Unexpected - Magyar

31.Fejezet

Lehunyom a szemem, majd kinyitom újra, de még mindig ott áll. A tekintete fel-le vándorol rajtam és tudom, hogy ő is annyira meg van lepődve, mint én. Egyik lábamról a másikra helyezem a súlyom, nem tudom, mit csináljak, miközben a legrosszabbat várom tőle.

- Um, szia - motyogom és lenézek.

- Szia, Samantha - mondja és felpillantok rá, a hangja hideg, nagyon is távolságtartó.

Mérgesnek látszik, pokoli mérgesnek és tudom, hogy megpróbálja visszatartani a dühét, de túl jól ismerem anyát. Nem tudja sokáig türtőztetni magát. Kezdem kényelmetlenül érezni magam, amiért még mindig nem mozdult meg, csak egy helyben áll percek óta. Normális esetben, mikor mérges, körbe-körbe sétál.

- Uhm... - dadogom. - Meg tudom magyarázni, mindent - próbálok határozottan beszélni, de a hangom meg-megremeg. Még mindig nem nézek rá, inkább a lábam bámulom és remélem, hogy legalább Niall nincs a szobában, hogy ne kelljen látnia megint. Istenem, Harry, el kell bújnia, azonnal. Hátranézek a vállam felett, sóhajtok, mikor nem látom magam mögött. Ez jó jel, talán egy hosszú fürdőt vesz, ami most nagyon jól jönne.

- Megmagyarázni, mit? - anya mély és mérges hangja térít vissza a valóságba.

- Ezt - mutatok magam mögé.

- Mit? - kezd kiabálni.

Oké, ez megalázó lesz és tudom előre, hogy sírva végzem, mint egy kisbaba.

- Anya, nézd, sosem terveztem ezt. - Azt akarom, hogy meghallgasson, de tudom, hogy nem fog. Sosem hallgat rám igazán.

- Nem akarom a magyarázatod, hogy mi csinálsz itt. Azt akarom, hogy pakold össze a dolgaidat és haza gyere velem. MOST - néz egyenesen a szemembe, mire ledermedek.

- Anya, nem lehet. Van egy szerződésem - válaszolok, a hangom még mindig nagyon nyugodt, de tudom, észreveszi, hogy mennyire remeg.

- Mi a fene ütött beléd? Nézz magadra, mi van az arcodon? Azt hittem, megegyeztünk, hogy nincs szükséged sminkre. - Pár lépéssel közelebb jön hozzám, ezért megpróbálom ledörzsölni a sminket az arcomról.

- Anya - mondom és hátrálok egy lépést. - Ne mondogasd folyton, hogy mit csináljak. - Kezdek mérges lenni.

- Miért vagy egy másik város hoteljében, mint ahol a balett társulat száll meg? És miért egy fiú nyitott ajtót? - Figyelmen kívül hagyja a megjegyzésem, hogy ne mondja meg nekem mindig, mit csináljak. - Miért vagy itt és nem ott? - emeli fel a hangját, és meg tudom mondani, hogy pár másodpercen belül üvölteni fog velem. - Miért vannak rólad képek mindenhol egy fiúval egy kocsiba, és tűnik úgy, mintha bujkálnál? - lép közelebb és megragadja a karom. - Miért hazudsz nekem? Nem érzed magad rosszul? Nem érzed úgy, hogy egy hazug lett belőled?

A könnyek ismét csorogni kezdenek az arcomon, nem akarok sírni, de a szavai fájnak és még mindig nem tettem túl magam a Harryvel való veszekedésemen. Lenézek, ahogy erősebben szorítja meg a karom.

- Most azonnal velem jössz és a karriered itt véget ért. - El akar menni, de megragadom a konyhaajtó szélét és próbálom megállítani a mozgásban.

- Samantha - kiabálja olyan hangosan, ahogy csak tudja. - Ha nem jössz velem most azonnal, esküszöm, hogy felhívom a rendőrséget és hagyom, hogy ők hozzanak haza. Elég ebből, elment az eszed?

- Anya, kérlek, csak hallgass meg - sírok és próbálom kiszabadítani a kezem a fogásából.

- Befejeztem a hazugságaid hallgatását - kiabál és elengedi a kezem. Közel lép hozzám annyira, hogy az arca majdnem hozzám ér és a fogai között szűri a szavait.