Unexpected - Magyar

68.Fejezet

Samantha szemszöge

Ahogy keresztülsétálunk az ajtón, örülök, hogy Harry keze a hátamon van. A szoba majdnem sötét, és ekkor döbbenek rá, hogy valójában szédülök. Hagyom, hogy Harry elvezessen minket az ülésünkhöz, és hálás vagyok, hogy leülhetek. A lábaim fájnak, és jól esik hátradőlni és ellazulni egy kis ideig.

- Jól vagy? - suttogja Harry.

- Jól vagyok - válaszolom, és a telefonom után kutatok a kis táskámban.

Úgy teszek, mintha elfoglalt lennék, csak hogy rájöjjön, nem akarok vele beszélni. Végigböngészem az Instagramom és a Twitterem, és nagyon örülök, amiért nem sok rajongó talált rá az oldalamra. Vannak páran, akik kérik, hogy kövessem vissza őket, de túlságosan is szédülök ahhoz, hogy arra koncentráljak, amit írnak. Ezért csak tovább böngészek az oldalakon, és elfoglaltnak tettetem magam. Harryre pillantok, aki a fekete kivetítőre bámul. Látom, ahogy az arcán az izmok megrándulnak, és tudom, hogy ez annak a jele, hogy vagy rendkívül mérges vagy rendkívül letört. Elrakom a telefonom és kiegyenesedem a helyemen. Harry nem reagál, de lassan megfogom a kezét, ami a karfán van. Még most sem válaszol. Nem is néz rám, semmi. Felsóhajtok alig láthatóan, míg a fények elalszanak a teremben, és látok pár embert, akik felsétálnak a színpadra a vetítővászon elé. Kezdődik, ezért próbálok arra figyelni, hogy mi történik előttem.

***

A film után, ami valójában egész jó volt, megkönnyebbülök, mikor kimegyünk a sötét szobából. Nagyon szükségem lenne egy italra most, és meg is fogom Harry kezét. Ezúttal nem fogok nélküle menni. A szédülés apránként hagyta el a testem, és nem kell már annyira odafigyelnem arra, hogy egyenesen járjak. Még most is Harry karjába kapaszkodom, leginkább azért, mert mindig is imádtam ezt csinálni, és mert ettől biztonságban érzem magam. Harry nem beszélt hozzám a film alatt, még most sem szólt hozzám egy szót se. Látom, ahogy Ed felénk sétál ismét, és megpróbálom magamra ölteni a mosolyom ezúttal is. Felnézek Harryre, és ő is mosolyog.

- Szia, haver - köszön Ed, és ha nem tévedek, kicsit spicces. - Jó volt a film? - nevet.

- Igen, tetszett - mosolyog Harry, és egyetértek vele, bólintok.

- Ja, elég király volt, szerintem - kuncog Ed, és megfordul. - Mit szólnál még egy italhoz, mielőtt elmegyünk az after partira? - ajánlja fel Ed, és Harry anélkül egyezik bele, hogy engem megkérdezett volna.

Nem mondok semmit, csak követem Harryt, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne.

Ed italokat hoz nekünk, úgyhogy lassan elengedem Harry karját. Nem is próbál meg magához közelebb vonni, vagy valami. Kíváncsi vagyok, hogy most mi történhetett, mármint, a film előtt még azt akarta, hogy vele maradjak. Most meg olyan érzésem van, mintha nem is érdekelné, hogy itt vagyok-e vagy sem. Csak ha kamerák vannak a közelben, akkor lép mellém. Tényleg nagyon jó színész. Ezért is lepődöm meg, mikor hirtelen lehajol, és a fülembe suttog:

- Haza akarsz menni, vagy eljössz az after partira? - suttogja, és a meleg lehelete ahogy hozzáér a fülemhez, libabőrös leszek.

- Te mit szeretnél? - kérdezem, és belenézek szemeibe.

- Én elmegyek a partira - válaszol. -, de ha te akarsz, akkor szerzek neked egy taxit, ami visszavisz hozzám - teszi hozzá, és a szívem összeszorul.

Mi a franc. Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondja. Várok egy pillanatot, mielőtt lassan válaszolnék.

- Hazamehetek, ha nem akarod, hogy elmenjek veled. - Egy pillanatra Harryre nézek, mielőtt elfordulok és elmegyek onnan.