⭐Noah szemszöge⭐
-Apuval és veled minden rendben?-kérdezte anyu a telefonban.
-Persze, apu most jött haza a munkából és vacsit csinál.
-Okés...Nicoleal mi a helyzet?
A név hallatán akarva akaratlanul elmosolyodtam. Újra és újra felelevenítettem milyen érzés volt végre érezni az ajkát. Pár pillanatig tartott csak, de nekem örökké benne marad az elmémben.
-Mi lenne?-játszottam az értetlent.
-Hát tudod...-vihogott.
-Hogy ne tudnám-forgattam meg a szemem, amit szerencsére a telefonon keresztül nem látott-Semmi különös. Ma áthívott és beszélgettem vele picit.
-Na és...
-Nem anyu, semmi nem történt-kacagtam.
-Akkor jó. És egyébként...Kavartok, vagy valami?
-Vagy valami-ismételtem kuncogva-Barátok vagyunk.
Nem szokásom hazudni anyunak, de ebben az esetben ki nem titkolózna a szülei előtt? Nagyon gáz erről beszélni nekik. Ráadásul nem hivatalos az, hogy kavarunk. Ami történt köztünk, csak egy egyszerű szájra puszi szerűség volt. Ez lehett baráti is...Vagy valami ilyesmi. Még egy keveset beszélgettünk, majd vacsira hivatkozva szakítottam meg a hívást. A konyha a szokásosnál is tisztább volt, mint amit aputól megszokott a család.
-Kitakarítottál unalmadban?-simítottam végig a kristálytiszta konyhapulton.
-Mondhatni-nevetett-Ezt te is megtehetnéd néha napján, de egyfolytában elfoglalt vagy-mosolygott-Nicole nagyon sokszor közrejátszik a dologban.
-Jajj apa! Nicole csak egy barátom!
Természetesen próbáltam határozottnak tűnni, nem akartam hogy lássa, hogy igaza van.
-Hát jó-vonta meg a vállát-De azért ha legközelebb átmész hozzájuk, ne az ablakon mássz ki-kacsintott, majd lerakta elém a vacsit.
Lebuktam.
✨Nicole szemszöge✨
Vasárnap este volt, anyuval a sulis cuccaimat rendezgettük, mikor megcsörrent a telefonom. Noah hívott. Engedélykérően anyura néztem, hogy meggyöződjek, nem bántódik-e meg, ha itt hagyom, de természetesen mosolyogva bólintott, mire felszaladtam a szobámba és felvettem.
-Haliii-köszöntem.
-Szió! Holnap 7-kor megyek érted. Addigra légy kész. Nem szeretnék miattad késni!-vihogott.
-Szia!-nevettem és kinyomtam.
Ezek után még egyszer hívott, de most kinyomtam.
⭐: Ugye tudod, hogy csak vicceltem?😂❤️
Jött az üzenet. Direkt nem válaszoltam neki, de tudta, hogy nem haragszom. Majd jött egy másik:
⭐: Hiszti királynő❤️
Ezek után visszamentem a nappaliba. Anyu megjegyezte, hogy gyorsan lezavartuk, de megmagyaráztam neki és folytattuk tovább a pakolgatást, azonban most teljesen csendben, egészen addig míg megszólalt:
-Tudod kislányom...-sóhajtott-Nekem az égvilágon bármit elmondhatsz.
-Őőő...Tudom-mosolyogtam rá.
-Te és Noah...-kezdte, de félbeszakítottam.
-Nem, dehogy-tiltakoztam-Barátok vagyunk!
-Ismerlek. Jobban, mint te saját magad! Tetszik...Ugye?-tette le ami a kezében volt és bizalomgerjesztő tekintetével egyenesen rám nézett.
Egy ideig haboztam. Ha elmondom neki, egyfolytában ezen fog kattogni, azonban ha nem mondom el neki, vagy megsértődik mert tényleg sejt valamit, vagy kínos lesz neki, hogy tévedett.
-Nem anyu, tényleg nem tetszik-győzködtem ismét.
Végül rám hagyta. Tudta, hogy ha valamit el kell mondanom neki, azt el is fogom, így nem erősködött tovább...
