Ekkor a szembe lévő padnál, ami nagyjából 10 méterre volt tölünk, 2 srácot pillantottam meg, akik minket néztek. Pontosan nem tudom melyikőnket, de az egyik nagyon mutogatott felénk, a másik pedig nevetve rázta a fejét.
-Oliver Smith-sóhajtott fel Chloe-Az egyik barátnőm mesélt róla. Szeptemberben lesz 11.-es és kosárlabdázik. Nem mellesleg írtó cuki fiú-áradozott.
-Akkor menj oda hozzá és beszélj vele-kuncogtam.
-Hát nem látod, hogy téged néz?-biccentette fejét lágyan a srácra, aki egyszer csak felállt a haverjával együtt és elindultak felénk.
Nem szóltunk semmit, csak Chloe halkan kezdett sikongatni és lökdösni, közben pedig folyamatosan azt hajtogatta, hogy mekkora mázlim van, hogy egy ilyen álompasi megfigyel. Közben egyre szünt a távolság, majd egyszer csak elénk értek.
-Szia Chloe!-köszönt a "haver".
-Szia Lucas!-köszönt vissza barátnőm-Hogy hogy itt?
-Most vettünk észre titeket.
-Hát persze-forgatta meg a szemét a lány nevetve.
-Ami azt illeti...-lökte meg egy kicsit a srác az Oliver nevezetűt, mire az egy picit megijedt, majd kicsit szeppenten megszólat:
-Hali-köszönt, majd felém fordult-Oliver vagyok-mosolygott rám.
-Nicole-viszonoztam gesztusát, majd kezet ráztam vele-Hallottam már rólad.
-Valóban? És jókat?-kíváncsiskodott.
-Mondhatni-nevettem fel, mire elbizonytalanodott.
-Nicole-szólt rám Chloe.
-Jókat, persze-nyugtattam meg a fiút.
-Egyébként arra gondoltunk, hogy meghívunk az őszi szezon kezdőmecsére-mondta Lucas barátnőmnek-És persze a csendes ismeretlen is jöhet-pillantott rám-Igaz, Oliver?
-Hát persze...Viszont nekünk most edzésre kell mennünk. Később látunk titeket?-nézett rám.
-Talán-kacsintottam-Na hali!-köszöntem el tőlük és elindultam valamerre, magam után vonszolva Chloet.
-Megvesztél?-állt meg kacagva-Egy baromi helyes pasi löki neked a szelet, te pedig lekoptatod?
-Hát akkor az elég béna volt-nevettem fel-Meg amúgy is edzésre mentek-vontam vállat-A kozmetikai boltba még benézünk?-tereltem a témát.
-Reménytelen vagy-nevetett-Hát persze, menjünk...
