1.rész

3.2K 106 4
                                    

✨𝕹𝖎𝖈𝖔𝖑𝖊 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊✨
-Húha!-nézett végig a szobámon anya, tágra nyitott szájjal-Nem hittem volna, hogy két nap is elég neked-mosolygott rám.
-Tetszik?-kérdeztem büszkén.
-De még mennyire-puszilta meg a homlokom, majd átölelt-Nagyon örülök, hogy elszakadtál a régi szobádtól-suttogta.
Nos, igen. Anya megpróbál mindent megtenni azért, hogy elfelejtsek mindent és hogy "boldogabb" új életet kezdjek és amennyire tudok, segítek neki abban, hogy ne kelljen folyamatosan ezen agyalnia, hogy jelenleg hogy érzem magam. Teljesen jól vagyok. De tényleg.
Az idill pillanatot a kapucsengő rikácsoló hangja szakította félbe, mire anya izgatottam mászott ki karjaimból és vigyorogva mondta nekem a következőket:
-Ezek az új szomszédok lesznek! Áthívtam őket egy kis korai vacsorára. Öltözz át valami csinosba és gyere le te is!-szaladt volna el, azonban elkaptam a karját.
-Hogy érted azt, hogy valami csinosba?-húztam fel a szemöldökeim, furcsálva a szituációt.
-Hát tudod..Valami szép ruhába.
-Nem úgy értettem-nevettem fel-Miért kell csinosba öltöznöm?
-Oooh-nézett rám azzal a kerítőnóket megszégyenítő mosolyával és egyből tudtam, hogy srác van a dologban-Van a szomszédoknak egy fia. Állítólag nagyon helyes, ugyanis nagyon sok lány követi őt azon az instamicsodán.
Időközben még egyszer csengettek így anyunak muszáj volt lerohannia. Nagyon szeretné kihozni belőlünk a legjobbat.
[...]
Nagyjából öt percig tartott kiválasztani a megfelelő öltözéket, ami egy egyszerű kék farmer volt, egy fehér, alakhoz illeszkedő rövidujjúval és egy piros egyszerű Vans cipővel párosítva. A nyakláncomat, amit semmivel nem lehet leszedni rólam, a pólón kívülre szedtem, s rövid szőke hajamat néhány mozdulattal átfésültem. A "szépítkezős" asztalom fiókjából előkapartam egy parfümöt, s egy keveset magamra fújva indultam lefelé, még mielőtt édesanyám szólított volna. Bevallom, borzasztóan izgultam, de ez szerintem teljesen érthető, hisz szerény személyem egy új környezetben nehezen találja meg magát. A lépcsőházból kifordulva a nappaliba értem, ahol anya már mosolyogva várt egy házaspárral és egy lánnyal. Fiút sehol nem láttam...

Más vagyWhere stories live. Discover now