Unexpected - Magyar

59.Fejezet

Samantha szemszöge

Harryt nézem, amint a telefonján beszélget. Elfordult, úgyhogy csak a hátát látom, de mozdulatai mérgesnek tűnnek és elsétált a gardróbba, ahol nagyon csendesen beszél. Szavai úgy hangzanak, mintha fogai között szűrné, és tudom, hogy kontrollálni próbálja magát, de azt is érzem, hogy nem bírja már sokáig.

- NEM értek vele egyet - mondja hangosan, mire enyhén megugrom.

Megmondtam, elveszti a türelmét és ez kissé aggaszt. Óvatosan felkelek az ágyról és a pólómat keresem. Magamra veszem és közelebb sétálok Harryhez. Az összes érzésem az előbb történtekkel kapcsolatban már elmúlt, ez a telefonhívás mindent elrontott. Pár lépéssel távolabb állok meg Harrytől és a szavait hallgatom.

- Megmondtam, hogy egy csendes hetet akarok itthon, nem valami kibaszott szar hetet, ahol meg kell jelennem az egész világ előtt. - Nagyon erősen próbálkozik, hogy halkan beszéljen. - Nem, nem egyezem bele, szabadságon vagyok és senki se látott. Nem voltak lesifotósok, senki. - A hangja majdnem, mint egy morgás hallatszik.

Óvatosan mellélépek, mire lenéz rám egy rövid pillanatig. Nagyon mérgesnek tűnik, ajkait összepréselte egy keskeny vonallá, kezei ökölbe szorultak és többször pislog, mint általában.

- Nem, ez az utolsó szavam, nem - ismét felemeli a hangját. - Hadd beszéljek Paullal, vagy valamelyik fiúval, most! - parancsolja, és ha nem tudnám, hogy Harry beszél, valószínűleg félnék. Elég veszélyesnek hangzott.

Óvatosan megfogom a szabad kezét és átölelem. Közelebb húzom magamhoz és megpróbálom lenyugtatni. Nem igazán figyel rám, de végigsimítok meztelen karján és érzem, ahogy ellazul.

- Paul, miért egyeztél bele ebbe a szarba? Megmondtam, hogy egy kis magányt szeretnék - csattan fel a telefonba és ismét megugrom hangos szavai hallatán.

Nem veszi észre, hogy enyhén megijedtem, és egész teste ismét megfeszül.

- Nem, nem akarom, Paul, kérlek - kezd a hangja ellágyulni.

Nem tudom, miről beszél, de sejtem, hogy van valami, ami nagyon zavarja őt és nem igazán akarja azt csinálni, amit mondanak neki. Óvatosan megszorítom a kezét, fejem a karjának döntöm és gyengéden megcsókolom a bőrét. Tudom, hogy ez megnyugtatja, és jelenleg csak ezt szeretném.

- Paul, csak együtt szeretném tölteni ezt a három napot vele, a média nélkül, kérlek - durva hangja könyörgővé változik, mire lassan felnézek rá.

Megint szembe megy a managementtel és Paullal miattam. Sajnálom őt, nem akarom, hogy keresztülmenjen ezen miattam. Megszorítom a karját, de ezúttal felém fordítja arcát, halványan elmosolyodik és visszamosolygok rá. Egy újabb csókot helyezek karjára. Érzem a fejét az enyémen és nem sokkal később megcsókolja a homlokom.

- Hmm - motyogja a telefonba, és érzem, ahogy hangja percről percre ellágyul.

- Paul, nem fogom megtenni, oké? Megmondtam, hogy haza akarok jönni, magányért, és nem valami elbaszott médiáért - emeli fel a hangját, de megszorítom a kezét és a mondat közepén megnyugszik. - Igen, tudom - sóhajt, mire felnézek rá.

Most tényleg megadja magát annak, amit Paul mondott? Bólint párszor és meglepetten nézek fel rá, amikor hirtelen vállam köré fonja karját és közelebb húz magához. Mellkasába fúrom az arcom és megcsókolja a hajam, mielőtt ismét Paulhoz beszélne.

- Még meggondolom - morogja mérgesen, de már nem annyira, mint ez előtt. - Igen, kösz a semmit. - Lerakja a telefont és felnézek rá, hogy tekintetünk találkozzon.