-Csak annyit hogy jobbulást-tápászkodtam fel, majd felmásztam a földről, mire Spaghetti melső mancsaival a kezem után kapott egy nyüszítés kíséretében.
Ez teljesen kiütötte a cukiságfaktort, annyira hogy akarva akaratlanul vigyorgörcsöm lett.
-Látom, tetszel neki-nevetett fel Noah, majd kiült mellém az ágy szélére és gyömöszölni kezdte a kutya szőrét-Imádom a nagy fickót-mosolygott.
-Mióta lakik veletek?-kezdtem el érdeklődni.
-Már lassan 5 éve-válaszolt, továbbra is kis barátját kémlelve, majd felnézett rám, egyenesen a szemembe.
Olyan érzés volt, mintha a tekintete szomjazna az enyémre és az Istenért sem szeretné elengedni. És hasonlóképpen voltam én is. A szívem sokkal hevesebben kezdett el pulzálni, vérnyomásom nagyjából 200-ig szökött és izzadni kezdett a tenyerem. Kiengedett hajam melegíteni kezdte eddig fagyós tarkómat.
-Minden rendben?-szólalt meg kicsit ijedten-Nagyon sápadt vagy-nyúlt az arcomhoz, mire megremegten.
-Persze-bólintottam, majd halkan nyeltem egyet.
-Hozzak fejfájáscsillapítót, vagy valamit?
-Egy fél szemet hozhatsz.
Többet nem is kellett mondanom, már rohant is le.
-Ezt megúsztam-fordultam Spaghetti felé.
A kutya csak nézett rám, tág pupilláival és bár nem érette valószínűleg mit mondok, mégis olyan volt, mintha figyelte volna minden szavamat. Az egyik mancsát a combomra tette, majd kis fejét az ölembe hajtotta. Érezte, hogy valami zajlott bennem. Tudom. Sóhajtottam egy hatalmasat, bár nem tudom milyen konkrét okom volt rá, csak a tüdőmet nyomta valami.
-Meg is va...-hallottam meg magam mögül Noah hangját, majd néhány lépés után egészen közelről éreztem jellegzetes illatát.
Leült mellém és csendben nézni kezdte, ahogy simogatom a jószágot. Természetesen nem néztem rá, de tekintete lyukat égetett a kezembe, majd az arcomba.
-És amúgy...Megkérdezted anyukád a fesztiválról?-hasított gyengéd hangja a kutyaszuszogásba.
-Még nem. De ha jobban leszek, esküszöm megkérdezem-igértem meg neki.
-Nagyon örülnék neki, ha eljönnél-hallatszódott hangján a mosolygás, ugyanis továbbra sem figyeltem fel még csak egy pillanatra sem.
-Miért bújsz ennyire?-nevetett fel, majd kezével hátrafésülte a hajamat.
Ezen egy picit felnevettem, majd nagy nehezen rávettem magam, hogy felnézzek rá.
-Azt mondtad, hogy csendes partit tartunk, de folyton beszélsz-kuncogtam.
-Vagy úgy-vihogott-Elnézést kérek!
-Csak nyugodtan. Egyébként elég kínos lenne.
-Az biztos...
