Unexpected - Magyar

48.Fejezet

Samantha szemszöge

Másnap, szokás szerint későn kelünk fel és sietnünk kell, hogy időben az arénába érjünk. Harry nagyon odafigyel és biztosra megy, hogy kényelmesen érezzem magam a taxiban és majdnem minden másodpercben megkérdezi, hogy minden rendben van-e. Idegesnek tűnik, miközben kiveszi a bőröndünket a taxiból és átadja a személyzet egyik tagjának. Tekintete leolvashatatlan, mielőtt az épület felé mennénk, és utunk hamar elválik. Neki a fiúk öltözőjébe kell mennie, míg nekem a lányokéba. Furcsa érzés önt el, ahogy kinyitom az ajtót. A lányok rám néznek, szokásosan köszönnek és visszafordulnak, bármi is az, amit csináltak. Nem törődöm vele és megpróbálok elkészülni, talán ez azért van, mert megint késésben vagyok. Linda fura pillantásával ajándékoz meg és tényleg koncentrálnom kell, hogy kulturált legyek és ne mondjam meg neki, mennyire gyűlölöm, és hogy Harry az enyém.

Amint színpadra kerülünk, tudom, hogy valami megváltozott. A tömeg nem olyan hangos, mint mikor Harry szólót énekel és a Little Things közben rám néz. Úgy érzem, néhányan még fújoltak is. Sajnálom, és egy kicsit kínosan is érzem magam. Látom a csalódott tekintetét Harrynek és remélem, hogy minden rendben van vele, mert biztos nehéz ez neki. Érzem, ahogy a többi fiú és lány rám bámul, de úgy teszek, mintha nem venném észre őket. Harry is úgy viselkedik, mintha nem érdekelné, de túl jól ismerem őt... vagy legalábbis azt hiszem, és látom az aggódó tekintetet, amit küld Niall és Louis felé. Csak megvonják a vállukat és Niall próbál a szemembe nézni, de nincs kedvem elmondani neki, hogy mi történt. Nem látták a híreket? Vagy nem voltak még Twitteren? Vagy... talán azt hiszik, hogy mindezt csak a management találta ki és Harrynek úgy kell viselkednie, mintha velem lenne. Ott voltak, mikor Harry keresztülment minden szarságon, vagy amin keresztül akart menni. Élvezte is, nem igaz? Szeret lányokkal lenni... Próbálok a táncra koncentrálni és ez segít... egy kicsit.

Ahogy mind lejövünk a színpadról, próbálom Harryt keresni, de nem látom. Valószínű, hogy elfutott az öltözőbe és Londonba megy utána. Látni akarom őt, mielőtt tényleg el kell köszönnöm tőle, és remélem, ezt ő is tudja. Olyan gyorsan öltözök át, ahogy csak lehetséges, megfogom a cuccaim és kimegyek a szobából, mielőtt bármelyik lány elkezdene átöltözni. Egy nagy folyosón állok a kis táskámmal és türelmetlenül nézek a mobilomra másodpercenként. Hol lehet Harry?

- Csak ezt az egy dolgot akarom, Paul! - hallom meg hirtelen Harry hangját a sarok mögül és lassan felé sétálok. - Kurvára nem láttad mi történt a koncerten? Fújoltak rám, Paul, hallottad? - Feldúltnak tűnik és megállok a sarkon, hogy hallgatózzak. Nem akarom megzavarni őket.

- Igen, Harry, hallottam, ahogy mindenki - mondja nyugodtan Paul.

- És akkor ez most az én hibám, vagy mi? - emeli fel a hangját Harry.

- Nem, nem a te hibád - mondja Paul és tudom, hogy komolyan gondolja, hogy nem Harry tehet róla.

- Tudod, hogy azt akarom, hogy velem legyen. Paul, jól ismersz, csak ezt az egyet - könyörög Harry, de hangja még mindig agresszív és valójában félek is kissé.

- Nem tehetem, sajnálom - mondja Paul lassan. - Harry, nem teheted, már így is dühösek. - Paul próbálja nyugtatni Harryt.

- Hát akkor még engem sem láttak eléggé dühösnek!

Annyira mérgesnek hangzik, hogy átnézek a sarkon, és amit látok, hihetetlen. Paul nekinyomja Harryt a falnak, míg Harry üvöltözik vele. A bőröndjei mellette vannak, és ki akar kerülni Paul szorításából, de túl erősen fogják Harryt.

- Most nyugodj le, szállj fel a gépedre és élvezd Londont - mondja Paul nyugodtan.

- Igen, felszállok arra a kibaszott repülőre, de nem nélküle! - kiabálja Harry.