[...]
A haza felé vezető úton megbeszéltük, hogy ott aludhatok, aminek egyébként nagyon örültem, ugyanis az elmúlt napokban eléggé unatkoztam. A kozmetikai üzletben mindketten vettünk egy-egy köröm lakkot és egy fixálót, amit szépen fel is kentünk, miután elfogyasztottuk az édesanyám által készített uzsonnát. Ezek után összepakoltam 2 kis táskába, az egyikben a tisztálkodási szereimmel és a pizsimmel, a másikba pedig a fesztiválra szükséges dolgaimat, az új ruháimmal együtt.
-Akkor vigyázz magadra-nyomott egy puszit a homlokomra anya, majd még egy-két dolgot rám sózott, beleértve ismét egy 20 dollárost, amire még mindig nem volt szükségem, de ismét erősködött, így elfogadtam.
-Érezzétek jól magatokat!-kitotta az ajtóból, miközben a kaput zártam be, majd mindketten köszöntünk és elindultunk a szomszédba.
Karine nyitott nekünk ajtót. Mikor meglátott engem, hatalmas mosoly ült ki az arcára.
-Sziasztok!-állt arrébb, hogy be tudjunk menni-Uzsiztatok már?
-Igen, Nicole anyukája csinált egy kis pudingot.
-Rendben. Menjetek csak fel-engedett el-Noah is itthon van-tette hozzá, bár fogalmam sincs, hogy miért.
-Bemehetsz hozzá köszönni, ha szeretnél-biccentett a fiú szobája felé, miután felértünk a lépcsőn.
-Örömmel-adtam át neki a cuccaim és továbbmentem az idősebb Schnapp szobája felé, aminek az ajtaja nyitva volt.
A fiú az asztalánál ült és észre sem vette, hogy mögötte állok az ajtónak támaszkodva és figyelem. Egy idő után, kb 2 perc múlva meguntam és megkopogtattam az ajtófélfát, mire ijedten ugrott fel és fordult meg.
-Jézusom-kapott a mellkasához, ami hevesen emelkedett a sok levegővételtől.
-Nem, csak én vagyok-nevettem fel-Gondoltam beköszönök-vigyorogtam.
-Tudtam hogy el fogsz jönni-mosolyodott el.
-Hát, igazából anya vett rá engem-haraptam be a számat szégyenkezve.
-Hányszor meg fogom köszönni neki...
Ezek után hosszas csend lett, amit Chloe szüntetett meg:
-Azt hittem hozzám jöttél-lökdösött meg vihogva-De látom a bátyám érdekesebb.
Egy pillanatra ránéztem a srácra, aki egy önelégült vigyorral vonta meg a vállát egy ,,Ez van" féle szöveggel, majd a lányra néztem.
-Dehogy érdekesebb-nevettem fel.
-Ezzel most megbántottál-törölt le egy nem létező könnycseppet az arcáról, majd szippantott egyet.
-Van az úgy-kacsintottam, majd elhagytam a helyiséget, Chloe pedig követett.
-Bakker de könyörtelen vagy a pasikkal-kuncogott.
-Jajj hagyd már! Ez csak egy kis vicc szerűség volt-magyaráztam...
