Unexpected - Magyar

17.Fejezet

Bailey és Danielle gyakorlatilag kényszerít, hogy mozduljak ki a délután és menjek velük vásárolni. Nem mondom el nekik, hogy már voltam vásárolni ma, de talán ez majd eltereli a hülye gondolataimat. Örülök, hogy Roxy nem jön velünk, nem azért mert nem kedvelném, csak szeretnék Daniellel és Baileyvel lenni. Bennük bízom a legjobban és velük beszélhetek is. Szerintem ők az első igazi barátaim.
Amint kiszállunk egy óra múlva a taxiból, mind feltesszük a napszemüvegünket és a boltokhoz sétálunk. Bailey elég izgatott lett, Danielle pedig a másnapossággal küzd, de legnagyobb meglepetésemre nagyon jól néz ki és a legjobb, hogy boldognak tűnik. Különböző boltokba megyünk be, és majdnem olyan, mint mikor először vásároltunk együtt a lányokkal, leszámítva azt, hogy most nem veszek semmit. Harryre és magamra gondolok, miközben a boltot járom, ahogy ruhákat válogat nekem és arra gondolok, mikor megmutattam a ruhákat magamon. Eszembe jut, ahogy csókolt, ahogy a testem reagált a kezére és arra gondolok, ahogy a szemembe nézett. Örülök, hogy napszemüveg van rajtam, ezért senki sem látja a szemeim. Dühös és szomorú is vagyok egyszerre, de megpróbálok a vásárlásra koncentrálni és a lányokkal tölteni az időm. Bailey tekintete elárulja, hogy észrevette, hogy valami nincs rendben, de hamisan mosolygok és megkönnyebbülök, hogy nem kérdezősködik.
Keresztülmegyünk a bolton és Daniellere nézek, valamint a rengeteg bevásárlótáskára a kezében. Tényleg bármi jól áll rajta, és van elég pénze, hogy meg is vegye őket.
- Szükségem van új napszemüvegre - lepődök meg Daniellen és összehúzom a szemöldököm.
- Oké, van arra fele egy bolt - mutatok egy üzletre a kezemmel, mire rám mosolyog.
- Köszi, babe - csilingeli és elindul.
Bailey és én követjük őt, és még ő is nevet azon, hogy Danielle mennyire megszállottja a vásárlásnak.
- Minden rendben? - kérdezi tőlem, miközben Danielle mögött sétálunk.
- Igen, persze - biztosítom és bólint.
- Nem vettél semmit? - néz rám meglepődve, és felnyomja a szemüvegét, hogy a szemembe nézhessen.
- Nincs szükségem semmi újra - vonok vállat.
Az igazság az, hogy nem akarom minden pénzemet ruhára költeni. Nem tudom, hogy mikor kapok fizetést a táncolásért a fiúkkal. Anyára gondolok, hogy sosem támogatna, ha kiderülne, hogy nem kerültem be a balett társulatba.
***
Ahogy befejezzük a vásárlást, Bailey mondhatni meggyőzött, hogy vegyek magamnak egy szép pólót és sötét bőr leggings-et. Be kell valljam, nagyon tetszenek. Visszasétálunk, hogy találjunk egy taxit, de egy sincs sehol.
- Mi? Még csak este nyolc óra van - panaszkodik Danielle.
- Mielőtt hazamegyünk, talán elmehetnénk enni valamit - javasolom, mert a gyomrom kezd hangokat kiadni.
- És a táskák? - néz rám nagy barna szemekkel, és nem tudom abbahagyni a nevetést.
- Hívd Liamet, hogy vegye fel őket - csatlakozik a beszélgetésbe Bailey, mire még jobban nevetek.
- Persze, csak azért ide fog jönni, hogy felvegye a táskáid. - Jól esik nevetni, el kell ismernem.
- Jó ötlet, Bay - bólint Danielle, majd kiveszi a telefonját és felhívja Liamet.
Miután befejezi a hívást, ránk mosolyog: - Mindjárt jön, de addig elmehetünk az étterembe, majd felveszi ott a cuccokat.
