Lassan kisétáltam az osztály elé és bemutatkoztam.
-Albanyből érkeztem, ezért nem sok mindenkit ismerek-vallottam be kicsit szégyenlősen, mire mindenki Noahra nézett.
Gáz helyzet, mit ne mondjak. Besétál egy új emberke és egyből egy sulis menő gyerekkel barátkozik, az ilyet egyből elítélik.
-Nagyon sok mindent nem tudok mondani-tűrtem egy hajszálat a fülem mögé idegesen-Rajzolni szoktam és...nagyjából ennyi.
-Köszönjük Nicole!
[...]
Utánam jött David, aki egy igazi sportember volt. Nora a zenész, Fay a sportlady, Simon aki félig francia, Josh aki...hát hogy fogalmazzak szépen...látszott rajta, hogy nem a lányokat szereti (amivel nincs gond), Riley a fiúk álma, Cole huga, Ciara akiről megtudtam, hogy röpizik és az a mindene, Chloe sajnos ma nem volt velünk, de helyette bemutatta az ikertestvére, Noah. Utána következett Tyler, aki a számítástachnika és a fizika ördöge, végül Dylan a másik nem hódítója.
-Azt a mindenit!-csapta össze a kezét az ofő-Színes egyéniségek vagytok, ezt már most látom, de ettől lesz érdekes.
Kicsengettek, mire felálltunk és kivonultunk a folyosóra, hogy kiosszuk a szekrényeket. Számozva voltak 1-től 14-ig, ahogy a hozzájuk tartozó kulcsok is természetesen. Én a 7-est kaptam, Chloenak lefoglaltam a 8-ast, Noah pedig a 9-est választotta. A 6-os, azaz a nekem balra eső szekrény pedig Jasoné lett.
[...]
Az órarend diktálás megtörtént, aztán még beszélgettünk, s a kövi becsengővel már mentünk is az iskolát körbenézni, amin nem is lett volna semmi különös, azonban a tesi teremben a 11.-es sport osztályában két srác felfigyelt rám. Először Cole pillantott meg minket és oda is jött hozzánk köszönni, meg kérdezgetett Chloe felől. Milyen kis aranyos volt tőle. Aztán észrevett az is, akinek nagyon nem kellett volna. Az a valaki nem más volt, mint Oliver. A szertár felé battyogtunk, ő pedig zsákolgatott az egyik palánknál a haverjaival. Mikor meglátott, megbökte az egyiket, majd felém mutogatva vigyorgott és mondott is valamit, amit persze nem hallottam, de már az nem tetszett, hogy a másik csávó is alaposan végigmért.
-Hé-bökte meg a kezem Noah, ugyanis elfoglalt amit a két fiú művelt.
Ezt a mellettem álló srác is észrevette, majd hírtelen megfogta a kezem és ujjait az enyéimre kulcsolta.
-Itt senki nem fog bántani-simogatta hüvelykujjával a kezem, ami kicsit megnyugtatott.
Ezt észrevették és folytatták kosarazást.
-Köszi-néztem rá.
-Ugyan-legyintett a másik kezével és elmosolyodott...
