Anya nagyon könnyen rá tudott beszélni mindig is dolgokra. Elég manipulatív személyisége volt és ez most is bejött. Megjött a kedvem ehhez az egészhez és még izgulni is elkezdtem.
-Akkor megyek-vigyorodtam el.
-Rendben, szólok Karinenak-állt fel, majd telefonja után kapva a nappaliba ment.
Onnan még hallottam, hogy beszélgetnek, majd ebédem befejeztével bementem a szobámba, hogy tovább nézzem a sorozatot. Nagyjából egy órája néztem, mikor csengettek. Ajtónyitódás, majd halk beszéd és anya felkiáltott:
-Nicole, téged keresnek!
Leállítottam a videót, majd nagy nehezen kikászálódtam a babzsákfotelemből és rohantam is le az előtérbe, ahol a nyitott ajtónál Chloe várt mosolyogva.
-Chloe azt szerette volna kérdezni tőled, hogy nem-e szeretnél elmenni vele kicsit vásárolgatni a holnapi napra, csak nem nézted a telefonodat-kaptam egy picike leszúrást.
-Hát persze-mosolyodtam el-Egy pillanat, elrendezem magam, addig gyere be nyugodtan-invitáltam be, majd felsiettem a szobámba.
A szekrényemből előkaparintottam egy fekete alapon fehér csíkos chino nadrágot, egy fehér bordázott varrású rövidujjút és fekete Vansemet, amiket hipersebességgel magamra rángattam, majd átsétáltam a fürdőbe, ahol befújtam picit magam és kontyba kötöttem a hajam. Felkaptam egy picike hátizsákot, amibe belepakoltam a telefonom, egy pulcsit és a bankkártyám, hogy nehogy anyától kelljen pénzt kérnem és már suhantam is lefelé.
-Indulhatunk.
Chloe már pattant is fel a kanapéról és együtt megindultunk kifelé, mikor anya megállított engen:
-Majd elfelejtettem-kapta elő a pénztárcáját és előkapott belőle 20 dollárt, s a kezembe nyomta.
-Na de anya, itt lesz nálam a kártyám-mutattam a táskámra.
-Nem baj, ezt én állom-kacsintott rám, majd elköszönt és elindult a dolgára.
-Majd jövök! Szia!
-Viszlát!-köszöntünk el, majd kiléptünk az utcára...