- És akkor most miért jön? Ha elmegyünk egy étterembe a táskákkal, utána is haza tudjuk vinni. - Nem értem Daniellet most, ha el akar menni egy étterembe az összes táskával, hogy megvárja Liamet, simán haza is vihetnénk magunk utána.
- De nem mehetünk partizni ezekkel - mondja és mosolyog.
- Nem megyek bulizni ma, Danielle - mondom, de nem figyel rám.
- Gyerünk, menjünk és együnk valamit. - Előttem sétál. Néha nem tudom elhinni, hogy ilyen lenne. Annyira aranyos lány, de ha eszébe jut valami, akkor mindennek úgy kell történni, ahogy ő akarja. Bailey ismét rám néz nagyra nyílt szemekkel és kuncog. Mindketten imádjuk Daniellet, de néha nagyon fura tud lenni.
Egy négyszemélyes asztalhoz ülünk le, a táskákat pedig az üres székre tesszük. Nem meglepő, hogy néhány táska így is a földre kerül, Danielle gyakorlatilag felvásárolta az egész boltot. Miután leültünk megrendüljük az italainkat, amíg Liamre várunk.
Pár perccel később megérkezik, csak melegítőt, fekete kapucnis pulcsit és fekete sapkát visel. Jól néz ki, el kell ismernem. Danielle mosolya szélesebb lesz, amint meglátja őt.
- Sziasztok, lányok - mosolyog Liam és körbenéz a helyiségben, mielőtt lehajolna és Daniellet arcon csókolná.
- Szia - mondjuk mindannyian, és látom, ahogy Danielle elpirul.
- Segítek kivinni ezeket - Danielle mondja és megpróbál felállni.
- Nem kell, köszi. Rengeteg ember van kint, ugye tudod? - Liam lenéz és tekintete találkozik Daniellével, aki bólint és próbál mosolyogni. Jól ismerem őt ahhoz, hogy lássam, ez nem egy igazi mosoly.
Liam rövidesen távozik és megvárom, míg Danielle már nem néz utána, majd megköszörülöm a torkom.
- Csak biztonságban akar tudni - suttogom.
- Tudom - mosolyog. Mindannyian kinyitjuk a menünket, hogy kiválasszuk, mit együnk.
***
Amint megérkezik a pizzám, megbánom, hogy azt rendeltem. A pizza hatalmas, bár Danielle és Bailey tésztája is annak tűnik. Hogyan fogunk holnap táncolni?
- Bort akarok - áll fel Danielle és a pult felé sétál, hogy beszéljen a pincérrel.
Három pohár borral tér vissza, és inkább nem panaszkodom miatta. Danielle lerakja a két poharat elém és Bailey elé, és felénk bólint. Összekoccintjuk a poharainkat és enni kezdünk. Nagyon finom az íze és majdnem az egész pizzát megeszem, amivel meglepem magam, mert sosem csinálok ilyet.
- Ez tökéletes volt - motyogja Bailey, miközben hátranyújtózik a székén.
- Igen, igazad van - mosolyog Danielle, én pedig bólintok.
- Ez a bor túl jó - mondom nekik, mire mindketten elnevetik magukat.
- Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondod - néz rám majdnem büszkén Bailey.
- Én se - mosolygok és mindannyian nevetünk.
Abbahagyom a nevetést, amikor meghalljuk a sikítozó embereket és Baileyvel megfordulunk. A szívem megáll, ahogy látom Harryt az ajtó felé sétálni. Mit keres itt? Bailey tágra nyílt szemekkel néz rám, de csak megrázom a fejem. Meg akarok fordulni és nem rá nézni és az összes kiabáló lányra, miközben leül egy kétszemélyes asztalhoz, de eszembe jut, amit Danielle mondott. Készen áll a vacsorájára Lindával, és véletlenül ugyanazt az éttermet választottuk. Érzem a testem lángolni, és ki akarok futni az étteremből, de inkább megpróbálok nyugodtan viselkedni és figyelmen kívül hagyni őt. Hallom, ahogy beszél és hamarosan az egész étterem le van zárva, a biztonságiak pedig hazaküldik a lányokat. Amint lenyugszik mindenki, a konyhaajtó kinyílik és hallom ahogy valaki besétál a magas sarkúiban. Ismét megfordulok, hogy szemügyre vegyem Lindát, aki Harry asztalához megy. Tényleg lenyűgözően néz ki, és már megértem, miért őt hívta el randizni. Összeszorul a mellkasom, amint hallom a csók hangját és lehunyom a szemem. Pár pillanattal később látom Daniellet és Baileyt, akik aggódva néznek rám. Megrázom a fejem, próbálom meggyőzni őket, hogy jól vagyok, de ugyanolyan furán néznek rám.
