Unexpected - Magyar

33.Fejezet

Samantha szemszöge

Hangokra ébredek a reggel, amik a konyhából jönnek, és mikor kinyitom a szemem, egyenesen Harry arcát látom. Úgy tűnik, hogy még mindig alszik, szégyenlős mosoly van résnyire nyílt ajkain. Egy pillanatra ránézek, mielőtt rádöbbennék, hogy Niall van a konyhában. Közelebb bújok Harryhez. A kezei még mindig körülöttem vannak, ahogy a fejem a mellkasának van döntve. A szívverését hallgatom, mikor hirtelen másik kezével is körülölel.

- Jól aludtál? - kérdezi. Remegés fut végig rajtam, ahogy meghallom reggeli rekedtes hangját a fülembe suttogni. Meleg leheletétől pedig kiráz a hideg.

- Igen - motyogom mellkasára. - És te?

- Mint egy kisbaba - nevet érdesen, és mosolyognom kell, amiért érzem a vibrálást a fülemben a nevetésétől.

Kezei megfeszülnek körülöttem és boldogan sóhajtok. Sosem gondoltam volna, hogy élvezném, ha egy fiú mellett ébrednék fel. Ez annyira új nekem, de ugyanakkor tetszik is és meg kell mondjam, annyira jól aludtam a múlt éjjel. Nem emlékszem, hogy aludtam-e így az utóbbi időben.

- Éhes vagy? - kérdezi tőlem Harry, hangja még mindig álmos és úgy érzem, hogy örökké tudnám ezt hallgatni.

- Egy kicsit - válaszolom őszintén és hátrébb húzódom a mellkasától, hogy a szemébe nézhessek.

- Elmehetnénk valahová reggelizni? - ajánlja fel Harry és végigszánt kezével a haján.

- Nem akarok bajt okozni, és még amúgy is el kell mennünk... - ráncolom a szemöldököm. - Nem emlékszem hova, de... - Harry félbeszakít azzal, hogy hüvelykujját a számra teszi.

- Túl sokat gondolkodsz - suttogja, amitől libabőrös leszek.

Egy érintés a rekedt hangjával együtt és máris elgyengülök. Ez nem egészséges, és ezt én is tudom.

- Azt akarom, hogy minden rendben legyen velünk megint - suttogja Harry és hüvelykujjával végig simít ajkamon.

- Azt hittem, minden rendben közöttünk - motyogom, nem is nagyon vagyok képes a beszédre, mert az érintése az őrületbe kerget.

- Akkor azt akarom, hogy több mint rendben legyen közöttünk? - mondja, mire mosolygok.

Álmosan zöld szemei csillognak, ahogy lenéz rám és megragad a csípőmnél fogva, hogy közelebb húzzon magához. Visszafojtom a lélegzetem, nem bírok más merre nézni, mert szemeivel gyakorlatilag fogva tart.

- Van elég időnk? - lehelem, miközben arca egyre közeledik felém és a szemtelen vigyora egyre nagyobb lesz.

- Mindig - suttogja, mielőtt a ajkait enyémre helyezi.

Ez az az érzés, ami annyira hiányzott. Pillangók, tűzijáték és még több robbanás a testemben, ahogy meleg és gyengéd ajkai találkoznak az enyémekkel. Kezei az arcomról a nyakamra vándorolnak és gyengéden fog magához. Közelebb mászom hozzá és kikapcsolom az agyam. Keményebben nyomja a száját nekem és mozgatni kezdi. Ezt az érzést nehéz leírni. Nem tudok egyenesen gondolkodni és minden forogni kezd körülöttem, teljesen gyenge vagyok. Erős kezeivel közelebb húz magához, közben kezemet a mellkasa felé mozdítom, hogy megragadjam a pólója szegélyét. Még úgy is, hogy a testünk egymáshoz nyomódik, még közelebb akarom magamhoz tudni. Ajkaim tökéletesen együtt mozognak az övéivel, majd lassan hátrébb húzódik és kinyitja a szemét egy kis idő múlva. Egyenesen a szemembe néz és mosolyog.

- Akkor, azt hiszem, ez egy igen? - kérdezi, mire megemelem a szemöldököm.

Nem vagyok képes neki válaszolni, mert a száját megint nekem nyomja, ezúttal még keményebben. Olyan közel húz magához, amennyire csak tud, és megragadja a csípőm, mielőtt megfordít, tehát most már rajta fekszem. Meglepődöm, de a kezei a nyakamon nem engednek elhúzódni tőle. Jól esik, jobban, mint képzeltem. Érzem az izmait a hasamnál. Tudtam, hogy a teste edzett, de nem ennyire. Kezei elengedik az arcom és a testem köré fonja őket, miközben néhányszor megpuszilja a számat. Tudom, hogy most csak kínoz. Minden alkalommal, mikor ajkai elhagyják az enyémeket, máris újra akarom őket magamon. A melegség, ami eláraszt, ahányszor szánk összeér, leírhatatlan. Telt ajkai alig érintik az enyémeket, ahogy pár pillanattal később ismét puszilgat. Visszahúzódik, csak azért, hogy újra megcsókolhasson annyira gyengéden, hogy kiráz a hideg. Mikor kinyitom a szemem, addigra már engem néz.