom a székem és fel akarok állni, hogy megkeressem a telefonom, de Harry megállít, rárakja a kezét az enyémre, ami még mindig az asztalon van.
- Megoldottam mindent, nyugi - néz egyenesen a szemembe és a szívem gyorsabban kezd verni az érintése miatt..
Eltolom a kezét és lenézek, ahogy hallom Harryt megköszörülni a torkát. Lassan ülök vissza a székemre és sikerül ismét ránéznem. Udvariasan mosolyog, de már nem ugyanaz a mosoly, mint volt.
- Hogy érted? - kérdezem. - Nem késhetek el a próbáról, Harry.
- Nem fogsz, Bailey azt mondta, hogy 11.30-kor kell vele találkoznod, ha busszal mész... - megáll és kortyol egyet a poharából. - De én fogok vezetni, szóval rengeteg időnk maradt még.
- De... - kezdem, de ismét félbevág.
- Hagyd abba az aggódást egy percig és élvezd a reggelit - ráncolja szemöldökét, és lenézek.
Igaza van, de túl össze vagyok zavarodva ahhoz, hogy tudjam, mi folyik itt. Az asztalra nézek, és eléggé meglepődöm, amiért mindenféle étel és müzli is van rajta. Még a kedvenc szendvicskenyeremet is sikerült megszereznie. Nem tudom abbahagyni a mosolygást. A pillanatok, amikor nem tudja, hogy figyeled őt, azok a pillanatok, amikor látod, hogy milyen is valójában.
Nem beszélünk reggeli közben, és minden alkalommal, mikor rajtakapom, hogy engem néz, mosolyog és a földet kezdi bámulni. Ugyanezt csinálom én is, mikor engem kap rajta. Nem tudom, miért nem beszélünk, de talán ez olyan pillanat, mikor nincs is szükség a szavakra. Ahogy mindketten befejezzük az evést, felállunk, és a konyhába visszük a tányérokat. A konyhába sétálok, hogy a mosogatóba tegyem őket, ahogy érzem Harryt mögöttem. Nem mozgok és teszek úgy, mintha el kéne mosogatnom. Hallom, hogy kuncog.
- Gyönyörű vagy ma - mondja.
Nem mozdulok. Nem válaszolok. Nyugodtnak kell maradnom.
- Hagyd, hogy megcsináljam ezt, és menj pakold össze a cuccod, oké? - mondja pár pillanat csönd után.
Bólintok és megfordulok. Közelebb áll hozzám, mint gondoltam és visszafojtom a lélegzetem, ahogy megérzem illatát. Hogy sikerült új ruhákat szereznie meg minden mást? Oh, persze, visszament a szobájába és Lindához. Megköszörülöm a torkom, és felemeli szemöldökét. Közelebb lép, hogy elérje a mosogatót és megérinti a kezem. Majdnem reszketek érintésére, olyan, mintha égne az egész testem, mikor hozzám ér. A mosogatóba teszi a tányérokat és a hátát nézem, még a szürke inge alatt is látom az izmait mozogni. Hirtelen megfordul és rajtakap, ahogy őt bámulom.
- Szerintem, menned kéne pakolni, különben tényleg késésben leszünk - mosolyog.
- Igen... Oké - sikerül mondanom és megfordulok, hogy visszamenjek a hálóba.
Annyira összezavar, tényleg fogalmam sincs, hogy mit gondoljak róla. De legjobban az zavar, hogy reggelit csinált és úgy viselkedik, mint egy kedves srác, mikor sokszor megmutatta, hogy csak a csinos lányokkal törődik, akiket hazavihet és akikkel együtt tölthetik az éjszakát. Azon gondolkodom, mi történhetett Lindával. Tényleg tudni akarom, miért keresett meg engem és hogy, hogyan találta meg a szobám. Megragadom a ruháim a földről és a bőröndbe gyömöszölöm őket. Miután mindent a bőröndbe raktam, bemegyek a fürdőbe, hogy megszerezzem a sampont és minden mást, amit ide raktam. Megfésülöm a hajam még egyszer és egy kis sminket rakok fel ismét. Ahogy visszaérek a szobába, Harry az ágyon ül és engem néz, ahogy a bőröndhöz megyek és minden belerakok.