- Menjünk innen - javasolja Bailey, mire bólintok.
- Fizetek - mondja Danielle, mielőtt feláll, és a pulthoz sétál megint.
Pár perccel később jön vissza és Baileyre meg rám néz, szemeivel mindkettőnket végigmér, ezért kínosan álldogálok egyik lábamról a másikra.
- Jól néztek ki, menjünk keressünk egy klubbot és igyunk valamit.
Van egy olyan érzésem, hogy megint le akar részegedni, de inkább befogom a szám. Nem akarok vele vitatkozni, mert a végén úgyis ő nyerne, tökmindegy. Bailey a szemét forgatja, mielőtt Danielle után menne, aki a kijárat felé sétál. Próbálok nem Harryre nézni, de hirtelen Linda keresztülüvölti az éttermet.
- Sziasztok lányok - kiabálja izgatottan.
Lassan közeledünk feléjük, még mindig próbálom elkerülni, hogy Harryre nézzek.
- Sziasztok - motyogja.
- Hello - mondjuk mindannyian. Senki sem tudja, mit mondjon, úgyhogy csak állunk ott, miközben Lindára nézünk. A felsője olyan mélyen ki van vágva, hogy majdnem láttatni engedi a fél mellét és hánynom kell attól, ahogy áthajol az asztalon.
- Mit kerestek itt? - kérdezi egyenesen rám nézve. Leereszkedően néz rám, mint aki azt hiszi, ő nyert.
- Mit gondolsz, elmentünk vásárolni, aztán éhesek lettünk - válaszolja Bailey, és örülök, hogy nem nekem kellett megszólalnom.
- Ahh - csiripeli és Harryre néz. Áthajol az asztalon és megragadja a kezét. Próbálok nem Harryre nézni, de ő egyesen engem vizslat. Csillogó zöld szemeivel néz rám, már majdnem sajnál, de nem érdekel, nem akarom tudni, hogy mit érez.
- Erm, akkor mi megyünk - motyogja Danielle. - Érezzétek jól magatokat.
- Úgy lesz - nevet Linda és valamiért összerezzenek a szavaira, olyan piszkosan hangzik.
- Sziasztok.
- Sziasztok, lányok - csiripeli ismét Linda, mi pedig megfordulunk, hogy a kijárat felé menjünk.
- Hova akartok menni? - kérdezi Danielle, amint kiértünk az étteremből.
- Nem tudom, csak menjünk valahova - válaszolom. Csak el akarom felejteni, amit épp láttam. Kell valami, ami eltereli a figyelmem.
- Oké, akkor keresünk valamit - ragadja meg a karom Danielle. A másik oldalára húzza Baileyt és gyalogolni kezd. Bailey nagy kék szemekkel néz rám, anélkül kérdezi meg, hogy minden oké, hogy mondana valamit. Bólintok, mire mosolyog. Nagyszerű, ahogy kijövünk egymással annak ellenére, hogy nem olyan régóta ismerjük egymást.
- Azt hiszem, találtam valamit - suttogja Danielle izgatottan és a kis utca felé fordul. - Nézzétek, arra vannak emberek.
- Kicsinek tűnik - mondom, mire kinevet.
- Úgy tűnik, jól érzik magukat - üti meg a karom barátian Danielle és én is nevetek.
- Menjünk - mondja Bailey és mind a klub felé sétálunk.
