✨𝕹𝖎𝖈𝖔𝖑𝖊 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊✨
-Hali! Megjöttem!-kiáltottam fel, miután levettem full vizes cipőmet az előtérben.
-Nocsak, nem úgy volt, hogy strand után Chloeéknál alszol?
-De, viszont most elmegyek fürdeni. Majd mesélek.
-Okés, azután gyere vacsizni!-hallottam a konyha felől a választ, majd a szobámba igyekeztem.
A szekrényemből elővettem egy hosszú ujjú, csillagos, rózsaszín pizsamafelsőt, majd a hozzá illő nadrágot, a telefonomat felraktam a töltőre és bementem a fürdőbe.
[...]
Mivel hajat mostam, azt gyorsan megszárítottam, majd mamuszomba lépve battyogtam le a konyhába, ahol anya egy tál amerikai palacsintával várt. Helyet foglaltam és az ételt az elém elhelyezett csokis sziruppal nyakonöntve kezdtem el fogyasztani.
-Milyen napod volt?-kérdeztem meg halkan.
-Egész jó. Nagyon sokan voltak ma a 90's-ben-sóhajtott fel mosogatás közben-Na mesélj, miért nem maradtál?
Elmeséltem neki a délutánomat, hogy Noah azt mondta, hogy nagyon szívesen itt marad velem, hogy felhívtuk Chloet és hogy írt nekem. Egy szóval, mindent.
-Na és mesélj, mizu van?
-Ho...Hogy érted, azt hogy mizu van?-álltam meg a rágcsálással.
-Hát tudod...-fordult meg és letette a mosogató szivacsot.
Leült elém és könyökével az asztalra támaszkodva tenyereibe helyezte fejét, majd vigyorogva rám nézett.
-Minden rendben?-nevettem fel kínomban.
-Hát persze, csak tudod...Nem minden nap jár egy lány fiúnál-kacsintott, én pedig kezdtem rosszul érezni magamat.
-Hú de tele vagyok-simogattam meg a hasam-Nagyon finom volt!-próbáltam terelni a témát.
-Nem szabadulsz, ameddig válaszokat nem kapok-fűzte össze a kezeit, mint egy nyomozó a kihallgatásokon.
-Milyen válaszokat szeretnél?-szeppentem meg-Nem történt semmi!-szögeztem le, hogy ne legyenek félreértések.
-Nem történt semmi-ismételte meg és szinte hallottam, ahogy kattog az agya valamin-Szóval az ég világon semmit sem csináltatok?
Szótlanul bólogatni kezdtem és csak reménykedtem, hogy tényleg nem ért félre semmit.
-Tehát ez ilyen baráti összejövetel volt?-bökdösött tovább.
-Pontosan.
-Privát összejövetel-ragozta tovább-Amin csak ti ketten voltatok.
-Meg a kutyusa-tettem hozzá, hogy ne érezzem magam kínosan.
-Szóval kutyával fűz téged a szomszéd fiú?-kezdett el örülni.
-Ezt hogy érted?-tettem úgy, mintha fogalmam se lenne arról, hogy mire akar kilyukadni.
-Mit nem lehet ezen érteni?-kacagott-A kutyusát használja fel arra, hogy megkedveld.
-De hát kedvelem, amúgy is.
Erre a mondatomra édesanyám pupillája az ezerszeresére tágult és gödröcskéi hatalmas vigyorától még nagyobbak lettek.
-Jézusom-kacagtam fel-Barátilag!-tettem hozzá, de késő volt, mert anyát már megemésztette kijelentésem.
-Tetszik, ugye?-biggyesztette le alsó ajkát és kiskutya tekintetével kezdett el bámulni.
-Nem!-vágtam rá-Jó éjszakát!-szedtem ki magam az asztal és a szék szorításából, majd felfelé igyekeztem.
-Szóval igen! -kiáltott fel.
-Neem!-ordítottam vissza és nevetve fordultam be a szobámba, majd becsuktam magam után az ajtót...