- Az én bőröndöm már a folyosón van - mondja a semmiből, és felemelem a fejem, hogy ránézzek.
- Oké, akkor én is odarakom az enyémet - válaszolom erőltetett mosollyal.
- Oké - mondja egyszerűen és kinyújtóztatja kezeit.
Ez megmagyarázza, hova ment reggel. Visszament a szobájába, hogy összepakoljon. Azon gondolkozom, hogy találkozott-e Lindával. Vagyis, nyilvánvaló, hogy ott volt, amikor tegnap elmentem a szobájuk mellett.
- Miért nem Lindával voltál tegnap éjjel? - Kell egy pillanat, hogy rádöbbenjek, mit is kérdeztem hangosan és egy zavart tekintetű Harryvel találkozik a tekintetem. - Sajnálom, nem kellett volna megkérdeznem - dadogom, mire halkan nevet. Most még jobban elszégyellem magam. Nem mond semmit, úgyhogy folytatom a cuccaim pakolását a bőröndbe.
- Vele voltam, de csak vacsoráztunk - mondja Harry kis idő múlva, és furcsán hangzik, de nem nézek rá, mert érzem az arcom, ahogy ég. Miért is kellett ilyet kérdeznem.
- Elmentünk egy klubba és ittunk párat... - folytatja.
- Oké, Harry, tényleg sajnálom, hogy megkérdeztem - szakítom őt félbe, nem igazán akarom hallani, hogy mit csináltak Lindával.
- Linda eléggé lerészegedett és láttalak táncolni.
Hát, persze, hogy nem fogja be a száját.
- Láttál engem?
- Daniellel és Baileyvel voltál - mondja nyugodtan.
- Miért nem mondtál valamit? - kérdezem, de nem fordulok meg, hogy lássam.
- Nem tudom - néz le. - Akartam, de Linda nem nagyon örült neki, úgyhogy, gondolom... - abbahagyja a beszélést és felemeli a fejét.
- Ohh - csak ennyit tudok mondani, és ismét furcsa érzés keletkezik a hasamban.
- De nem sokkal az után mentünk haza, hogy ti is - mondja és bólintok.
Igen, röviddel az után, hogy elmentem a klubból és a szobájuk előtt hallottam a hangokat, mégis ott állt az ajtóm előtt.
- Talált egy másik srácot, miután mondtam, hogy nincs kedvem megdugni - folytatja és nekem a lélegzetem is eláll attól, ahogy beszél.
Olyan mocskosnak hangzik és furának. Nem sikerül ránéznem, úgyhogy inkább úgy teszek, mintha elfoglalt lennék és mindent elpakolok, még ha már mindenem a bőröndben is van. Harry abbahagyja a beszélést és feláll az ágyról, felém sétál és próbálok nem pánikolni, ahogy végre bezáróm a bőröndöm és én is felállok. Csak egy lépés távolságra van, mikor végre felnézek. Még mindig nem szoktam hozzá, hogy ilyen magas.
- Láttam, hogy lent ültél és követtelek utána - mondja és rám vigyorog.
Nem tudom, mit gondoljak arról, hogy mik voltak a szándékai velem. Úgy tüntet fel, mintha csak akkor kellek neki, mikor Linda elutasítja.
- Igen, hát, megtaláltál, azt hiszem - motyogom és lehajolok, hogy megragadjam a bőröndöm.
- Várj, hadd vigyem én - ajánlja fel és gyengén arrébb lök. Ismét hozzám ér és ettől kiráz a hideg.
- Én is... - kezdem.
- Majd elviszem - utasít és elhagyja a szobám a bőröndömmel.
Magamra hagy fájó fejjel, és az eddigieknél is zavartabban. Le akarok ülni az ágyra, hátratolni a hajam és addig sikítani, amíg nem érzem magam jobban. E helyett csendben felvettem a cipőm és követtem őt a folyosóra.