[...]
-Én itt leszek-mutatott a második emeleti "80's,, felirattal ellátott boltba-Egy óra múlva a földszinten várlak!-kukkantott az órájára.
-Okés. Sietek!-bólintottam, s a kapott kisebb összegű pénzemmel rohantam is a lifttel szemben lévő kis élelmiszerboltba. Ott felkaptam egy kis kék kosárkát és a rágcsálnivalók felé vettem az irányt. Az első dolog, amit egyből a kis kosárba süllyesztettem, az két wasabis chips volt, ugyanis azt borzasztóan imádtam mindig is.
[...]
Még néhány ropogtatnivalót levettem, majd az üditők felé vettem az irányt. A sok nézelődés közben az üvegen keresztül megláttam anyut, ahogy az üzletből kilép, nekem pedig sietnem kellett lefelé, nehogy keresgélni kezdjen engem, ezért felgyorsítottam a lépteimet az üditők felé menet, amikor is összekoppant a fejem egy másik fejjel, aminek következtében a koponyám akkorát koppant, hogy azt szerintem még az űrből is meghallották. A másik ember felszisszent, én pedig igyekeztem kijózaodni az előbbi ütközésből. Mikor ez sikerült, a baleset másik személyi tényezőjéhez fordultam, aki torzított arckifejezéssel dörzsölte a homlokát. Egy srác volt. Barna haja kócosan állt szét, szája felett egy eléggé észrevehető anyajegy helyezkedett el és maga a feje csontozata...valahonnan ismerős volt nekem. Mintha láttam már volna.
-Uram atyám..Nagyon sajnálom-kértem bocsánatot-Minden rendben?
-Hát persze-vette el a kezét a fejétől, mire zöldes szeme rám ragyogott-Minden..-akadt el-..rend..
-Noah, hát te meg mit csiná..-bukkant fel Chloe, ezzel megszakítva a srác mondandóját, azonban ő is megakadt, ugyanis meglátott engem-Szia Nicole..
-Szia-köszöntem vissza.
-Mi szél hozott erre?-kíváncsiskodott, azonban a kosaramra pillantva elvigyorodott-Ahhha..Sorozatot fogsz nézni?
-Hát...Nem igazán-nevettem fel kínosan.
-Vá-vá-várjunk csak!-törte meg csevegésünket a most már Noahként emlegetett fiú-Ti ismeritek egymást?
Szóval ő az a bizonyos "helyes srác,, a szomszédból, akiről anya áradozott...