Nem tetszenek a pillantások, amit a fiúktól kapok. Próbálok közel maradni Daniellehez és Baileyhez. Tudják, hogy nem érzem magam biztonságban, ezért mellettem maradnak.
- Mit akartok? - kiabálja Bailey túl a zenét.
- Semmi erőset, azt hiszem - kiabálok vissza és mindannyian nevetünk.
- Azt sem tudom, hogy szabad-e ismét innom - nevet Danielle, miközben mind a bár felé sétálunk.
Néhány jégerbomba után mind viccelődünk és a bárnál ülünk, nézzük az embereket a tánctéren. Időről időre Harryre gondolok, de már nem vagyok miatta szomorú. Ahogy rá gondolok, kezdem megutálni.
- Ó, te jó ég - szólal meg hirtelen Danielle és Baileyvel nagy szemekkel nézünk rá.
- Mi az? - kérdezem.
- Nézzetek azokra a lányokra - mutat a tánctérre.
- Azok a ribancok? - kérdezi Bailey, mire meglököm.
- Bay - figyelmeztetem mindig, mikor így beszél.
- Bocsi - nevet. - De most komolyan, nézz rájuk, ilyen táncot nem ismerek, ahol partner nélkül szexelsz.
Lehunyom a szemem a szavaira, elszégyellem magam, valahányszor szexet említ előttem. Nem vagyok hozzászokva ilyenfajta beszélgetésekhez, mintha ez teljesen normális lenne.
- Oda kéne mennünk és megmutatni, hogy mit jelent táncolni - lep meg Danielle az ötletével.
- Igen, azt kéne - ért egyet Bailey.
- Nem, nem kéne. Csak üljünk itt és nézzük - mondom. Nem akarok megint táncolni, ahogy előjönnek a halvány emlékeim a múltkori esetről, ahol alkoholt ittam és a tánctéren végeztem.
- Gyerünk, menjünk. - Bailey megragadja a kezem és maga mögött húz. Armin van Buuren This is what it feels like száma csendül fel, amit valójában nagyon szeretek. Mozgatni kezdem a testem.
- Gyerünk, lányok, a szokásos - kiabálja Danielle és mind egy sorba állunk a szokásosat táncolva.
Látom, hogy az emberek minket bámulnak, és még sosem éreztem magam ilyen jól, miközben minket néztek.
- Most szabadon - kiabálja Bailey és elénk sétál. Danielle és én rutinosan táncolunk, míg Bailey olyan mozdulatokat csinál, amiket sosem láttam. Nagyon dögösen néz ki, és észreveszem a fiúkat, ahogy nagy szemekkel néznek rá. Amint visszajön, Danielle sétál előre és kezd el táncolni egyedül.
- Te vagy a következő, honey - kiabálja Bailey, de megrázom a fejem.
Hálás vagyok, amiért Danielle addig táncol, míg a zene meg nem áll, és én is megállok. Le akarok futni a tánctérről, de Bailey megragad.
- Gyerünk, honey - mosolyog rám, mire megvonom a vállam. Jól akarom magam érezni, de félek, hogy nem vagyok jó.
- Tessék - mondja Danielle és felém nyújt egy poharat. Gondolkodás nélkül iszom meg a tartalmát egy húzásra és majdnem kihányom, azt hittem, víz, de ez határozottan nem az volt.
- Mi volt ez? - kérdezem.
- Vodka - nevet és érzem, ahogy a testem lángol. A szívem gyorsabban kezd verni, ahogy elindul a következő szám.
Will. I. Am és Justin Bieber That Power című száma kezdődik és táncolni kezdek a lányokkal egy vonalban. Mind nevetnek, és nem tehetek róla, de kezdem élvezni a táncot és már természetesen mosolygok.
Mind együtt mozgunk a zenére és a ritmusra. A basszus csak felgyorsítja a szívemet, ahogy a zene egyre hangosabb lesz, és lassan már nem tudom, mit is táncolok.
- Szabad stílus - kiabálja Danielle és maga elé tol.